Haunted || h.s au - hungarian

harminc

Faye csak bámulta az előtte lévő lényt miközben testében félelem száguldott ahogy látta a fiút kínok közt szenvedni. Harry hátrafelé lépkedett míg elérte a falat és már nem tudott tovább menni.

"Faye..." Sziszegte fogai közt Harry. "El kell menned. Most!"

Faye bepánikolva állt egy helyben és bámult Harryre. Úgy tűnt, mintha visszafogná magát, a falhoz nyomja magát, hogy ne érje el a lányt. Harry hirtelen viselkedése megrémítette Fayet. Talán lebecsülte a fiút, talán nem volt tisztában vele mire is képes. De még ha le is becsülte őt, tényleg hátat tudna neki fordítani most? Harry végre megnyílt előtte, tényleg képes lenne otthagyni?

"Menj!" Sziszegte ismét Harry, de Fayenek valami más járt a fejében, mert a fiú felé közelített.

"Harry..." Mondta Faye halkan, szíve egyre gyorsabban vert ahogy közeledett a fiúhoz. "Nem hiszem, hogy bántani fogsz."

Harry mélyeket lélegzett és a falhoz nyomta magát majd felkapta fejét. Ahogy Harry Fayere nézett a lány egész testét kirázta a hideg.

"Te ezt nem érted." Sziszegte Harry. "Bántani akarlak téged."

Harry tett pár ijesztő lépést Faye felé. A lány nagyokat nyelt, és rögtön megbánta, hogy úgy döntött, marad. tudta, hogy helyesen cselekszik, hogy nem adja fel, de a félelemtől teste remegni kezdett. 

"Nos, szerintem..." Kezdte Faye, és gyorsan bezárta a köztük lévő távolságot. Nem akarta, hogy Harry tegye meg ezt. "amikor arra kerül a sor, nem fogod megtenni." Mondta és lassan Harry arcára tette kezét. Félt, hogy a fiú tenni fog valamit, de ezelőtt már működött. Egy érintés után kezdett jó irányba változni.

Harryt nem zavarta a kéz, csak kacagott majd egy ördögi vigyor jelent meg arcán.

"Oh, édesem." Mondta. "Az az aprócska gyenge részem, már messze jár és nem fog visszajönni."

"Gondolom ezt hitted még pár hete." Mondta Faye, próbált magabiztosabbnak tűnni, mint amilyen valójában volt.

"Nos, el tudnál tűnni egy perce amíg beszélek a másik oldaladdal?" Mondta Faye, és amint tudta, mit fog következőleg mondani, fojtatta. "Csak el akarom mondani a másik oldaladnak, hogy ne adja fel." Faye közelebb ment és másik kezét és a fiú arcára tette. "Az az oldalad soha sem adná fel egy olyan ellen, mint te. Ő harcolna, és tudom, hogy győzne. Én-" Valami mozgás történt Harry mögött, ami megállította Fayet a beszédben. Pár méterrel arrébb egy fekete alak állt. Egy férfi. De nem egy átlagos férfi volt. Hiányzott az arca. A férfi arc nélküli volt. Még több félelem gyűlt fel Fayeben, és elvesztette a figyelmét Harry iránt, aki meg is ragadta az alkalmat.

A következő pillanatban Faye érezte, hogy valaki megragadja a felkarját majd a testét a falnak hajították, kiszorítva tüdejéből a levegőt. Harry nevetése betöltötte a konyhát, miközben Faye felkönyökölt. Arcára grimasz ült ki a testén átsuhanó fájdalomtól.

"Most már hiszel nekem?" Mondta Harry miközben Faye felé indult. "Elhiszed, hogy bántani akarlak?" Faye aprót bólintott, és el akart menekülni Harrytől, de a fiú nem engedte. Harry lehajolt, és talpra rántotta Fayet. Egy pillanatig Faye azt hitte, hogy sikerült elérnie Harry jó oldalát ezek után is, de a gondolat eltűnt amikor testét ismét a falnak nyomták, és Harry keze torkánál fogva akadályozta meg, hogy a padlóra essen.

"Tudod mit?" Mondta Harry közelebb hajolva. "Azt hiszem ezúttal megöllek. Semmi csavar, csak... megöllek."

Faye nem kételkedett benne. Tudta, hogy bármilyen módon megölhetné őt, és most ez minden eddiginél jobban megrémítette őt.

Faye éppen akart mondani valamit, viszont nem volt biztos benne, hogy mit, amikor a csengő megszólalt, és ezúttal Harry vesztette el a figyelmét. Faye megragadta a lehetőséget, és oldalra lökte Harryt, majd az ajtó felé kezdett rohanni. Legutóbb amikor valaki csengetett, Chase kómában végezte. Faye nem engedhette, hogy ez még egyszer megtörténjen. Viszont most már tudott valamit, amit akkor még nem; Harry nem tudja elhagyni a házat. Ezért amikor Faye elérte az ajtót, nem állt meg. Kirohant a házból és gyorsan becsukta maga után az ajtót.

"Mi történt?" Mondta a személy aki kint állt. Chase volt az.

"Oh..." Mondta Faye és megragadta a csuklóját és magával húzta. "Semmi."

"Csak nem akarok még egy percet eltölteni most ebben a házban." Mondta Faye és lassítani kezdett amikor elérték a járdát, és a ház távolodni kezdett a kerítés mögött. 

Faye és Chase egy ideig csöndben voltak. Faye megértette, hogy Chasenek furcsának tűnt amikor kiviharzott a házból és elrángatta őt onnan. Tudta, hogy elő kell rukkolnia egy hazugsággal, hogy miért tette. Talán mondhatná, hogy látta őt a konyhaablakból, és tudta, hogy ő az, ezért nyitott ajtót. De ez még várhat. Remélhetőleg Chase elfeledkezik róla, és nem kell neki hazudnia.

"Hey..." Mondta Faye lágy hangon. "Elmehetnénk a könyvtárba és beszélnénk? Kicsit hiányzik, egy ideje nem jártam ott." Ez igaz volt. Azóta nem járt ott, hogy találkozott Chasevel, és már hiányolta a gyönyörű belteret és a fa és könyvek illatát. A gondolattól mosolyognia kellett.

"Persze."