Haunted || h.s au - hungarian

tizennyolc

A mentőautó megállt, egy örökkévalóságnak tűnő út után. A mentő ajtajai teljesen nyitva voltak, Faye az oldalához lapult miközben Chaset kiszedték belőle és a kórházba vitték. Faye átvágtatott az ajtókon, de pár perc múlva, már nem mehetett tovább, és a váróterembe küldték.

Nem voltak sokan a váróban, de akik ott voltak mind Fayere bámultak amikor belépett a szobába, mind odafordították a fejüket, hogy lássák a lányt a vér áztatta pólójában és a véres arcával.

Faye leült az egyik székre, rálátása nyílt a folyosó elejére egészen a váróteremig. Tekintete a folyosók között cikázott amíg figyelmét a kezeinek szentelte és lassan megfordította őket, így a tenyerei néztek felfelé. Kezei remegtek és rászáradt vérrel voltak borítva ami miatt ragacsosnak és kemények érezte őket. A mentőben próbálta levakarni a vért a ruhájáról, de nem sikerült. 

Faye reszkető ujjait végigsimította ruháján, megpróbálva kisimítani a nem létező ráncokat rajta. Próbálta tekintetét távol tartani térdeitől amik szintén vérben áztak, ami lassan kezdett lefolyni fedetlen lábszárán, pirosra festve ezzel a cipőjét is. 

"Le akarod mosni?" Zavarta meg egy hang Faye mögül, elérve ezzel, hogy felnézzen. Egy fiatal nővér állt mellette mosolyogva.

"Tessék?"

"Le szeretnéd egy kicsit mosni?" Kérdezte a nővér. "A vért."

"Uh..." Faye lenézett véres kezeire mielőtt ismét a nővérre pillantott volna, majd bólintott. 

"Gyere velem, mutatok neked egy szobát ahol lezuhanyozhatsz." Mondta a nővér és intett Faynek, hogy kövesse.

Miután lemosta a vért a lábairól, térdeiről, kezeiről és arcáról, Faye visszament a váróterembe, és ki tudja mennyi ideig ült ott, amíg egy újabb nővér ült mellé. A nővér egy ideig csak csendben ült mellette mielőtt megszólalt.

"Hogy érzed magad?" Faye barna szemei a fehér padlóra tapadtak, és teljesen átfagyott. 

 "Én -" Kezdte Faye, de hangja elhalt. Remegő kezeit felemelte, hogy utána arcát el tudja mögéjük rejteni. "Nem halhat meg." Suttogta. "Nem halhat meg."

"Ki?" Kérdezte a nővér és kezét Faye vállára tette. "A fiú akivel idejöttél?" 

Nem, a nagymamám.

"Igen, Chase." Mondta Faye halkan.

"Ezért vagyok itt." Mondta a nővér. "Rossz híreim vannak."

Faye felkapta a fejét és a nővérre nézett. A mellette ülő nővér nem mosolygott, mint a másik. Ennek a nővérnek üres volt a tekintete, nehézzé téve hallgatni amit mond.

"Ő-" Zihált Faye.

"Halott? Oh, nem." Mondta a nővér miközben röviden nevetett egyet mielőtt arca ismét üressé vált volna. "A sebészeten van és az orvosok minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy megmentsék őt, habár még mindig eszméletlen és lélegeztetőgépre tették, hogy segítsen neki a légzésben."

"Szóval, kómában van?" Kérdezte Faye óvatosan." Mondta a nővér és rámosolygott Fayere. "Meg kell kérdeznem, hogy ismersz-e valakit akivel felvehetjük a kapcsolatot Chase családjából?"

"Nem, sajnálom, csak ma nemrég találkoztunk. Bemehetek hozzá?" Kérdezte Faye.

"Nem, sajnálom, nem mehetsz be. Vissza kell jönnöd holnap a látogatási órákban." Mondta a nővér.

"Oh." Mondta Faye majd felállt. Rámosolygott a nővérre, hogy elrejtse a testében rejlő dühöt. Nem érdekelte, hogy Chase még nem volt eszméletlen hat órán keresztül, kómában volt ahova Harry juttatta, és nem ülhetett a fiú mellett.

Harag gyúl Fayeben miközben kiviharzott a kórházból, de később rájött, hogy fogalma sincs, merre van. Szemeivel a környezetét vizsgálta amikor meglátott egy buszmegállót az utcán és felé kezdett futni, amikor egy busz megállt ott.

"Helo, ez a busz megy Westbrokkba?" Kérdezte Faye a sofőrtől aki először kifejezéstelen arccal nézett rá, majd bólintott. Faye eltűrte a haját arcából, majd helyet foglalt az üres buszon. Tekintete gyorsan a környezetére terelődött és észrevette, hogy a nap lassan lassan eltűnik az égről, ami azt jelenti, hogy nem sok idő maradt amíg a sötétség leszáll.

Amikor Faye kicsit később leszállt a buszról Westbrookban, a harag benne csökkent egy kicsit. Tudta, hogy tennie kell valamit benne, mert a gyűlölet Harry iránt még nagyobbra nőtt benne. Tudta, hogy cselekednie kell, meg kell állítania a házában élő pszichopata szellemet, de azt is tudta, hogy soha nem tudna megölni senkit. Aztán eszébe jutott, hogy ő már meghalt. Mit tudna tenni? De folytatta a menést, és lábai gyorsan elvitték őt a házához a szürke utcákon keresztül.

Faye mélyeket lélegzett miközben a veranda lépcsőin ment fel és az ablakokat nézte, hátha Harry ott lesz. Háta libabőrös lett amikor lenyomta az ajtó kilincsét és kinyitotta azt. Valamiért nem tudta, hogy mit érez. Egyszerre volt mérges és rémült.

Amikor belépett egyenesen a konyhába ment ahol megragadott egy kést. Pontosan tudta, hogy mit fog tenni magával, valami más irányította a tetteit. Talán az érzelmek amik a testében vannak.

"Lám, ki jött vissza!" Mondta Harry és egy mosoly tűnt fel arcán. "Ennyire hiányoztam, édesem? Vagy megint arra akarsz kérni, hogy megöljelek? Megtehetem neked ezt a szívességet." Motyogta és tett pár lépést Faye felé.

"Szerintem, te nem akarsz megölni engem." Mondta Faye a késsel a fiú felé mutatva, próbált fenyegetőnek tűnni. "Ha tényleg meg akarnál ölni, már megtetted volna." Magáról beszélni nem volt része a tervnek, és most már nem tudja, hogyan másszon ki belőle. Ehelyett elméje új dolgokon törte magát, hogy mit mondjon a szituációról. Utálta magát ezért, el akarta mondani neki, hogy mi van Chasevel, de nem találta a szavakat.

"Oh, szóval ezt gondolod?" Mondta Harry és bezárt a távolságot közöttük. Olyan közel volt, hogy a kés éle hozzáért a mellkasához. "Nem, nem emiatt akartál beszélni, ugye? Valami más miatt. Hm... Hadd gondolkozzak." Mondta Harry. "Oh, amiatt a fiú miatt akit megöltem.

"Te-" Kezdte Faye, keze remegett Harry jelenlététől. Hurrikán tombolt fejében, minden apró része próbálta megtalálni a szavakat, próbált összerakni egy mondatot.

"Miért nem teszed meg? Miért nemteszed meg amit tényleg szeretnél?" Mondta Harry majd Faye kezére tette a kezét és a kést a szívéhez helyezte. 

"Tedd meg. Nem ez lesz az első alkalom, hogy leszúrnak." Hangja egy pillanatra lágy lett, és majdnem úgy hangzott, mintha fájdalom lenne hangjában az utolsó résznél. De amikor Faye nem tett semmit, a lágyság dühvel cserélődött ki és a szorítás Faye kezén erősödött, majd Harry mellkasába vezette a kést.

Faye zihálni kezdett és nagy szemekkel bámulta a kést mielőtt elengedte azt, de Harry szorítása nem engedte, hogy eltávolodjon tőle. Harry lehajolt hozzá, ajkai a lány arcához értek mielőtt azt suttogta: 

"Én jövök." És kihúzta a kést mellkasából.