Random- L&L folytatás

2. fejezet

"- Emma, el kell mondanom valamit. - vallotta be halkan, és bement, majd utánam szólt, hogy kövessem."

A félhomályos nappalin át lépkedve követtem Tomit, aki az asztalhoz vezetett, majd kérte, hogy üljek le. 

- Kérsz valamit? - jutott eszébe, és mikor megráztam a fejem, bólintott.

- Tomi, nem akarlak sürgetni, vagy ilyesmi, de az előbb nem azt mondtad, hogy mondanod kell valamit? - utaltam arra, hogy már egy ideje ott ülök az asztalnál, míg Tomi ráérősen tölti ki magának a narancslét a pohárba.

-Őőő, de. Csak...egy pillanat. - kortyolt bele az italba, én pedig tudva, hogy az időt próbálja húzni, újból sürgetni kezdtem.

- Tomi... - emlékeztettem, mire végre rám nézett, és felsóhajtott.

- Oké. Ez nem fog tetszeni...- húzta el a száját.

- Térj a lényegre.

- Jó, csak... - fújtatott idegesen.- Tetszik Noel - mondta ki hirtelen, én pedig eltátottam a számat, és egy hang se jött ki a torkomon, mert erre nem igazán tudtam mit mondani. Azt hiszem körülbelül egy tízes skálán kilencre értékelném azt, hogy mennyire lesokkolódva éreztem magam abban a pillanatban.

Az első dolog, ami eszembe jutott, hogy ezt muszáj megbeszélnem Noellel, de ha nem is konkrétan, valahogy el kell kerülni a találkozását Tomival. Meg kell mondanom neki, hogy nem jöhet hozzánk, mert akkor tuti összefutnak, és nem akarom, hogy kínos legyen a dolog...

- Mi jár a fejedben? - fürkészett Tomi, holott pontosan tudta, hogy a létező összes megoldást keresem fejben arra, hogyan kerülhetné el "véletlenül" Noelt.

- Szólnom kell Noelnek, nem jöhet ide... - motyogtam össze-vissza.

- Ne, Emma kérlek, nem akarom, hogy megtudja. - tiltakozott azonnal.

- De...Mikor?...És hogy? - zavarodtam össze.

- Már rég óta a fejemben van ez a gondolat, próbáltam elfelejteni, de nem megy, és el kellett ezt mondanom, sajnálom. -  tárta szét a karjait megbánóan.

- Jó, jobb. hogy elmondtad. - enyhültem meg kissé.- Ettől függetlenül elmondom Noelnek...- tettem hozzá, persze csak magamban.

Este felhívtam Noelt, hogy átmehetek-e hozzá. Persze azonnal igent mondott, azért érezhette rajtam, hogy van valami, nem szoktam így hirtelen programot csinálni. Így ő sem poénkodta el a dolgot. Noel ajtajában álltam, amikor megtorpantam hirtelen, és elgondolkodtam, mert nem tudtam, hogy fogom elmondani ezt az egészet. Pechemre a nagy elmélkedésem közepette Noel kinyitotta előttem az ajtót, biztosan meglátott az ablakból. Fogalmam sincs, mióta állhatott már ott, és nézhette, ahogyan végig gondolok mindent, mindenesetre mikor végre feleszméltem, és ránéztem, eléggé aggódó fejet vágott.

- Minden oké? - szólalt meg.

-Nem. Semmi nem oké. - léptem oda hozzá, és szorosan megöleltem, az arcomat pedig a vállába fúrtam. Noel, bár nem tudtam mi bajom van, viszonozta az ölelésem. Így álltunk néhány percig. Végül Noel tolt el magától, és megemelte az állam, majd megcsókolt, és így szólt halkan:

- Gyere, menjünk be, és mondj el mindent.

A nappaliban járkáltam fel-alá, azt sem tudtam, hol kezdjem. Nyugi, Emma, csak a legelejétől. 

- Tominak tetszel - csúszott ki a számon, és azonnal meg is bántam. Baszki, ennyit erről. Na akkor most tényleg az elejétől. Noel elkerekedett szemmel emésztgette a hallottakat. Én pedig belekezdtem immár az elejétől. Noel pedig végig csendben hallgatott.

- És ez az, ami miatt nem jöhetsz hozzánk, nehogy kínos legyen. - ültem le végre Noel mellé, ami egyébként kifejezetten jól esett fél óra járkálás után. Egy ideje már csendben ültünk, mikor Noel megszólalt.

- Tényleg nem lenne jó ötlet nálatok találkozni, legyen inkább nálunk, vagy akár a parkban... - gondolkodott hangosan.

- Hogy tudod te ezt ilyen lazán kezelni? - értetlenkedtem, mert a vártnál gyorsabban esett le neki a dolog, és még a megoldást is keresi éppen.

- Az, hogy lazán kezelem, nem jelenti azt, hogy nem zaklat fel.

- Istenem, ennek pont most kellett jönnie. - néztem magam elé hitetlenkedve, mire Noel elröhögte magát, és magához húzva megcsókolt, amit hevesen viszonoztam. 

- Megoldjuk - szakadt el tőlem egy pillanatra, mire én csak bólintottam. Mert tudtam, hogy valahogy megoldódik ez az egész. És ha tudtam volna, milyen hamar...

- Ez se lett túl rövid. Énnél viszont a következő részek lehet, hogy hosszabbak lesznek, most kezdődik csak igazán a történet. Sajnos lehetséges, hogy nem lesznek majd ilyen sűrűn a részek, és előre elnézést, ha egyszer-kétszer sok időt kell várni a következőig, de nagyon igyekezni fogunk. Jó  olvasást! - a szerzők -