Ki lennél te? || Ekhoe x Pogány Induló FF||

14. Sajnálom

                                        |14|

Szinte köpte rám szavait, majd sarkon fordult és ott hagyott. Hátra néztem a lányokra.
- Ez teljesen hülye - állt fel Kitti, majd mindkettőnket ki invitált az öltözőből, és pár perc múlva már a színpad mellől figyeltük Marcit. Teljes átéléssel, és hatalmas vigyorral az arcán adta elő dalait, és csinálta a show-t. Jó volt őt így látni. Minden mozdulata azt tükrözte hogy imádja ezt csinálni, és hálás az embereknek. A fellépés alatt több ember is színpadra lépett, saját dalokat adtak elő. Bár azon még én is meglepődtem, amikor megláttam a kezébe a hegedűt. Igazi művész a lelkem.
- Büszke vagy rá? - karolt belém Kitti, kiabálva kérdezte. Mosolyogva néztem rá, majd nagyot bólintottam. Igen, tényleg az vagyok, nagyon.
- Persze - feleltem szintén nagy decibellel. -Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy 18 évesen a fél ország oda van érte. Kitti egyetértett.
- Dia? - kérdeztem. Kitti oldalra nézett, követtem a tekintetét. Ercsé karolta át a hátulról, mindketten a színpadot nézték. Eléggé egymásra találtak, úgy néz ki. Örülök neki, ő sem valami szerencsés pasik terén.
- Mi ez a feszültség hármatok közt? - kezdett bele Kitti abba a témába, amiről nagyon nem volt kedvem beszélni.
- Marcival és Andrissal is lefeküdtem - óvatosan rá emeltem a tekintetem, ahogy ezt kimondtam. Kitti mintha elismerően bólintott volna, de valószínű csak a fényektől láthattam így.
- Ez már döfi - nevetett. - Egy napon legalább? - húzta fel a szemöldökét.
- Igen - feleltem.
- De..de hogy? - fordult felém teljes testtel Kitti. Elindult a folyosó felé, mivel belém karolt, így húzott magával. A hangzavarból kiérve, újra szédülni kezdtem. Ezek az ingadozások.
- Cigi? - vette ki a pulóvere zsebéből a dobozt. Megráztam a fejem.
- Csak menjünk ki a levegőre - dőltem a falnak.
- Nem vagy jól? - kérdezte Kitti, oda sétált hozzám és megfogta a karomat. Másik kezemmel belé kapaszkodtam, de éreztem hogy nem bír el a lábam. Össze csuklottam. Homályosan láttam Kittit.
- Na jó, hívom a mentőt - pánikolt be Kitti, majd leguggolt elém.
- Szólj Ercsének és Diának - utasítottam Kittit.
- Nem hagylak itt egyedül - felelte.
- Mi a fasz van már megint? - távolból Andris hangja hallatszott. Fejemet a falnak döntöttem, majd egy mély levegőt vettem.
- Szólj Ercsének - kiabált neki Kitti. Andris nem válaszolt. Léptei egyre közelebb hallottam, majd ujjait az arcomon éreztem. Maga felé fordította az arcom. Minimálisan tisztult a látásom, így arcát hiba nélkül láttam. Amúgy is hibátlan, bassza meg.
- Tán orvos, vagy mi a geci? - kérdezte flegmán Kittitől.
- Haza visszük - felelte Kitti, ügyet sem vetve stílusára.
- Majd én haza viszem - vont vállat Andris. Még mindig az arcát néztem, ugyan abban a pozícióban voltam, mint ahogy maga felé fordított.
- Nem - csatlakoztam a beszélgetéshez. - Te menj a dolgodra - intettem a kezemmel. Andris hülyén nézett rám. Végig simítottam a combjaimon, majd erőt vettem magamon, és először feltérdeltem, de onnan tovább már nem ment. Kitti felé nyújtottam a kezem, aki azonnal segített, megszorítottam a kezét, Andris a derekamnál fogva tolt.
- Mi történt veled? - nézett rám Kitti, és arcomat kémlelte. Felnéztem rá, annyira koncentráltam, nem figyeltem arra amit mond.
- Hm?
- Mi van veled, ember? - emelte fel a hangját Andris, majd hirtelen felkapott, és karjaiban indult el velem az öltöző felé.
- Tegyél le - vertem a mellkasára, de nem hatotta meg.
- Majd a kanapéra - felelte, majd óvatosan le is tett a kanapéra.
- Áruld el, mi a fasz bajod van? - kérdeztem tőle. Andris a szemembe nézett. - Minek törődsz velem, ha egész este alatt olyan vagy, mint egy fogyatékos nyomorék - mutattam rá, majd hátra dőltem a kanapén. Túl közel volt az arcunk.
- Tényleg tudni akarod? - ült le mellém, majd előre hajolt, és térdein megtámaszkodott. Kezeit össze kulcsolta, majd nagyot sóhajtott.
- Igen.
- Egyáltalán nem vagy hozzám való, túl tiszta vagy. Próbállak távol tartani magamtól, de elég nehezen megy, mert állandóan ott vagy ahol mi - nem nézett rám, még csak felém sem fordult. - Nem tudok nem rád gondolni, egyszerűen..rohadj meg, Csóti Nelli - nézett rám, majd hirtelen felém fordult, és megcsókolt. Tarkójára vezettem a kezem, egy könnyed mozdulattal az ölébe húzott. Vadul falta ajkaimat, mintha soha többé nem kaphatna belőle.
- Az igen - szétrebbentünk, ahogy Gyuris hangját meghallottuk. - Nekem ez mára sok - fordult ki, és becsukta maga mögött az ajtót. Lesütöttem szemeimet, és ki másztak Andris öléből. Nem próbált vissza húzni, megigazította magán a felsőt, majd rám nézett.
- Talán tényleg nem bírom elviselni hogy Marcival vagy.
- Nem vagyok vele - ráztam a fejem. Andris fel nevetett.
- Egyszer velem fekszel le, egyszer vele Nelli - sóhajtott. - Akkor kivel? - fordult felém, válaszra várva.
- A dalai lámával - forgattam meg a szememet.
- Húzhatod az agyamat, de tud, nem lesz jó vége - felállt, majd kiment. Igaza van. Én is tisztában vagyok vele, hogy nem lesz jó vége. Bár ő lehet másra gondolt, mint én. Felálltam a kanapéról, mély levegőt vettem. A folyosóra ki léptem, majd a többiekkel találtam szembe magam. Kérdőn nézték rám.
- Te most szopatsz? - nevetett Ercsé. - Döntsd már el hogy szarul vagy, vagy sem - vont vállat, majd vissza fordult, és el ment.
- Gondolod hogy direkt, mi - suttogtam magam elé. - Haza szeretnék menni - néztem Diára.
- Jól van - jött oda hozzám, majd megölelt. - Andris mosolyogva távozott - suttogta a fülembe.
- Pedig nem úgy váltunk el - súgtam oda neki. Dia elvált tőlem, rám nézett.
- Megint vita volt? - kérdezte. Bólintottam. Dia megrázta a fejét.
- Próbáljuk meg jól érezni magunkat, kérlek - szemeivel könyörgött, hogy ne menjek haza. Nagyot sóhajtott.
- Emlékszel, azt mondtad úgy nézek ki, mint aki temetésre megy - kezdtem, Dia érdeklődve figyelt, és bólintott. - Na, ezt a napot eltemetem.