Haunted || h.s au - hungarian

tizenhárom

Faye szemei hirtelen kinyíltak és egyenesen az üreges sötétségbe nézett. Először azt hitte, hogy ez a szobája sötétsége, de aztán rájött, hogy a sötétség a fiú rá bámuló szemtelen arcából fakad. Faye zihálni kezdett majd távolabb akart tőle menni, de még mindig az ágyban fekve találta magát. Becsukta a szemeit majd ismét kinyitotta, remélve, hogy a fiú eltűnik, mint egy rémálom. De a fiú még mindig ott volt, közel hajolva hozzá.

"Kérlek, menj el." Suttogta Faye, mindent megpróbálva, hogy visszatartsa könnyeit. Egy pillanatra oldalra pillantott, ahol Evan még mindig nyugodtan aludt, semmit sem tudva arról, hogy mi folyik körülötte.

"De nem tudok, édesem." Mondta a fiú. "És még, ha el is tudnék menni, nem tenném." A fiú hideg kezét Faye arcára helyezte és közelebb hajolt hozzá. "Miért mennék el, ha veled lehetek?" A fiú másik kezét Faye csípőjére helyezte majd kezei a lány pólója alá csúsztak. Faye reszketni kezdett.

"Ez tetszik neked, huh?" Mondta a fiú halk, reszelős hangon. 

"N-nem." Motyogta Faye és ismét becsukta a szemeit. "Kérlek, hagyj magamra." 

"Pedig én nagyon élvezem." Mondta és felvezette hideg kezét a hátán ami miatt az megemelkedett és Faye egy apró sóhajt ejtett ki ajkain. 

"Kérlek." Sóhajtott Faye. "Ne csináld." 

"Ne mond, hogy 'ne csináld', mond azt, hogy 'csináld'. Mondta a fiú mielőtt hideg ajkait Fayere tapasztotta, megijesztve őt. Kezét végighúzta az oldalán, ezzel elérve, hogy bőre libabőrös legyen. A fiú lassan mozgott, hideg csókokat hagyva Faye állán. 

"M-mit csinálsz?" Kérdezte Faye bepánikolva miközben a fiú csókokat hagyott szerte a nyakán. "Kérlek, fejezd be."

"De én nagyon kívánlak." Suttogta a fiú csókjai között majd egy pillanatra Fayere nézett. "De csak akkor lehetünk együtt," A fiú egy percig csendben maradt majd egy vigyor tűnt fel arcán. "ha meghalsz." A következő másodpercben a fiú már egy kést fogott a kezében. ugyanazt a kést amit legutóbb is használt. Gyilkos kacaj töltötte be a szobát. A fiú először a feje felé emelte a kést, majd egyenesen Faye gyomrába szúrta. Faye fájdalmában felkiáltott.

Faye hirtelen felébredt, rázkódott és gyorsan vette a levegőt. Olyan szorosan fogta ökölbe kezeit, hogy ujjai már kezdtek elfehéredni. Az ereiben futó vér hidegebb volt, mint a jég, mintha valaki kivágta volna a szívét.

Egy kis idő múlva amikor már megnyugodott, Faye kezeit arca elé tette és elbújtatta azt pár percig. Majd oldalra pillantott és Evanra nézett.

"Evan?" Suttogta. "Evan!"

 "Mh." Morogta Evan, majd oldalára fordult, hátát mutatva ezzel Faynek. 

"Evan!" Ismételte Faye és kicsit meglökte. 

"Igen?" Morogta a fiú. 

Nem igazán tudva, hogy mit is mondjon, Faye kibökte:

"Nem akarok meghalni." A mondat hallatán Evan felült majd Fayere nézett. 

"Miről beszélsz?" Mondta Evan összezavarodott arccal. "Nem fogsz meghalni."

"Érzem, Evan." Mondta Faye, majd kezeire nézett. "Egész testemben érzem." Egy könnycsepp szökött ki a szeméből, amit egy másik követett. "Evan," szipogta Faye. "haldoklom."

Evan egy darabig csak csendben ült miközben Fayet nézte és homlokát ráncolta. Faye egy pillanatig azt hitte, hogy Evan valami bunkó dolgot fog mondani, de abba a pillanatban Evan felállt és Fayere mosolygott.