Haunted || h.s au - hungarian

negyvenkettő

Faye az előtte álló embert- nem, inkább teremtményt bámulta. Szája még mindig nyitva volt, de sikolya már elhalt. Nem értette, hogy mind ez hogyan lehetséges. Hogy lehet egyszerre két helyen?

"Ki vagy te?" Dadogta Faye.

"Tudod, hogy ki vagyok." Mondta az előtte álló lény.

Faye mondani akart valamit, amikor hangos dörömbölés hallott, és az ajtó mögötte rázkódni kezdett.

"Faye!" Jött a kiabálás az ajtó másik oldaláról, amit további hangos dörömbölések követtek. "Mi történik odabent? Jól vagy?"

Az előtte álló férfi szabad kezét az arcához emelte, majd egyik ujját ajkaira vezette, csendre intve Fayet, miközben másik keze erősebben fonódott a lány szívére, ami miatt Faye zihálni kezdett fájdalmában.

"Faye, ott vagy bent? Válaszolj!"

A fájdalomtól és félelemtől könnyek kezdtek folyni szemeiből, majd arcán futottak le. Egész testében fájdalmat érzett amiért a férfi szorította a szívét, de már nem pánikolt. Kezével az ajtó kilincséért kutatott háta mögött, hogy kinyissa azt. Amikor megtalálta a kilincset, lenyomta azt, ő pedig hátra zuhant. Fájdalmában felsikított amikor a férfi szorítása elmúlt a szívén. Nem jutott messzire mielőtt nekirohant valaminek és elesett, hátát a falba verte.

Faye szorosan a falhoz nyomódott, majd térdeit közel szorította mellkasához. Zihálásától nem tudott rendesen lélegezni miközben ott ült a padlón, félelemtől kábultan. Minden hideg volt. Faye is hideg volt, teste minden porcikájával együtt.

"Faye?" Mondta egy hang óvatosan miközben mozgást érzett maga mellet, mintha valaki mellé ülne. Faye megugrott amikor valaki a hátára tette kezét, ugyanolyan hideg volt, mint a lány. "Mi történt ott bent?"

Faye nem tudta rávenni magát, hogy felnézzen, mert tudta, hogy akkor megint látnia kéne a férfi arcát.

"Miért néz ki úgy, mint te?" Suttogta Faye.

"Miről beszélsz?" Kérdezte Harry.

"Miért néz ki úgy, mint te?" Ismételte Faye, hangja hangosabb volt ezúttal. "Miért néz ki úgy a férfi, mint te, Harry? Miért? Miért néz ki úgy, mint te?"

Újabb könnyek folytak le Faye arcán, melegségük égette bőrét. Nem tudta felfogni, hogy a legrosszabb rémálma visszatért, és még rosszabb lett, és azt sem bírta elviselni, hogy a férfinek olyan volt az arca, mint a fiúnak, aki elhatározta, hogy segít rajta; hogy megmenti a sötétségtől.

"Miért, Harry?" Zokogta Faye.

"Nem tudom." Harry egyik kezét Faye vállára tette, majd közelebb húzta magához, majd ajkai a lány fejére nyomta. "Nem tudom. De Faye, ő nem valódi."

"Nem valódi?" Kérdezte Faye halkan magától.

"Semmi sem volt valódi belőle, Faye."

Faye tekintetét felvezette Harryre, de könnyein át csak homályosan látta a fiút. Harry is őt nézte, egy halvány mosollyal az arcán. Harry egyik kezét Faye arcához vezette, majd két ujjával letörölte a lány könnyeit. Valami megfájdult Harryben, amiért ilyen zaklatottnak látta a lányt.

"Tudod, sokat játszottam ezen a folyosón amikor kicsi voltam." Mondta Harry, miután eszébe jutott, hogy Faye jobban érezné magát, ha valami másra gondolna.

"Mhm." Nézett végig Harry a folyosón. "Apám szokott nekem adni játékautókat amiket ő csinált. Mindig ezt a folyosót használtam versenypályának. Emlékszem az volt a kedvenc autóm ami pirosra volt festve és az egyik oldalára arany betűkkel voltak ráfestve a nevem kezdőbetűi, H.S. ." Harry mosolygott az emléken. Nagyon sok éve történt az egész, de még mindig érezte, hogy milyen izgatott volt minden alkalommal amikor az apja csinált neki egy újabb autót. Egyik sem volt ugyanolyan, mind egyedi volt a maga módján.

"Az anyám nem igazán örült neki, hogy a folyosón játszom az autóimmal, mert mindig azzal végződött, hogy legalább egy autó legurult a lépcsőn, és karcolásokat hagyott a fán. Apám viszont csak nevetett anyán és azt mondta neki, hogy 'engedd a fiút, hadd játszon'."

Harry ismét Fayre nézett, a lány a folyosót nézte, de közben mosolygott.

"Szeretnéd megnézni őket?" Kérdezte Harry, Faye egyik hajtincsét a lány füle mögé tűrve, majd gyorsan felállt és kezét kinyújtotta Fayenek. "Gyere." Faye egy ideig Harry kezét nézte, mielőtt megfogta. Harry segített neki felállni a padlóról és a lépcső felé kezdte tolni. Amikor elérték a lépcsők tetejét, Faye tekintete a padlóra vándorolt amit pár helyen apró karcolások díszítettek.

Faye egy pillanattal később a pincében találta magát, a lépcsők alján állva. Harry már a szoba másik felében volt pár dobozzal szemben amiket átkutatott, hogy megtalálja azt amelyiket kereste.

"Ah, itt van!" Kiáltott fel Harry, izgatottsággal a hangjában.

Faye lassan Harryhez sétált akinek már volt valami a kezében. Fayehez fordult egy mosollyal az arcán, és boldogsággal zöld szemeiben.

Nagy kő esett le Faye szívéről miután meglátta a zöld szemeket. Harry ismét meggyógyította magát, ezúttal azzal, hogy a múltjára gondolt.

Ezután Faye tekintete a tárgyra vándorolt amit Harry a kezében tartott. Egy fa autó volt. A festék már lekopott róla jóformán, de néhol még látható rajta egy kis piros szín, és arany az egyik oldalán. Ez az autó amiről Harry pár perce beszélt.

"Ez volt a kedvencem." Mondta Harry, szemeivel féltve nézte a kisautót a kezeiben, ez volt az egyik legértékesebb tárgya.

"Gyönyörű." Mondta Faye mielőtt valami felkeltette az érdeklődését az egyik dobozban Harry mögött.