Haunted || h.s au - hungarian

tizennégy

(Mielőtt elkezditek olvasni menjetek vissza az előző fejezethez, mert tegnap az utolsó bekezdést valamiért nem töltötte fel:/ De már megoldottam a problémát és azt is el tudjátok olvasni:D )

Faye teste lassan mozgott ahogy a mellkasa feljebb nyomta őt belégzéskor, majd lejjebb hanyatlott kilégzéskor. Bal arca a ház hideg fa padlóján pihent, amiről már megtanulta, hogy félnie kell. Teste teljesen kimerült. Könnyei úgy ömlöttek szemiből, mintha egy artériát ért sebből jönnének. Kimerültnek érezte magát, teljesen kimerültnek és összetörtnek. Faye elveszett, és nem tudta, hogy most hogyan tovább. Elvesztette az irányt amerre tartott, és elvesztette az élete irányát. Úgy tűnt, mintha valami lassan meghalna benne amióta odaköltözött. Mintha egy része eltűnne. Boldogság.

Faye szíve fájt a mellkasában. Úgy érezte, mintha ketté vágták volna és valami sötét folyadékot öntöttek volna bele ami méreg módjára terjed testében.

 Faye teste néha megrándult, ettől csak még jobban bepánikolt. Kiabálni akart a sok fájdalomtól ami felhalmozódott benne, de csak arra volt képes, hogy folytassa csendben a sírást.

"Kérlek, legyen csak egy álom. Kérlek, legyen csak egy álom." Ismételte Faye magában. "Kérlek, szabadíts ki ebből a rémálomból." Kiabálta a teste erőszakosan ami miatt Faye fájdalmában ismét sírni kezdett. A forró könnyek lefolytak hideg, fakó arcán egészen a szintén hűvös, fa padlóig.

 "Wow durva volt amit a pasid tett." Mondta hirtelen egy hang. Faye pontosan tudta kitől jött. "És nézd mivé váltál." Rövid szünetet tartott. Faye nem tudta, hogy hol van a fiú, még mindig nem tudta testét rávenni a mozgásra. "Micsoda szégyen."

Faye szólásra nyitotta a száját, de semmit sem tudott mondani. 

 "De nézzük a jó oldalát. Ismét egyedül vagy, velem." Mondta a fiú, és a másik pillanatban a fal ami megvédte Fayet a mozgástól és a beszédtől, leomlott.

Faye állásba tornázta magát, látta, hogy a fiú csak pár méterre áll tőle, egyenesen őt nézve. 

"Hagyj békén!" Kiabálta Faye. A fiú nevetett és fejét rázta, majdnem csalódottan, nem ezt várta a lánytól.

"Édesem," Kezdte a fiú és pár lépéssel közelebb lépett Fayehez. Faye ugyanezt tette, csak ő hátrafelé lépdelt. "Tudod, hogy nem tehetem." Hangja nyugodt volt, olyan nyugodt, hogy felállt tőle a szőr Faye hátán. 

"Akkor ölj meg!" Kiabálta Faye teli tüdőből. "Ölj meg!" Ez a két szó amit megismételt viszhangzott az üres házban. "Ölj meg! Ölj meg, kérlek!" Faye felsőteste meggörnyedt a sok kiabálástól, kezeit összefonta a mellkasa előtt, arcát még több könnycsepp borította.

Faye kiabálása elhalt egy idő után majd térdeire esett, arcát kezeiben temette el. Teste remegett ahogy ismét elveszítette felette az irányítást.

"Kérlek." Motyogta Faye, hangja nem volt hangosabb suttogásnál. "Kérlek, te ezt nem érted. A fájdalmam nem múlik el." Tekintetét felvezette, majd a fiúra nézett könyörgő arccal. "Csak azt akarom, hogy elmúljon. Kérlek, darabjaimra hullok és nem tudom, hogy mit tegyek." A fiú Fayehez sétált és letérdelt előtte.

"Kérlek, tudom, hogy te vagy a sötétség." Mondta Faye halkan. "Szóval ments meg a saját sötétségemtől." Faye térdeit mellkasa elé húzta és karjaival átkarolta őket miközben a fiú előtte ült, ajkait összenyomta.

"Én nem ezt teszem." Mondta a fiú majd kezdett felállni, de Faye félúton megállította, majd tekintete a fiú arcára vándorolt.

"Kérlek, muszáj megtenned." 

"Sajnálom, édesem." Mondta a fiú, majd eltűnt. 

Faye arra a kezére nézett amelyikkel még az előbb a fiúét fogta. Egyszerre érzett meleget és hideget, furcsa volt. Valami nem volt rendben. A fiú érintésével volt valami baj, volt valami furcsa benne. Sötétség volt benne, de mintha elvett volna a testéből valamennyi fájdalmat. Vagy ezt az egészet csak képzeli?

Ezért a képért is nagy köszönet jár @Anne_5SOS -nak.