Haunted || h.s au - hungarian

tizenöt

Faye letörölte kezével a párát a tükörről, és egy borzalmas látvánnyal találta szemben magát, a saját tükörképével. Haja élettelenül és színét vesztve lógott arca körül. Szemei fel voltak dagadva és üresek voltak, a körülöttük lévő karikák miatt úgy nézett ki, mintha valaki be vert volna neki, és pontosan így is érezte magát. Úgy érezte, mintha elütötte volna egy busz, de a jármű súlya még most is nyomná. Arcán kívül nem látott semmit a tükörben, aminek örült. Nem akarta látni, hogy még vékonyabbá vált amiatt, hogy a napokban szinte alig evett.

Faye morgott egyet majd eltemette arcát tenyereiben, utálta magát amiért hagyta, hogy valami veszélyeztesse az egészségét. Majd hirtelen egy zaj megzavarta Fayet, arra késztetve, hogy felnézzen. A zaj az előszobából jött. Kilépve a fürdőszobából a hang tisztább lett. Miközben a lépcsőn ment le, közelebb kerülve a hálószobájához , rájött, hogy egy csengőhangot hall. De ez nem az övé volt, valaki másé.

Amikor Faye elérte a szobáját, megállt az ajtóban és szétnézett a szobában a telefon után kutatva. Az asztalán találta meg, a képernyőt lefelé fordították. Faye vett egy nagy levegőt mielőtt az asztalhoz sétált és kezébe vette a telefont, megfordítva azt, hogy megtudja a hívó személyazonosságát. Amikor rájött, hogy ki az homlokát ráncolta, de ledöntötte, hogy mindenképp fog rá válaszolni.

"Hello?"

"Szia ba-" A hang elhalt, majd egy kis szünet következett mielőtt újra beszélni kezdett. "Várj, Faye?"

"Szia Lauren." Mondta Faye érzelemmentes hangon.

"Evan ott van?" Kérdezte Lauren olyan hangon, mintha nem akarna Fayel beszélni, bár Faye sem akart vele.

"Hogy érted? Evan már öt napja elment." Mondta Faye majd az ablakhoz ment és az előtte lévő kertet kezdte nézni. "Elmondta, hogy mi van veletek majd elment és én azóta nem láttam."

"Hogy mit csinált?" Lepődött meg Lauren. "Faye, ő - én..."

"Tartsd meg, Lauren." Mondta Faye. "Nem akarom hallani. Remélem minden jól megy közted és Evan közt." Mondta mielőtt megszakította a hívást és hagyta a telefont a földre esni.

Egy vigyor tűnt fel Harry arcán miközben a lány szobájának ajtaja mellett állt. A fiú még nem ért haza, ami azt jelenti, hogy sikerrel járt. Elégedetten a munkájával lesétált a lépcsőn hátul összekulcsolt kezekkel.

Miután öltözékét lecserélte rövidnadrágról és pántos felsőről egy egyberuhára, Faye az ajtóhoz ment, hogy felhúzza a cipőjét. Hétfő volt, így végre elmehetett a könyvtárba. Elment volna miután Evan távozott, de mivel borzalmasan érezte magát és a szülei is hazajöttek hétvégére, nem tette.

Félve attól, hogy megállítják, kisietett a házból és becsukta maga után az ajtót. Miután a kerítés másik oldalára ért körülnézett, azon gondolkodva, hogy melyik irányba menjen, hogy a könyvtárhoz jusson. Pár percig ezen agyalt, majd jobbra fordult, arra amerre Evannal mentek egy hete. 

Faynek húsz percbe telt mire eltalált a könyvtárhoz, de amikor odaért ledöbbentette az előtte álló épület szépsége. Az épületet alkotó több ezer tégla halványszürke színű volt, és úgy nézett ki, mintha kézzel készítették volna őket.

A beltér sem lombozta le. falat gyönyörű, öreg, fából készül könyvespolcok borították.Az első szobában a polcokat főleg mai könyvek töltötték meg, olyanok amiket főleg a kamasz lányok olvasnak. Faye tovább sétált, nem vesztegetett rájuk még egy pillantást. A következő szobától egy lenyűgözött sóhaj hagyta el a száját.