Haunted || h.s au - hungarian

negyvennégy

Faye leült a Harry melletti székre, majd óvatosan elvette a fiútól a képet. Harry csendben ült, enyhén összegörnyedt, és hosszú, göndör haja arcába lógott, megakadályozva ezzel Faye számára, hogy lássa az arcát.

Faye szabad kezét lassan Harry vállára tette, érintése alatt érezte, hogy remeg. Meg akarta valahogy vigasztalni, de szótlan maradt. Hogy tudna megvigasztalni valakit, aki most jött rá, hogy az apja ismerte a két férfit akik megölték az egész családját. Nem tudta, hogy Harry mit érzett. Viszont nem is kellett mondania semmit, mert Harry szólalt meg előbb.

"Nem kell semmit sem mondanod." Mondta Harry, hangja nem volt több suttogásnál.

"De akarok." Mondta Faye, megszorítva a fiú kezét. "Nem fogadok el tőled még több eltaszítást, oké? Nem kell egyedül végigcsinálnod."

Harry oldalra nézett, haja kisöpörte arcából, felfedve ezzel két, csillogó, zöld szemet. Szomorúsággal és fájdalommal telik voltak, megkínzottnak tűntek Faye számára, mintha lecsapolták volna belőlük az örömöt.

"Akarsz beszélni róla?" Kérdezte Faye óvatosan.

"Nem tudom." Mondta Harry, majd ismét az asztalra tekintett. "Azt sem tudom, hogy miért gondoltak arra, hogy megöljenek minket."

"Szeretnéd, ha megpróbálnám kideríteni, hogy kik voltak ők, és talán rájöhetnék az indokukra?" Kérdezte Faye. "Elmehetnék a könyvtárba és utánanéznék."

Harry ismét felnézett Fayere, ezúttal tágra nyílt, meglepett szemekkel.

"Megtennéd ezt értem? Megpróbálnád megoldani a problémáimat?" Kérdezte Harry.

"Persze, hogy megtenném." Válaszolta Faye, és mosolygott. "Nem vetted észre, hogy végig segíteni próbálok?"

"Én csak... Nem vagyok biztos benne, hogy akarom-e már tudni." Mondta lassan Harry.

Eltelt pár nap mielőtt Faye csendesen elhagyta a házat és elment a könyvtárba. A gyár előtt készült kép Faye zsebében volt miközben a könyvtárba sétált. Tudta, hogy Harry nem rajongott, hogy megtudja a teljes igazságot. Faye tudta, hogy azért volt, mert nagyon fájt neki, de ő tudni akarta.

Az idegesség egyre nőtt Faye gyomrában ahogy közeledett a könyvtárhoz. Mikor elérte az épületet vett pár mély levegőt, majd belökte az ajtót és bement. A fa és könyv illat megcsapta őt, a bent rejlő csenddel együtt.

Faye lassan keresztül sétált az első szobán, hátha van ott még valaki, de nem volt. A második szoba is szintén üres volt. Faye vállat vont majd a hátsó szobába ment, ahol tudta, hogy régi iratok vannak.

Miután egy ideig nézelődött és elolvasott pár oldalt különböző könyvekben, Faye végre megtalálta amit keresett. Gyorsan elővette a fényképet és egy újságcikk mellé helyezte. A cikk tetején, közvetlenül a cikk alatt, volt egy hasonló kép, mint amit Faye vitt magával. Annyi volt a különbség, hogy az újságcikkben lévő képen az időjárás hidegebbnek tűnt.

"Szerencsétlen esetek a helyi gyárban." Olvasta Faye. Szemeivel a cikk szövegét nézte, amiben egy pár szerencsétlen esetet írtak le amik a gyár azon helyiségében történtek ahol a dolgozók a fizetést kapták. Néhányuk kevesebb fizetéssel, mások sebekkel távoztak onnan. Valamiért furcsa volt az egész, az esetek többsége nagyon rövid időn belül történtek. Lehetséges, hogy Harry apja is részese volt egynek, vagy többnek, és ezek az esetek összefüggnek a gyilkossággal?

Kopogás zavarta meg Fayet. Oldalra nézett, és Chaset látta meg az ajtóban, kis mosollyal az arcán.

"Meglep, hogy itt látlak." Mondta Chase miközben belépett a szobába. Faye ismét érezte az előbbi idegességet növekedni magában.

"Gondolom." Mondta Faye felállva, a cikket otthagyta ahol megtalálta.

"Most mi után kutatsz?" Kérdezte Chase a polcnak dőlve, blokkolva a kilátást. "Még mindig a ház?"

"Nem, nem igazán." Válaszolta Faye. Még mindig furcsa volt neki Chase közelében lennie, mivel Chase nem emlékezett, hogy mi történt vele. Ez sokkal jobban megnehezítette a dolgot. A legutóbbi találkozásuk úgy végződött, hogy Faye kiviharzott a könyvtárból, esélyt sem adva Chasenek, hogy elmondja amit akart, és Faye tudta, hogy nagy valószínűséggel ez is úgy végződne. Őszintén, egy része azt kívánta, hogy bár sose ment volna ki, mert hiányzott neki Harry. Egymás mellett vannak, mióta Harry visszatért, és valamiért rossz érzés volt távol lennie tőle, főleg, hogy valami olyat csinál amit Harry nem akar.

"Bocsi, de mennem kell." Mondta Faye, fejben már a házban volt. "Jó volt újra találkozni veled. Örülök, hogy láttam, már jól vagy." Tette hozzá, majd elment a fiú mellett. Felkapta a fényképet az asztalról, majd kisietett a könyvtárból.

Amikor Faye hazafelé sétált, elgondolkozott az utóbbi pár napon, amiket Harry mellett töltött. Nem csináltak semmi érdekeset, ők csak... voltak. Nem hozták fel fel Harry meggyilkolását mióta megtalálták a fényképet. Faye azért volt ott, hogy segítsen neki, és nem azért, hogy összetörje.

Bár nem hozták fel Harry problémáját, Harry azért egyszer felemlegette Fayét; a férfit. Amikor Faye viszont azt mondta, hogy nem akar róla beszélni, Harry bólintott és hagyta a dolgot. Egy része hitte, hogyha a férfi tényleg az ő egyik része akkor, talán távol marad, ha nem gondol rá, és nem emlékszik vissza a félelemre amit felébresztett benne.

De volt még valami ami megváltozott az elmúlt pár napban. Egy érzés növekedni kezdett Fayeben, egy érzés ami miatt napról napra egyre jobban vágyott Harry érintésére. Már nem csak Harry közelségét akarta érezni, hanem azt ahogy a teste az övéhez simul és hideg ujjaival cirógatja a bőrét.