Egy kattanás hallatszódtt amikor az egyik férfi egy hajcsatot tett a bejárati ajtó zárába, hogy kinyissa azt. Elégedett vigyor tűnt fel arcán amikor a zár megadta magát és az ajtó kinyílt.
"Kész." Mondta a férfi és még jobban kitárta az ajtót, hagyva egy másik férfit is belépni rajta.
"Akkor kezdjük." Mondta a másik férfi és körbenézett az előszobában. Amióta a nagyapja mesélt neki arról, hogy mit tett abban a házban, azóta álmodozik arról, hogy is megtegye. "Vigyük a családot a nappaliba."
Faye felébredt a zajra, hogy valaki megy fel a lépcsőkön. Szemei hirtelen kipattantak és a plafont kezdte bámulni miközben próbálta felismerni a lépések zaját, de a mostani teljesen új volt neki. Eszébe jutott, hogy talán a szülei jöttek haza előbb a tervezettnél, vagy máris reggel van?
Faye megfordult, így az oldalán feküdt és az ablakon nézett ki. Kint még mindig sötét volt, és a piros számok a digitális órán hajnali 2:42-őt mutattak, ezért Faye ledobta magáról a takaróját és felállt.
"Anya? Ap-" Mondta Faye miközben az előszobába indult de az 'apa' sikításba ment át amikor egy ismeretlen férfit látott meg a lépcső tetején.
"Hello." Mondta a férfi. Koszos szőke haja és borostás arca volt, és egy vágás volt látható a bal szeme alatt. Miután végigmérte a férfit, menekülő ösztönei bekapcsoltak és megfordult majd rohanni kezdett. Viszont volt egy probléma: az egyetlen út lefelé a lépcső volt amit a férfi elállt vagy az ablak.
Faye a szülei szobájába rohant és bezárta az ajtót maga után és lassan hátrálni kezdett tőle. Pár másodperccel később azonban dörömbölni kezdtek a fa ajtón.
"Gyere ki, gyere ki, édesem." Mondta a férfi, Fayet kirázta a hideg amikor meghallotta ahogy azt mondja 'édesem'; a szó amit Harry szokott mondani amikor félni a lány kezd. A szó miatt Faye még hátrébb ment az ajtótól és válla felett az ablakra nézett és azon gondolkozott, hogy kiugorjon-e rajta.
Faye a falnak nyomta magát az ajtóval szembeni falnál miközben a dörömbölés folytatódott egy újabb percig amikor hirtelen befejeződött. Faye tett felé egy lépést, próbálta meghallani, hogy mi történik kint amikor az ajtó hirtelen kicsapódott, olyannyira meglepve Fayet, hogy ijedtében visszaugrott és fejét beverte a falba és elvesztette egyensúlyát. A fal mentén lecsúszott majd a földön ülve nézett fel a férfire akinek egy pisztoly volt a kezében.
"Nocsak, nocsak nocsak." Mondta a férfi és pár lépést tett a lány felé.
Faye nagy szemekkel nézett a férfira mielőtt állásba tornázta magát és a szoba másik felébe tartott. De amint fellépett a szülei ágyára, hogy átfusson rajta, valaki megragadta a csípőjét és hátrarántotta. Faye a kemény padlónak csapódott és levegőért kapott. Faye feje lüktettet és a szoba forogni kezdett körülötte.
"Gyere, menjünk le a nappaliba." Mondta egy tompa hang és mielőtt Faye védekezni tudott volna, kirángatták a szobából.
Faye felsírt fájdalmában amikor lerángatták a lépcsőn. Fájdalom hasított hátába amikor az egy új lépcsőfokhoz ért.
"Alex, megvan a lány." Mondta a Fayet tartó férfi amikor beért a nappaliba. "De a szülei nincsenek itthon."
"Tényleg?" Mondta a másik férfi, Alex miközben a lányhoz sétált és lehajolt hozzá. "Hol vannak a szüleid?"
Faye felnézett az előtte álló férfira miközben a másik mögötte összekötötte kezeit. Kicsit ellenkezett, de a férfi beletérdelt a hátába és hasára fektette, nehezebbé téve, hogy a hozzá beszélő férfira nézzen.
"Ők... Ők kórházban vannak." Válaszolta Faye. "Az apám..." Az őt lenyomó térd nehézzé tette a beszédet. "Az apámnak autóbalesete volt."
"Hm." Mondta a férfi és intett a másiknak aki lábra állította Fayet és valamit a szája köré kötött, hogy ne tudjon beszélni vagy kiabálni. A sebhelyes férfi pontosan arra a helyre tolta Fayet a nappaliban ahol Alex nagyapja és a barátja megölte a családot 90 évvel ezelőtt.
"Jólvan, kezdjük." Mondta Alex, mosolyogva ahogy ránézett az előtte térdelő lányra.
"De nincs meg mind a három." Mondta a másik férfi, Samuel miközben Alexet nézte.
"Nem érdekel." Felelt Alex mérgesen. "Ez az egyetlen esélyünk, hogy megtegyük, te idióta. Istenem, nem kellett volna megengednem, hogy elgyere. Meg tudod csinálni vagy nem?"
"Megtudom, megtudom." Válaszolt gyorsan Samuel. "Megígérem. De hogy csináljuk? Csináljunk mindent a lányon?"
"Nem, mert mire a vicces részhez érnénk már nem élne." Mondta Alex, majd azt sziszegte dühében: "Miért nem mész, és ülsz le amíg elkezdem, mivel én tudok róla minden részletet."
Faye az előtte álló két férfit nézte. Beszéltek, de Faye nem hallotta őket. Látta, hogy az ajkaik mozognak, de a hangok sosem érték el a füleit. Zavarta, hogy nem hallotta amit mondanak, még jobban megrémült emiatt.
Faye szíve gyorsan vert mellkasában és, ha kezei nem lettek volna összekötözve, valószínűleg mellkasához szorította volna őket, hogy ne engedje szívét kiugrani onnan. Nem tudta biztosra, hogy sír-e vagy sem. Látása homályos volt, de nem érzett könnyek lefolyni arcán.
Kint esni kezdett. Az esőcseppek kopogása az ablakon régen megynyugtatta Fayet, de a hang most elnémult. Hiába koncentrált arra, hogy meghallja a nyugtató hangot, nem hallotta. Halkan sóhajtott és fejét ismét a két férfi felé fordította, de szemeit becsukta amikor lélegzetvételei rövidebbek, egyenletlenebb és irányíthatatlan lett.
Faye hirtelen valami éleset érzett meg a hátán, majd ezt követően a tárgy bőrébe kezdett fúródni. azt hitte, hogy fájdalmában felsírt, de mivel nem hallott semmit, nem volt biztos benne. A következő pillanatban a tárgy eltűnt és Faye valakinek a meleg leheletét érezte meg fülénél. A félelem hulláma végigsöpört rajta és pár könnycsepp folyt le arcán. A meleg lehelet hirtelen eltűnt füle mellől, helyette valami éleset érzett meg az arcán.
Igen, igen. Megint legjobb résznél:D De ha lesz energiám akkor leszek olyan cuki, hogy fordítok ma még egyet ^^ (de csak azért mert holnap lehet nem leszek itthon és haladjak a történettel). Ha érdekel valakit az eredeti történet írója csinált a blognak egy instagram profilt: @hauntedfanfic , bár az idézetek angolul vannak azért akad egy pár jó kép Harryről:)
Aki jól tippelt az előző fejezetnél kap a részek folyamán dedikálást ;) (megéri válaszolni a kérdéseimre)
YOU ARE READING
Haunted || h.s au - hungarian
Fanfiction"Amikor meg kell halnia, Vidd el őt és tépd kis csillagokra, És ő majd a pokol arcát megszépíti Akkor majd mindenki beleszeret az éjszakába És többé nem imádják majd a ragyogó napot." - William Shakespeare 1924 június 19-e borzalmas nap volt a Londo...