Random- L&L folytatás

24. fejezet

"- Á, ne aggódj, nem késünk el - közölte, és nem hazudott. A következő pillanatban már robogtunk is a kertváros felé."

 Nagyjából 20 perc volt az út odafele, nem volt nagy forgalom, így hamar odaértünk. Parkolás után indultunk a parkba a megbeszélt helyhez, azonban mikor odaértünk, még senki sem volt ott, úgyhogy Noel beírt a csoportba, hogy ki merre jár.

- Oké, Paláék késnek kicsit, Martinék is úton vannak, csak busszal jönnek, ami késett. Éviék meg nem írtak semmit - mondta Noel, miután elolvasta a többiek üzeneteit.

- Jó, akkor addig üljünk le egy padra - indultam meg egy közeli pad felé. Amikor végre megéreztem a padot magam alatt, felsóhajtottam.

- Minden oké? - kérdezte Noel, miközben leült mellém, és átkarolva a vállaimat magához húzott.

- Ja igen, csak egy kicsit fáj a térdem, és jó érzés volt így leülni - válaszoltam neki.

- Jól van, azt hittem már gond van - puszilt bele a hajamba, miközben én még jobban hozzábújtam, amit egy mosollyal vett tudomásul. 

Míg vártunk a többiekre, egymást ölelve néztük Noel Facebookját, amin pár hülyeségen kívül semmi nem volt, de legalább telt az idő. 10 perc elteltével még mindig senki nem jött meg, ekkor már csak beszélgettünk amikor egyszerre több üzenet is jött mindkettőnk telefonjára. 

Martin: sietunk nagyon csak a hulye busz nem vitt addig mint akartuk szoval most keresunk egy masik buszt es jovunk azzal...

Pala: Kb öt perc és ott!

Évi: Bocsiii, nem néztem az üziket. Nemsokára ott leszünk, csak nincs parkolóhely.

Noel: Oké, mi itt vagyunk egy padon, a megbeszélt helyen.

Miki: Sziasztok, skacok! 

Én: Miki, te merre vagy?

Miki: Huu, igazából nem tudom pontosan.

Noel: ????

Miki: Tuti rossz helyre hozott a GPS! Odatalálok, esküszöm. Valahogy.

Noel felsóhajtott, és mosolyogva a fejét csóválva. Összenéztünk; tipikus Miki.

Én: Kell segítség?

Miki: Áá, dehogy. Megvagyok. Miki mindent megold. 

Miki: Amúúgy, hozom a kölköt is, mert Andreának dolgoznia kell.

Noel: Legalább megismerjük kicsi Mikit.

Én: Stipi-stopi nálam lesz végig!

Miki: Az én gyerekem nem egy tárgy!

Én: Tudod, hogy hogy értem.

Miki: Persze, értem. Na majd érkezünk!

Évi: Megvan a parkoló, jövünk!

Egy percel később már láttuk Évit nagyban integetni a távolban, de annyira integetett, hogy nem figyelt, és ha Bárány nem húzza el az utolsó pillanatban, valószínűleg belefejelt volna egy fába. Noellel annyira nevettünk az előbbi jeleneten, hogy észre sem vettük, hogy időközben oda is értek hozzánk. 

- Sziasztok! Még mindig olyan cukik vagytok együtt, mint eddig  voltatok - jegyezte meg Évi miközben mi feláltunk, hogy köszöntsük őket.

Ekkor érkezett egy új üzenet mindannyiunk telefonjára egyszerre. 

Miki: Szóóval, az van, hogy valahogyan átkerültünk Budára, és most még vissza kéne menjünk Pestre:) 

- Meg sem lepődtem - nézett fel Noel, mire mi röhögni kezdtünk.

Noel: Miki, menjetek haza, és oda értetek megyek.

Miki: Okés! Remélem oda visszatalálok. :)

Noel: Bizom benne, hogy menni fog. 10 perc múlva nálatok vagyok, siess!

Martin: behalok ezeken az uzeneteken basszus miki hogy lehetcc ilyen szerencsetlen amugy par perc es ott vagyunk

Noel intett, hogy el kell indulnia Mikiékért, hogy még ma megvalósulhasson ez a találkozó. Én kaptam egy gyors csókot, (bár lehet, nem volt olyan gyors kicsit nehezen szakadtunk el egymástól) majd elindult.

- Hát, jó nehezen indul ez a találkozó, már ha indul - szólalt meg Évi sóhajtozva. Közben én megláttam két alakot a távolban, akik nagyon ismerősek voltak. Pala és Gizella.

- Ide nézzenek, kik vannak itt - tártam szét a karomat, Pala pedig egy szoros baráti ölelésbe vont.

- Hős szerelmesed merre van? - kérdezte. 

- Mikit, és kicsi Mikit ment megmenteni Budától - röhögtem el magam.

- Jajj, tényleg, olvastam is - nevetett ő is. 

- Attiláról tudunk valamit, hogy jön-e? - tudakolózott Évi.

- Attiláról a nyaralás vége óta nem tudunk semmit, nem hogy most jön-e - világosított fel minket Bárány.

- Szerintem már elfelejtett minket - erre mindenki elnevette magát. 

Aztán megérkeztek Martinék.

Újabb köszöngetések elteltével (mert már volt pár) egy nagyon ismerős hangot hallottam meg magam mögött hangosan köszönni, mintha ide való lenne. Lilla.....

 Mára ennyivel rukkoltumk elő nektek, reméljük, hogy kezd már érdekelni, mi fog kisülni ebből a szituációból! Úgy döntöttünk, hogy inkább háromba osztjuk ezt a részt, hogy még izgalmasabb legyen, viszont ez lehet azt fogja eredményezni, hogy mivel rövidebb lett a rész, hamarabb is jöhet a folytatás. A legfejjebbi időpont, amikor ki fog jönni az új fejezet, az 21-én lenne, de ez nem biztos, mert sajnos sok dolgunk van. Megpróbáljuk hamarabb hozni. Nyugodtan írjátok le a véleményeteket kommentben! És ne feledjétek, érkezik a következő rész hamarosan! Addig is, jó olvasást! - a szerzők - <3