Haunted || h.s au - hungarian

három

Faye hosszan és mélyen lélegzett miközben az utcán futott. A sötétség elnyelte, lehetetlenné téve, hogy bármit is lásson. A ruhái csurom vizesek voltak és a csontjaiig át volt fagyva. Nem hallott mást, csak a lélegzeteit és az esőt ami az útra esett körülötte, tudta, hogy rosszul járhat, ha megáll. Már nagyon rég óta futott, a szíve és a tüdeje szúrni kezdett, de valami mégis arra késztette, hogy tovább menjen. Érezte, hogy valami vagy valaki követi, de nem látta vagy hallotta. Minden egyes lépésnél azt érezte, mintha valami eltörne a lábaiban, fájdalmat árasztva szét az egész testében. Sikítani akart miatta, de nem tudott, csak futni. Faye hátranézett, de ismét csalódnia kellett amikor a sötétségen kívül mást nem látott. Vagy ez csak még rémültebbé tette őt.

Faye jobbra fordult, és két ház közé futott. Azt gondolta, hogy el tud onnan menni, de akkor valaminek nekiment és elesett. Felnézett és egy hatalmas téglafalat látott maga fölé tornyosulni. Nagy szemekkel bámulta miközben felállt. Lassan emelte a fal felé a kezét, óvatosan megérintette, igazi volt.

"Nem!" kiabálta. "Nem." Itt nem kéne falnak lennie." a hangja viszhangzott a sötét sikátorban miközben a falat kezdte ütni. Aztán megfagyott, érzett valamit. Valaki kiváltotta benne ezt az érzést. Megfordult és végignézett a sikátoron, de senki sem volt ott. Nekidőlt a falnak és kiengedett egy mély sóhajt. Nem, senki sem volt ott. De amikor azt hitte a veszély elmúlt, egy reccsenő hangot hallott és a másik pillanatban valami megmarkolta a nyakát. A szorítás egyre nőtt, és lassan érezte, hogy a lába felemelkedik a talajról. A tüdeje szúrt, sokkal jobban, mint amikor futott, és egyre rosszabb lett amikor levegőt próbált venni. Még mindig nem látta azt az embert aki fojtogatta, és ez még jobban megrémítette. A szíve őrült tempóban vert, de az egyetlen dolog amire koncentrálni tudott, az az egyre növekvő szorítás volt. Azt akarta, hogy abba maradjon, de semmit sem tudott ezért tenni. az ellene irányuló erő már kezdte az életet kipaszírozni belőle.

"Kérem..." motyogta elhaló hangon. Érezte a könnyeket lefolyni az arcán, végig a hideg bőrén. "Kérem." a szó tisztán hallható volt. A látása kezdett elhomályosodni, és a szíve kezdte feladni, de akkor egy sötét, reszelős hang megütötte a fülét.

"Élvezni fogok játszadozni veled."

Faye kiabálva ült fel az ágyában. Gyorsan és mélyeket lélegzett, mintha futott volna, és az izzadtság a bőrén megcsillant az ablakon át beszűrődő napfénytől. Kezeit a nyakára vezette. Semmi. Ez az egész csak egy álom volt. Arcát kezeibe temette és mélyeket lélegzett mielőtt kiszállt az ágyból. Faye a ruhásszekrényhez sétált és kivett belőle egy szettet mielőtt a fürdőszobába ment. egy ideig a tükör előtt állt és megbizonyosodott róla, hogy nincs semmilyen seb a nyakán. Majd a tükrön keresztül saját szemeibe nézett. A félelem amit az álom alatt érzett még mindig látható volt bennük. Megrázta a fejét, majd levetkőzött és beállt a tusolóba. A víz ami végigfolyt meztelen testén forró volt és rózsaszínné varázsolta a bőrét. A víz égette a bőrét, de amíg elűzte a félelmét, nem bánta. Nem tudta mennyi ideig állt ott, de elég sokáig ahhoz, hogy a bőre zsibbadni kezdjen.

Faye kiszállt a tusolóból és egy törülközőt csavart a teste köré. Meztelen lábaival mászkált a csempézett padlón. Szemei a padlóra tapadtak, mintha elbűvölő lenne ahogy sétál, pedig nem. Megállt a mosdókagylónál és felnézett. Megfagyott. Szemeivel a párás üvegre meredt. De nem maga a tükör miatt vert a szíve eszeveszettül, hanem a ráírt szöveg miatt. Már hallotta őket korábban, álmában. Hangosan olvasta a szavakat: "Élvezni fogok játszadozni veled." Reszkető kezekkel törölte le a szavakat az üvegről. ami ezután rémítette meg nem a saját maga látványa volt. Egy fiú tükörképe volt az, mögötte állt, vér folyt az arcán. Faye megfordult, de a fiú már nem volt ott. Lerogyott a padlóra, hevesen lélegzett. Mi folyik itt? Gondolta, majd becsukta a szemeit, mintha láthatatlanná válhatna. Faye mellkasához húzta a térdeit és elrejtette az arcát a karjai közt miközben még mindig csukva volt a szeme. De amikor a fiú képe feltűnt előtte a véres arccal és az üres szemgödrökkel kipattantak a szemei. Inkább a mennyezeten lógó lámpát kezdte bámulni, hátha a fény elégeti a fiú képét. Faye addig ült ott amíg a szíve ismét normális tempóban kezdett verni és a teste már nem rázkódott a félelemtől. Majd felállt, felvette a ruhákat amiket magával vitt.

Amikor Faye kinyitotta a fürdő ajtaját párszor végignézett az előszobán, hogy megbizonyosodjon róla, hogy egyedül van mielőtt lesietett az első emeltre. Bement a konyhába, majd leült a konyha közepén álló pult melletti egyik bárszékre. Úgy érezte, valaki figyeli, pedig tudta, hogy nincs senki rajta kívül a konyhában. Kieresztett egy hangos sóhajt majd megrázta a fejét.

"Semmi sem valódi." mondta Faye magának az elmúlt 24 óra történéseire gondolva. Az anyja azt mondta, hogy látott egy fiatal férfit az ágya mellett állni, a rémálom, a mondat a tükrön és a fiú tükörképe. Ez nem egy jó kezdet, gondolta, majd felkönyökölt a pultra.

"Minden valóságos." a hang jól hallható volt, mintha a széllel együtt jött volna. A hang körbeölelte a testét, és libabőrt okozott a hátán. Rázkódott. Faye eltakarta az arcát kezeivel és becsukta a szemeit.

"Minden valóságos." a szavak átsuhantak a konyhán akár egy szellem. Faye sikítani akart, hogy fejezze be, de nem tette. Biztos csak egy álom, gondolta. De nem tudta levakarni magáról azt az érzést, hogy valaki más is van a szobában. De ez hülyeség, nem? Nem látott senkit, és ez azt jelenti, hogy nincs ott senki, mert ez a való világ. A való világ ahol szellemek és láthatatlan emberek nem léteznek, főleg nem fiúk szemek nélkül és véres arccal, akik bármikor felbukkannak és eltűnnek. Nem, ez lehetetlen. Ezt mindenki tudja. Ez nem olyan, mint egy könyv amiben az emberek vámpírok és vérfarkasok között éltek, és démon által megszállottnak lenni mindennapos félelem. Nem, ami valós, az Faye. Ő élő, és ő valódi. Ez minden, igaz? Egy egyszerű világ, ahol az emberek legnagyobb félelme a másik ember tevékenységéből adódik.

Faye kis idő múlva felnézett, hisz mégsem ülhet ott egész nap. Inkább felállt és szerzett magának valamit enni, hiába gondolta, hogy a benne lévő félelemtől elmegy az étvágya. Tejet és gabonapelyhet öntött egy tálba, majd a nappaliba ment és leült a kanapéra. Feltette lábait a kanapéra és csak nézett ki a fejéből. Az esőcseppek ismét az ablaknak verődtek, a kopogásuk zaja megnyugtatta Fayet, és kicsit nagyobb biztonságban érezte magát. De ez nem sokkal később megváltozott amikor a TV magától bekapcsolt és az ismerős Television Noise csatorna hangja betöltötte a szobát. Faye szemeit az előtte álló tv képernyőjére vezette. Hirtelen a "fuss" szó tűnt fel a képernyőn, majd miután eltűnt egy most már ismerős mondat követte "Élvezni fogok játszadozni veled." Majd a képernyő ismét fekete lett és a csönd leszállt a lányra.