Ki lennél te? || Ekhoe x Pogány Induló FF||

16. Régi szenvedély

                                         |16|

Vízhangzott a folyosó, csak mondta, és mondta. Igyekeztem nem figyelni rá, de teljesen nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Mondhatnám hogy újra megtörténik velem az, mint két éve, lassan három. Hasonló szituációban tudtam meg hogy babát várok, mint most. Azt hogy mit fogok csinálni? Fogalmam sincs. Andris már tudja, ergo, Marci fél óra múlva hívni fog. Nem akarom hogy tudjon róla. Andris sem tudta volna, de volt pofája hallgatózni. Ott van anyám is. Képes volt eltitkolni hogy már az én felügyeletem alatt van a fiam, csak hogy magának tudhassa. Nem ismerek rá.
- Apa?! - nagy szemekkel néztem a széken ülő férfire.
- Nelli - mosolyogva nézett rám apa. Annyira jó látni őt, nem mostanában találkoztunk.
- Hogy vagy? Annyira régen láttalak - léptem oda hozzá, és megöleltem. Hihetetlenül jól esett az ölelése. Mélyen beszívtam az illatát. Elváltam tőle, Kolenre pillantottam, édes szuszogott. Le ültem az ágy szélére, majd apára néztem.
- Kislányom, sajnálom - szemei valóban megbánást tükröztek. - Anyád sosem avatott be a Kolennel kapcsolatos dolgokba. Azt hajtogatta hogy minden rendben, és a felügyelet sosem fogod vissza kapni - a fiamat nézte végig, még beszélt.
- Nem hibáztatlak apa - hajoltam oda hozzá, és megfogtam kezeit. - Bár fogalmam sincs mi történt anyával, rá sem ismerek - ráztam a fejem. Apa a kezeit az enyémre tette.
- Vannak dolgok, amiről te sem tudsz - kezdte, majd megszorította a kezem.
- Lehet jobb is - húztam ki kezemet az övéi alól. - Inkább reménykedem abban, hogy idővel belátja, hogy ezt nem így kellett volna csinálnia - sóhajtottam.

|19:34|

Szerencsére Kolennek szépen javul az állapota, érzékenységet ki lehet zárni. Ennek örömére megtudtam beszélni az orvossal, hogy holnap haza mehetünk. Andris nem jött, nem is keresett. Valószínű már beállva tombol a színpadon. Ez ő. Én pedig a két éves fiammal kórházban vagyok, illetve a korai magzattal a pocakomban. Ha bárkinek elmesélem, ezer százalékig biztos vagyok abban, hogy úgy nézne rám, mint egy rossz ribancra, aki baszott össze-vissza, és ez az eredménye, viseljem. Igazából, tényleg ez a helyzet, nem?! De. Nincs mit szépítenem rajta. Főleg, hogy két apa jelölt is van. Ennél lejjebb nem is süllyedhetek. Gondolnám én. Kopogás szűrődött be a kórterembe, majd lassan nyílt az ajtó.
- Szia - hallottam meg Marci hangját, majd elő lépett a hatalmas szekrény takarásából. Egy fekete nike melegítő együttes volt rajta, pipás cipővel.
- Szia - felkeltem Kolen mellől, majd nagy mosollyal az arcomon hozzá siettem, karjaimat kinyújtottam, lejjebb hajolt hogy elérjem a nyakát. Arcát a nyakamba fújta, és pedig beszívtam a dohány, és a parfüm keveréket.
- Hogy van a kis hercegem? - kapott fel Marci, majd az ággyal szembeni székre ült le. Úgy ültem az ölében mint egy kis iskolás az apukája ölén.
- Jobban, holnap már megyünk haza - motyogtam a nyakába. Marci eltolt magától kicsit, így megszakadt az idilli pillanat. Egymás szemébe néztünk, édesen mosolygott, a szívemet melegség járta át.
- Haza viszlek titeket, itt maradok - hangja magabiztossággal volt teli.
- Nem lehet, fellépésed lesz biztos. Ha pedig nem, van jobb dolgod mint minket pesztrálni Marci - hajtottam le a fejem, és próbáltam kikecmeregni az öléből.
- Nincs jobb dolgom. És ez nem pesztrálás - fogta meg a derekam, ezzel megakadályozva azt hogy mozdulni tudjak. - Jó lenne ha elfogadnád, hogy fontosak vagytok nekem - kezével megsimogatta az arcom, így újra rá vezettem a tekintetem. Szemei csillogtak, szája szünet nélkül felfelé görbült, ám az enyémről eltűnt. Nem tudhatja meg.
- Mi a baj? - kérdezte, ahogy az arcomból eltűrte a hajamat.
- Fáradt vagyok - vontam vállat, majd a mellkasának dőltem.
- Nelli - tolt el magától. A nagy tenyerét a hasamra tette. Szemeim kikerekedtek. Ne.
- Marci - suttogtam, majd lassan eltoltam a kezét. Kipattantam az öléből, két lépést hátráltam tőle. Marci követett, és szorosan előttem állt meg.
- Menj el - hátat fordítottam neki. Szememben könnyek gyűltek, el is áztatták az arcomat, de gyorsan le is töröltem. Hátulról átölelt.
- Mond ki, kérlek - hajolt a fülemhez, súgta.
- Marci - elgyengültem karjai között. Nem tehetem.
- Mond ki, hogy vágytál rám - fejezte be úgy, ahogy nem számítottam rá. A nyomás a mellkasomban szűnni kezdett. A választ amire ő számított, nem tudtam megadni, nem ezt érzem. Vele szembe fordultam, majd az arcát közre fogtam.
- Örülök hogy itt vagy - feleltem. A csalódottság ami kiült az arcára, fájt látni. Elengedte a derekam, nagyot nyelt, majd vissza ült a székre. Ott álltam mint egy szerencsétlen hülye. Kisfiam sírása mentett ki a helyzetből. Oda léptem hozzá, kezembe vettem, és puszilgatni kezdtem.
- Legyél velem őszinte, Nelli - állt fel Marci. Félve vártam hogy folytassa. Kolen mikor észrevette Marcit, mosolyogni kezdett, és felé nyújtotta karjait. Jobb oldalamról át tettem a balra, így elterelve Marci jelenlétéről.
- Nem most szeretnék veled őszinte lenni - kikerültem, majd az éjjeli szekrényről elvettem a cumis üveget, és Kolen kezébe adtam.
- Áruld el, miért nem tudsz dönteni kettőnk között!? - sóhajtott.
- Nem kell döntenem - nevettem fel. - Ezt a faszságot jó lenne ha te is elfelejtenéd, és a haverod is.
- Kurvára jogos hogy ezt akarom, bassza meg - csattant fel, majd belevert a szekrénybe. Rá néztem rosszallóan.
- Nem - feleltem. - Neked többet ért egy szex, mint a barátságunk? - értetlenül néztem rá. - Nekem nem.
- Milyen barátság? - nevetett. - Mióta lefeküdtünk, azóta nem barátság van köztünk, ember - tárta szét karjait.
- Akkor mi? - emeltem fel a hangom. - Mond meg, mi van akkor köztünk? - kérdeztem tőle. Kolen érezte a feszültséget, így fészkelődni kezdett a kezemben.
- Nem akarod, ugye?! - szeme csalódottságot tükrözött, ismét.
- Marci - kezdtem, de nem tudtam folytatni. Igazából nagyon is lehet, hogy több lesz köztünk, történetesen ha ő az apa. Fogalmam sincs mit mondjak.
- Mond ki, hogy Andris jobban meg baszott mint én, mond ki - sziszegte, majd nevetve elviharzott. Csak bámultam a hűlt helyét. Undorítóan beszélt velem most is, de már meg se hallottam. Én megértem hogy választ vár, én is azt várnék, de egyszerűen nem megy. Mindkét emberben mást szeretek. Lehet az is jogos kérdés lenne, hogy mit lehet bennük szeretni. Arra sem tudnék választ adni.