Haunted || h.s au - hungarian

huszonhét

Faye végigfutott a hosszú fehér folyosón. A nővérek mellette csak homályos foltok voltak, mellkasa szúrni kezdett amikor beért a liftbe. Kezét felemelte, hogy megnyomja a gombot amivel a liftet lefele mozgásra ösztönözheti. A lift megdobbant amikor leért a földszintre.

Még mindig esett amikor Faye kiért a kórházból, a hideg végigfutott bőrén. Felnézett az égre, és meglátott egy hatalmas sötét felhőt ami kilométereken át eltakarja a napot. Faye emlékezett rá, hogy a földrajz tanára egyszer említette, hogy milyen fajtájú, de már el is felejtette amikor kilépett a teremből.

Faye kocogni kezdett a buszmegálló felé. Fázott és remegett, de nem állt meg. Helyette csak tovább futott lefele az utcán, elméje azt mondta neki, hogy minél előbb menjen el onnan. Futni kezdett. Lábai csak vitték őt előre, miközben vizes haja lebegett háta mögött és pár tincs arcára tapadt. Nem tudta mi nem engedte meg, hogy megálljon, de nem tette. Egészen hazáig futott. Tüdejei égtek, és lábai már zsibbadni kezdtek a kimerültségtől.

Amint Faye belépett a házba, a szobájába ment ahol a gardróbba érve száraz ruhákat vett magához majd a fürdőbe ment. A fürdőben levette vizes ruháit, majd betette őket a szennyeskosárba. Miután ezzel is megvolt, belépett a tusolóba és hagyta, hogy a meleg víz kezelésbe vegye hideg bőrét. Kezeit végigfuttatta a haján, majd egy sóhajt eresztett ki amikor érezni kezdte, hogy a teste felmelegszik.

Amikor Faye vizet engedett a szájába és a semmilyen íz helyett valami fémeset érzett, kinyitotta szemeit. Először nem is fogta fel, hogy mi történik, majd meglátta a vörös folyadékot a kezein, de nem csak a kezein volt; mindenhol. Fülsüketítő sikoly engedett ki száján és a falhoz lapult miközben a zuhanyfejet bámulta, és az abból kifolyó dolgot. Faye szemeivel követte a bíbor színű folyadék útját a zuhanyfüggönyre, a falra és a kádra. Az egész olyan volt, mint egy bűnügyi helyszín. Vér. Vér volt mindenhol, Fayet is beborította.

Faye kezei remegtek ahogy maga elé helyezte őket, és nagy szemekkel nézett rájuk. Mi történik? Mi történik velem? Gondolta, légzése gyors volt, zihált. El akarta zárni a csapot, de nem tudta rávenni magát, hogy közelebb menjen a kifolyó vér forrásához. 

"Ez nem igazi." Suttogta Faye zihálásai közt, miközben pár könnycsepp lefolyt az arcán, lemosva a vért csíkokban. Annak ellenére, hogy mit mondott, látta a vért, és a kellemetlen szaga is bántotta az orrát.

Ismét remegő kezeire tekintett, majd egy nagy levegőt vett, és megbpróbált újra ura lenni légzésének. Egy darabig csendben állt, hallotta a vér minden egyes csepp koppanását a kádon. Faye átkarolta magát, majd azt suttogta:

"Ez nem igazi. Ez nem igazi."

 Várt egy kicsit, majd kinyitotta szemeit. Nagy szemekkel nézett, amikor a vér helyett csak vizet látott, és a zuhanyfejből is már csak az jött. Melegre állította a vizet, majd kezeivel végigsimított testén, hogy lemossa a vért, pedig nem is volt rajta.

Faye bőre még mindig nedves volt amikor felvette az új ruháit, minél előbb ki akart jutni a fürdőből. Kinyitotta a fürdő ajtaját, de amikor ki akart rajta lépni, elbotlott a küszöbben és elesett. Amikor állásba sikerült tornáznia magát, kuncogást hallott meg. Harry állt vele szemben a falnak támaszkodva, egy mosollyal az arcán. Hallotta a sikítását.

"Miért csináltad ezt?" Kérdezte Faye. Hangja gyenge volt és remegett. Még mindig érezte a vér szagát, és teste rázkódott.

"Mit?" Kérdezte Harry, meglepedten. A mosoly eltűnt arcáról.

"A vizet vérré változtattad." Mondta Faye. "Azt mondtad, megteszed. Miért csináltad?"

Harry végigfuttatta kezét haján, összezavarodott attól amit Faye mondott. Igazából nem volt képes a vizet vérré változtatni. Csak azért mondta, hogy megijessze a lányt valamivel. Lehet, hogy hallott, de attól még nem varázsló.

"Nézd!" Kiáltotta Faye és felemelte kezeit amik még mindig remegtek. Szemeiben még mindig véresek voltak. Viszont Harry nem látott rajtuk semmit, és egy része aggódni kezdett. Nem tudta mit tegyen. Egy része egy dolog felé nyomta, míg a másik egy másik irányba. 

Harry Fayere nézett. A lány gyorsan lélegzett, zihált miközben nagy és ijedt szemekkel nézett rá. Ez egy nagyon jó lehetőség lenne még jobban megijeszteni, hogy összetörjön, de egy része kiáltott, hogy most neki kell segítenie. Faye mindenek után felállt és segített neki, harcolt a félelmével, hogy oda tudjon hozzá menni. Most itt az idő, hogy ő is tegyen valamit.

 "Faye..." Mondta Harry lassan. Ez volt az első alkalom, hogy kimondta a lány nevét, eddig csak a gondolataiban tette meg. Furcsa volt, és új. "Nincs ott vér."

"Miről beszélsz?" Faye hangjából hallható volt a pánik. 

"Faye..." Mondta ismét. A lány nevét. Tetszett neki ahogy ajkai mozogtak miközben kimondta, és tetszett neki az érzés, hogy ez az egyetlen név amit ki kell mondania. "Gyere ide." Mondta és egyik kezét a lány vállára tette.

Harry bevezette Fayet a szobájába és segített neki leülni az ágyára mielőtt betakarta a takaróval. Miközben Harry ezt tette Faye csak a levegőbe bámult. Nem tudta, hogy mi történik, és hogy hol van.

"Nézd..." Mondta Harry és leguggolt Faye előtt, próbálva felkelteni a figyelmét. "Én nem változtattam a vizet vérré, oké? Nem volt igazi." Ahogy Harry kimondta a szavakat, hányingere támadt. Nem tudta miért, de folytatta. "Semmi sem volt igazi, ne hagyd, hogy legyőzzön." Ettől rosszul leszek gondolta Harry egy része, miközben az előtte ülő lányra nézett. Törékenyke és ártatlannak nézett ki, mint egy porcelánbaba, gyönyörű volt.

Faye fáradt szemekkel nézett fel lassan Harryre. Sötétség volt körülötte. De nem az a sötétség ami megrémítette és kísértette őt, ez az a fajta sötétség volt ami minden mást kizárt. Könnyebben látta, hallotta, és érezte őt. Tulajdonképpen segített neki.

"Már látlak téged." Mondta Faye, hangja halk volt. "A vágásaid eltűntek és jobban látszanak a szemeid. Már nem vagy ijesztő. Tetszik ez az oldalad."