Haunted || h.s au - hungarian

tizenhét

Harry félelmetes lépést tett Faye felé, sötét és üres szemgödrei egyenesen a lányt nézték. Sötét alakja eltakarta a fényt, nehezen láthatóvá téve a vérnyomokat a fehér pólóján.

"Azt kérdeztem," Kezdte Harry újabb lépést téve a lány felé, aki kezdett bepánikolni. 

"honnan tudod a nevem?" Harry megragadta Faye állát és lehajolt hozzám. Az érintés miatt egy furcsa érzés árasztotta el Faye testét, szíve egy rövid pillanatig megfájdult. Az érzés végiglüktetett az erein keresztül, mellkasa gyorsan remegett és feje hátrahanyatlott miközben levegőért kapott. Faye szemeiből könnyek kezdtek folyni miközben a furcsa fájdalom átvette az irányítást teste felett.

"Akkor, elmondod nekem?" Kérdezte Harry és lassan oldalra döntötte a fejét.

"E-elmentem a könyvtárba." Motyogta Faye. 

"Hogy mit csináltál?" Kiabálta Harry és a legközelebbi falhoz nyomta Fayet. 

"Elmentem a könyvtárba." Ismételte Faye. "És sajnálom." 

"Nem voltam számodra elég érthető?" Kiáltotta Harry mérgesen és megrázta Fayet, ezzel elérve, hogy feje a falnak csapódjon, újabb és újabb fájdalomhullámokat küldve a testébe. "Muszáj volt a saját hülye fejed után menned." Kiáltotta és még egyszer a falnak vágta Fayet, mielőtt elengedte volna.

Faye feje és felsőteste lüktetett miközben lerogyott a földre és nézte ahogy Harry felkap egy kartondobozt az egyik fal mellől és áthajítja a szobán.

"Nem tettem érthetővé számodra, hogy nem akarom, hogy bármit is tudj a házról? Ez nem a te házad!"

Harry felkapott egy lámpát az egyik doboz tetejéről és Faye felé dobta, aki még időben el tudott hajolni a felé repülő tárgy elől.

"Nem érdekel, ha sajnálod, hogy elmentél a könyvtárba." Mondta Harry majd az ülő Fayehez sétált és torkánál fogva állította talpra. "Mert most már van egy újabb okom, hogy megöljelek." Suttogta és arcén egy gonosz vigyor tűnt fel.

"Nem, nem." Sírta Faye. "Sajnálom ami veled és a családoddal történt. Tényleg nagyon sajnálom." A szavak hatására Faye torka körül lassan eltűnt a szorítás és Harry pár lépéssel hátrébb ment tőle. A fiú reakciója gondolkodásra késztette Fayet, próbált rájönni, hogy mi jár a fiú fejében, de elég nehéz volt az érzelmek leolvasnia az arcát, főleg mivel Harrynek nem voltak szemei. 

"Őszintén sajnálom." Mondta Faye mire, mintha valaki felkapcsolt volna egy villanykapcsolót, úgy változott meg a kifejezés Harry arcán. 

"Ne mond ezt." Mondta a fiú mérgesen és már azon volt, hogy ismét megragadja a lány torkát, de egy kopogás a bejárati ajtó felől megzavarta. A zaj hallatán Harry a lépcsőkre nézett, majd vissza Fayere. "Vársz valakit?" Faye fejét rázta miközben azon gondolkodott, hogy tényleg várt-e valakit. De senki sem jutott eszébe aki meglátogatná őt. 

"Nos, mindenképpen meg kell tőlük szabadulnom, de jobb móka lett volna, ha ismernéd őket." Mondta Harry mielőtt lassan Fayehez hajolt volna. "Csak úgy, mint ahogy megszabadultam a barátodtól is." Majd a fiú eltűnt, egyedül hagyva Fayet összezavarodva mielőtt rájött volna, hogy meg kell állítani Harryt, hogy bántsa az illetőt aki az ajtó mögött van.

Faye a lépcsők felé futott, próbált minél gyorsabb lenni, hogy időben az ajtóhoz érjen. Nagyon jól tudta, hogy bárki is legyen a személy aki az ajtóban áll, máris hidegen és halottan fekhet a földön, és akkor már semmit sem tud tenni, de remélte, hogy Harry még nem tett semmit.