Random- L&L folytatás

20. fejezet

"- Na jó, menjünk le - suttogtam, mire Noel sóhajtva bólintott."

"- Menjünk."

A lépcsőn lefelé vettem egy mély levegőt. Nagyon örülök, hogy Tomi itt van, de a barátjához azért viszonylag sok türelem kell... Hiszen tudjuk, mi történt utoljára.  Ennek ellenére elhatároztam, hogy kedvesen állok a dolgokhoz, amíg csak tudok. Bár nem örülök, hogy Tomi egy ilyen emberrel szimpatizál, amíg boldog, addig én is el tudom viselni. A gondolataimból az rángatott ki, hogy elfogyott a lábaim alól a lépcső. Leértünk.

- Gerlepár, azt hittük, Noel nem élte túl odáig - ingatta a fejét Levi drámaian, a szívére téve a kezét. Noelre pillantottam, aki furán meredt maga elé, majd mint aki átkapcsolt, megszólalt.

- Szerencsére nem olyan meredek az a lépcső - mosolygott szélesen - Hát, üdv szerény kis hajlékunkban.

- Egész pofás - állapította meg Tomi, mire összemosolyogtunk.

- Kértek valamit? - fordultam körbe, és mivel Tomi kért egy kávét, elindultunk a konyha felé.

- Uuuh, szép kis hely - dícsérte Levi.

Elvettem a kávét a főzőről, és lassan odaadtam Tominak, aki biccentve megköszönte.

- Köszönjük - néztem hálásan - Hogyhogy jöttetek? - sétáltam vissza az asztalhoz.

- Csak gondoltuk benézünk, mert nem voltunk még. Így is a környéken jártunk épp, úgyhogy jónak tűnt az alkalom. Remélem, nem zavarunk, egyébként - szabadkozott Tomi.

- Á, dehogy - legyintett Noel - Semmi különös nem történt, örülünk, hogy itt vagy...tok - korrigált gyorsan, mivel egy észrevehetetlen mozdulattal megböktem - Jaja, és ti? Veletek mi a helyzet? - terelt inkább. Noel és Tomi beszélgetésbe kezdtek, és nem igazán tudtam kapcsolódni, valami pasis cuccról dumáltak.

 - Levi, te kérsz valamit? - tekintettem az érintettre.

- Ja, valamit igen. Mondjuk, egy kávét - gondolkodott el.

- Még jó, hogy azt az előbb csináltam - mormoltam magamban, de ehelyett csak mosolyogva vettem tudomást róla.

- És... ti megvagytok? - sandítottam rá a szemem sarkából érdeklődően, miközben a gépbe helyeztem a kapszulát. Nem sokat hallottam még a kapcsolatukról, Levi szemszögéből. Fontosnak tartom ezt, mert mégiscsak a legjobb barátomról van itt szó.

- Mi? - pillantott Tomiék felé. Az asztalnál ültek, és éppen nevettek valamin. Noel biztos megérezte, hogy nézem, össze is találkozott a tekintetünk. Nem kellett zseninek lennem, hogy kitaláljam mit üzen a szemével. "Megvagy?", én pedig biccentve üzentem; "Igen", és vissza is fordult. - Persze, nagyon is - szólalt meg végül, mire visszazökkenve bólogattam.

- Nagyon is? - vontam fel a szemöldököm - Mit értesz ez alatt? 

- Szóval... Most akkor fejtsem ki neked a szerelmi életem? - kérdezett vissza lekezelően.

Egy pillanatra elkerekedett a szemem. Nem erre számítottam. Tomi már elmondott egy-két kellemetlenebb szitut, amik nekem se tetszettek annyira, de kíváncsi voltam Levi látószögére. Úgy tűnik, nála ez nem jó téma.

- Öhm, nem erre gondoltam - illetődtem meg kissé - Csak ha van valami amit mondanál...

- Nem bízol bennem? - reagált hevesebben - Mert úgy érzem, mintha faggatnál - nevetett idegesen. Tördeli az ujjait. Ideges. Van miről beszélnünk, ezek szerint.

- Van valami, amiért nem kéne bíznom benned? - emeltem meg a szemöldököm.

- Kérdésre nem válaszolunk kérdéssel - dünnyögte az orra alatt. Kezdem úgy érezni, hogy rossz irányba megy ez a beszélgetés...