Haunted || h.s au - hungarian

húsz

Faye lenézett kezeire amik még nem régen fiú arcát érintették. Üresnek érezte magát belül, épp annyira mint amilyen üres volt a konyha is. Szíve olyan nehéz volt, mintha ólomból lett volna. Nem értette, hogy hogyan nem érzett semmit, amikor a fiú megrémítette őt, és csak a gondolatára is a vére jéghideggé vált. Mi volt most más? A fiú ezelőtt még sosem volt ennyire emberi mint most, amikor a karcolások az arcán eltűntek az érintése alatt és tompa zöld szín volt észrevehető az üres szemgödreiben, még soha sem volt ilyen gyönyörű.

Faye elrejtette arcát a kezeiben és lerogyott a földre. Nem tudott magán segíteni, csak láthatatlanná akart válni. Egy gyilkos szellem kísért a házában és elhatározta, hogy beszél velem, épp azután, hogy azzal fenyegette őt, hogy megöli. sok dolog kapcsán volt összezavarodva, főleg az érzelmei terén, és a sok érzelem miatt csak egy nagyot akart sikítani. Túl megterhelő volt volt Fayenek, hogy az egész testét fájdalom járta át. Olyan érzés volt, mintha a testében lévő össze csont eltörne, meggyőződése volt, hogy ha Harry megölné őt az kevésbé lenne fájdalmas mint szembe nézni az összes érzelemmel ami testében kering.

A következő reggelen Faye ki tudja mennyi időt töltött a konyha közepén lévő pultnál ücsörögve egy poharat fogva a kezében, mielőtt elindult volna a kórházba.

Húsz perccel később Faye már a kórház előtt állt és idegesen ment be az épületbe. Mivel semmi ötlete nem volt, hogy hol van Chase, ezért a recepciós pulthoz ment, ahol egy harmincas éveiben járó hölgy megmondta neki, hogy merre találja Chaset. 

Miután a lifttel felment a negyedik emeletre és egy rakás folyosón elhaladt, Faye végre megtalálta a szobát amelyikben Chasenek kell lennie. Egy ideig az ajtó előtt állt, szomorúság járta át testét. Csak arra tudott gondolni, hogy Chase miatta került kórházba.

Faye beharapta alsó ajkát miközben kezét az ajtó kilincsére tette, az könnyen kinyílt, felfedve az ágyon fekvő fiút. Újabb szomorúság hullám söpört rajta végig, de ezúttal könnyek is követték. 

"Szia, Chase." Mondta Faye miközben beljebb lépett és az ajtó becsukódott mögötte. Azt kívánta, bárcsak tudna a fiú reagálni neki. Nem kéne mondania semmit, csak bólintani vagy mosolyogni. Valamit amivel megnyugtatná Fayet, hogy jól van; de nem volt jól és Faye tudta ezt. Nagyon messze volt a jótól, és Faye nem tudta, hogy valaha is meggyógyul-e. A gondolattól Faye szíve fájni kezdett, annyira, hogy begörnyedt és kezét mellkasához szorította, és fájdalmában sírni kezdett.

"Lélegezz." Mondta Faye egy kis csönd után miközben felegyenesedett és mély levegőket vett. Be, ki, be, ki. Faye ökölbe szorította kezeit hátha így megállítja őket a remegésben, de nem használt. Így hát Faye remegő kezekkel feküdt az ágyhoz amelyen Chase feküdt. Chase sápadt volt, szemei alatt két sötét karika terült el. Egy műanyag cső volt óvatosan Chase torkához illesztve ami a lélegeztetőgéphez tartozott. A lélegeztetőgép mellett volt egy monitor ami Chase vérnyomását és pulzusát mutatta. A msáik oldalon egy vas rúd állt amire egy zacskó volt akasztva amiből egy csövön keresztül a folyadék Chase ereibe folyt. 

 Ez a sok dolog ami körülvette Chaset, megijesztette Fayet. Azok tartották életben. Nélkülük meghalhat. Nélkülük Harry nyerne.

"Chase." Kezdte Faye, de a nadrágja zsebében rezegő telefon félbeszakította.

"Halo?" Mondta Faye. 

"Szia, kicsim." Mondta Faye anyja. "Hogy vagy?"

"Én," Faye ránézett Chasere. "jól vagyok."

"Jól van, jól van." Mondta Catherine. "Az apád és én is hazamegyünk ma, ezért úgy gondoltuk, hogy csinálhatnánk egy finom vacsorát és együtt tölthetnénk egy kis időt, mit gondolsz?"

"Ja, persze." Válaszolta Faye, szemei még mindig Chasen voltak. Tudta, hogy nem maradhat egész nap a kórházban, szóval lehet, hogy jó ötlet egy kis időt a szüleivel töltenie, hogy másra tudjon gondolni. "Jól hangzik, amúgy sem csinálnék semmit."

"Nagyszerű." Mondta Catherine. "Nos, most vissza kell mennem dolgozni. Találkozunk este, drágám." Mondta mielőtt csönd lett volna és Faye anyja le tette volna a telefont.

"Chase." Mondta Faye lassan, már-már hezitálva, hiszen nem ismerte olyan jól a fiút, Chase kezére tette az övét. "Sajnálom, hogy ez történt veled. " Faye elcsöndesedett egy rövid pillanatra. "Azt olvastam, hogy pár kómában lévő ember képes hallani és érezni. Remélem ez igaz, és hallasz engem. Hallasz- Hallasz engem?" Egy halk sóhaj hangzott el Faye szájából. "Úgy érzem ez mind z én hibám. Tudnom kellett volna, hogy valami rossz fog történni. Figyelmeztetnem kellett volna téged a házról. Mégis miért jöttél Chase? Miért voltál a házamnál amikor olyan sokat tudtál róla?" Faye hüvelykujjával simogatni kezdte Chase kézfejét hátha megnyugtatja ezzel magát vagy Chaset.

Faye Chase mellett ült amíg a látogatási idő véget ért és el kellett mennie. Nem akart elmenni, túl bűnösnek érezte hozzá magát. De nem az ő döntése volt, mert valahogyan úgyis eltávolították volna onnan. ezért Faye felszállt a buszra és vonakodva elhagyta a kórházat. 

Amikor Faye hazaért egyenesen a nappaliba ment és maga köré tekert egy pokrócot, hátha úgy kevésbé fog fázni és leült a kanapéra. Úgy tervezte, hogy bekapcsolja a TV-t, de helyette csak az üres levegőt nézte, elméje nem engedett neki mást tenni.

Faye nem tudta mióta van otthon, amikor megszólalt a vezetékes telefon, hangjával elért, hogy a tárgy felé fordítsa a fejét. Lassan felkelt, hogy felvegye a telefont, amikor észrevette, hogy kint már sötét van. Biztosan elaludt. Mennyi az idő? Nem kéne a szüleinek már otthon lennie? Talán már megérkeztek.

"Anya? Apa?" Kiabálta Faye miközben az előszobába ment, hogy válaszoljon a hívásra. egyik szülője sem válaszolt, ezért Faye felvette a telefont és a füléhez emelte.

"Halo?" Mondta Faye. 

"Faye!" Kiabálta az anyja hangosan a telefonba. 

"Merre vagytok? Miért nem vagytok még itthon? Mennyi az idő?"

"Faye, kicsim, az apádnak autóbalesete volt, tömegkarambol, és most kórházban van." Mondta Catherine. 

"Mi?" Zihált Faye.

"Ne aggódj, jól van. Csak kisebb horzsolások, semmi komoly. A kocsi totálkáros lett. Én itt maradok vele a kórházban egész este." 

"Biztos vagy benne, hogy jól van? Mennyire rossz? Komoly tömegkarambol volt? Bemehetek a kórházba?" Fakadt ki Faye.

"Semmi komoly. Ne aggódj miatta, kicsim. Csak akartam, hogy tudd. Maradj otthon, és majd holnap délután hazamegyünk, oké?" Mondta Catherine nyugodt hangon. 

"Oké." Válaszolt Faye. "Találkozunk holnap."

Később Faye úgy döntött, hogy elmegy aludni, mivel nem volt oka arra, hogy ébren maradjon. Szóval amint a digitális óra 0:00-ra váltott (24:00) és június 18.-ából 19.-e lett, Faye álomba merült. Ugyanekkor két férfi pár házzal lejjebb az utcán, elvégezték az utolsó előkészületeket az estéhez.

Elérkeztünk a huszadik fejezethez és a Styles család meggyilkolásának 90. évfordulójához. Mit gondoltok mi fog történni, és a két férfi? Véleményeteket írjátok meg kommentben, kíváncsi vagyok az ötleteitekre:)