Haunted || h.s au - hungarian

kilenc

Mintha valami súly nyomta volna Fayet ahogy ott állt a fürdőszobában. Szemei még mindig csukva voltak. A súly a vállát és a tüdejét is mindkét oldalról nyomta. A súlytól nehezebben lélegzett, mintha a levegő nem akart volna kimenni a tüdejéből. Mintha nem kapna elég oxigént. A súly fullasztó volt. Faye szíve erősen, de lassan vert a mellkasában, feje lüktetett. Éles fájdalmat érzett a torkában miközben pár könnycsepp csordult ki csukott szemeiből és az egész teste reszketett a félelemtől.

Faye azon volt, hogy azt tegye amit a fiú kért tőle amikor már nem érezte a nyomást a vállain és vett egy mély levegőt. Majd lassan kinyitotta szemeit, hogy egyedül találja magát az üres fürdőszobában. Illetve nem volt teljesen üres. A fiú nevetése viszhangzott a kicsi, csempézett szobában. Tele volt sötétséggel ami lassan körbeölelte Fayet. A nevetés olyan valóságosnak hangzott, mintha a fiú még mindig előtte állna.

Faye kisietett a fürdőszobából, hangosan becsapva maga után az ajtót. Pár percig csak ott állt és az ajtót nézte. Majd lassan hátrálni kezdett tőle, de szemét nem vette le róla. Addig tartotta rajta a szemét amíg el nem érte a hálószobáját, majd ekkor megfordult és a földszintre rohant. Nem állt meg amíg el nem érte a konyhát, ahol a anyja a pultnál ült és a reggelijét ette. 

"Sietünk valahova?" Kérdezte Catherine miközben a lányára nézett aki az ajtóküszöbön állt és zihált. 

"I-igen." Mondta Faye lélegzetvételei közt. "Elmegyek a könyvtárba."

"Nos, én 10 perc múlva elmegyek dolgozni, ne felejtsd el bezárni magad után az ajtót." Mondta Catherine és figyelmét ismét az előtte heverő újságpapírra fordította.

"Őszintén, nem hinném, hogy bárki is betörne ebbe a házba." motyogta magának Faye. 

"Bocsánat, mondtál valamit?" Kérdezte Catherine és kávésbögréjét a szájához emelte. 

"Csak azt mondtam, hogy majd bezárom." Mondta Faye és a hűtőhöz ment ahonnan joghurtot és gyümölcslevet vett ki mielőtt az egyik polcról levette a gabonapelyhet. 

Milo besétált a konyhában és hangosan elnyávogta magát. A macska átsétált a szobán és felugrott a Faye melletti székre.

"Szia Milo." Mondta Faye és végigfuttatta kezét Milo selymes és puha szőrén. "Úgy döntöttél, hogy most már szeretsz?" Nevetett halkan mire a macska visszanyávogott neki.

"Tudom, hogy szeretsz. Nos, én is szeretlek, te kis cuki." 

Amikor Faye befejezte a reggelit az anyja már tíz perce elhagyta a házat, ezért a félelem egyre csak nőtt Faye szívében ami miatt szíve egyre gyorsabban kezdett verni. Kihagyta a fogmosást, próbálta mellőzni a fürdőszobát. Inkább kivette a táskájából a rágós csomagot és bevett egyet. Vetett egy gyors pillantást a tükörbe és zihálni kezdett amikor látta, hogy a zúzódás a nyakán még mindig látható. Nagyon megijedt amikor rájött, hogy elfelejtette eltakarni amikor kifutott a fürdőből. Az anyja megláthatta? De akkor mondott volna valamit, nem? Faye felkapott egy sálat és próbálta annyira elrejteni a zúzódást amennyire csak lehetséges. Pár percig még nézte magát a tükörben mielőtt lement az első emeltre és felkapta a ház kulcsait, majd kinyitott a az ajtót. Egy meglepett sikoly hagyta el a száját amikor megpillantotta Evant a ház előtt. A kezei úgy álltak, mintha csak most akart volna kopogni. 

"Evan?" Lepődött meg Faye. "Mit csinálsz itt?" 

"Mondtam, hogy meglátogatlak, nem?" Mondta Evan, majd tett egy lépést a lány felé és átölelte. Egy mosoly tűnt fel Faye arcán, majd fejét Evan nyakába rejtette, beszippantva ismerős illatát.