Faye lassan sétált el Harry mellett és kezébe vette a bőrkötésű könyvet amin arany betűkkel szerepelt "Család" szó. Óvatosan végighúzta újját a puha borítón, ezzel egy csíkban eltávolította róla a koszt.
"Mit csin-" Kezdte Harry, de elhallgatott amikor meglátta Faye kezében a régi fotóalbumot. Szinte transzba esve tette le a kisautót kezéből, majd Fayehez ment, hogy elvegye tőle az albumot, amit a lány engedett is neki.
Harry egy halom doboznak dőlt, és kinyitotta az albumot. Az album oldalai négyszög alakú fekete-fehér képekkel volt tele. Harry arcára mosoly virult amikor végigfuttatta úját szülei fényképén. Egy kora nyári napon készült, Harry körülbelül tizenkettő lehetett, az apja szabadnapos volt, és sötét munkaruhája helyett egy halvány színű vászonöltönyben volt, míg anyja egy hosszú, gyönyörű ruhát viselt.
Harry szüleinek képe mellett egy fiatal fiú képe volt, nem lehetett több hatnál. A fiúnak fülig érő mosoly volt az arcán és kezében az a kisautó volt amit Harry nemrég mutatott Fayenek.
"Olyan boldognak látszotok." Mondta halkan Faye amikor meglátott egy képet az egész családról. Kint ültek a ház előtti lépcsőn. Harry ült középen, szülei szerető ölelésében.
"Mert azok is voltunk." Mondta Harry vágyakozó tekintettel. "Olyan boldogok voltunk amennyire egy család lenni tudott. A szüleim szerettek, és mindennél fontosabb voltam számukra. Nem kérhettem volna jobb szülőket."
"Ő kicsoda?" Kérdezte Faye és egy másik fiúra mutatott a képen aki az anyja jobb oldalán ült.
"Ő Owen." Mondta Harry nehezen nyelve. "A bátyám."
"A te- te bátyád?"
"Igen." Mondta Harry, majd átlapozott pár oldalt míg megtalált egy képet magáról és az ő idősebbik másáról, Owenről." Ez 1914 áprilisában készült, pár hónappal azelőtt, hogy Owent elvitték Franciaországba, hogy a nyugati fronton harcoljon az Első Világháborúban. Soha nem jött haza. 1916 végén halt meg, abban az évben lett húsz éves."
Faye nagy szemekkel nézett Harryre. Nem csak a szülei elvesztése volt az egyetlen veszteség amit Harrynek el kellett szenvednie. Elvesztett valakit nem sokkal azelőtt, hogy ő maga is meghalt.
"Miért nem meséltél nekem a bátyádról?" Kérdezte Faye.
"Sosem kérdezted." Mondta Harry le nem véve szemeit a róla és a bátyjától készült képről. "Miért hoznék fel egy olyan témát ami fájdalmat okoz nekem?"
Harry óvatosan becsukta az albumot, és visszatette abba a dobozba ahol Faye találta. Valami leesett a földre, de Harry nem vette észre, de Faye igen. Olyan volt, mint a többi régi kép, de félbe volt hajtva. Faye óvatosan kihajtotta, és meglátott a papíron egy csapat felnőttet akik sötét ruhát viselnek és egy nagy épület előtt állnak. Felismerte Harry apját rajta, de a csapat többi tagját nem ismerte.
"Harry, ez mi? Kik azok az emberek?" Kérdezte Faye, és Harry elé tartotta a képet, aki rápillantott.
"A gyár előtt készült ahol apám dolgozott, gondolom azok a munkások." Válaszolt Harry.
"Oh, oké." Mondta Faye, és megfordult, hogy visszategye a képet a dobozba, de az utolsó pillanatban Harry megállította.
"Várj." Mondta Harry és elvette a képet Fayetől, majd alaposan végigmérte a képen lévő összes arcot. "Ne." Suttogta Harry, majd eltűnt.
"Harry?" Mondta Faye hangosan, hangja visszaverődött a pince falairól. "Harry mi történik? Miért tűntél el?" Faye a lépcsőkhöz ment, majd még egyszer szétnézett a pincét és lekapcsolta a villanyt, majd felment.
Faye sóhajtott egyet amikor besétált a konyhába, de rögtön meg is állt amikor kiszúrta Harryt aki a konyhaszigetnél ült; a kép még mindig a kezében volt.
"Harry?" Mondta lassan Faye és a konyhaszigethez sétált. "Jól vagy?"
Harry fejét rázta, tekintetét le nem véve a fényképről helyette csak finom végigsimított rajta.
"Ne zárj ki." Mondta Faye, majd Harry oldalához ment, és egyik kezét a fiúéra tette. "Mi történik?"
Harry összekulcsolta ujjait Fayel, és a lányra mosolygott. Faye érintése lenyugtatta őt miután látta a képet, és a benne kezdődő felgyülemlő harag is eltűnt.
"Gyere ide." Mondta Harry és közelebb húzta Fayet a képre bökve. "Látod azt a két férfit?" Kérdezte Harry és egyik ujjával a képre bökött.
"Igen?" Mondta Faye és a két férfira nézett akire Harry mutatott. Nem mosolyogtak úgy, mint a csoport többi tagja, és szemeikkel Harry apját nézték.
"Ezek azok a férfiak akik..." Kezdte Harry kicsit erősebben szorítva Faye kezét. "Akik megölték a családom."
"Ők- MI?" Csak ezt tudta mondani Faye miközben tovább nézte a képen lévő két férfit.
"Talán több van a dolgok mögött, mint gondoltam." Mondta halkan Harry, mellkasa egyenlőtlenül mozgott miközben zokogását próbálta visszafogni.
KAMU SEDANG MEMBACA
Haunted || h.s au - hungarian
Fiksi Penggemar"Amikor meg kell halnia, Vidd el őt és tépd kis csillagokra, És ő majd a pokol arcát megszépíti Akkor majd mindenki beleszeret az éjszakába És többé nem imádják majd a ragyogó napot." - William Shakespeare 1924 június 19-e borzalmas nap volt a Londo...