Random- L&L folytatás

8. fejezet

"- Figyelj, én tényleg nem akartalak magamra haragítani - fejezte be, mire felálltam, és odalépve hozzá szó nélkül megöleltem. Azt hiszem, ez mindent elmondott."

- Basszus, Emma, annyira örülök, hogy végre tisztáztuk ezt - mondta Tomi.

- Én is - mosolyodtam el - Borzalmas napok voltak ezek. - sóhajtottam.

- Csak szerencsétlenül alakult - ölelt át, mire a vállába fúrva a fejem boldogan hunytam le a szemem.

Hihetetlen, az elmúlt napokban konkrétan mindent felrúgtam, vagy felrúgtak az életemben, most pedig hirtelen minden rendben lett. Olyan, mintha egyszerre minden problémám elszállt volna, és végre újra nyugodtnak éreztem magam. 

Aztán eszembe jutott valami, és azonnal elkerekedett a szemem. Rögtön elengetnem Tomit, és a telefonom után kutattam, majd amikor megtaláltam, sietve feloldottam, majd megláttam. 3 nem fogadott hívás Noeltől. 

- Neee - sütöttem le a szemem.

- Baj van? - kérdezte.

- Noel...Noel kint vár. 

- Óó - esett le neki - Engedjük be.

Mindketten felpattantunk, és az ajtó felé vettük az irányt. De mire kinyitottuk, már nem volt ott senki, csak a szél fújásának hangját lehetett hallani, ha csend volt. 

- Áá istenem - indultam vissza, és a telefonomat felkapva tárcsáztam Noelt.

Noel szemszöge:

Már 10 perce ott várakoztam a kapuban. Gondoltam, hogy ez hosszú ideig fog tartani, ezért bepattantam a kocsiba, hogy elintézzem azt, ami váratott magára. Régóta tervezem Emmát meglepni egy saját titkos szobával, amiben egy saját könyvtár lenne. Éppen az Ikeába tartottam, amikor csöngött a telefonom. Azonnal felkaptam. Mikor felvettem a telefont, szinte biztos voltam abban, hogy Emma végre rájött, hogy eltűntem a ház elől. Amikor elkezdődött a hívás, azonnal beleszóltam:

- Szia, Kincsem - mondtam (fogalmam sincs honnan jött ez a név, csak kicsúszott a számon).

- Szia picim, minden oké? - szólalt meg a telefonom, én pedig rögtön ledermedtem, és a kijelzőre nézve lesütöttem a szemem. Mert nem Emmával beszéltem, hanem az egyik hülye haverommal, Bálinttal.

- Most ezzel fogsz szivatni, ugye? - kérdeztem reménykedve abban, hogy elfelejthető volt ez az egész.

- Hogyne - röhögött folyamatosan, mire kínosan bólintottam.

- Miért hívtál? - tértem a lényegre.

- Ja, csak régen beszéltünk - válaszolt nyájas hangon, én pedig megrökönyödtem.

- Ember, tegnap beszéltünk telón - emlékeztettem.

- Miért, az baj, ha hiányoztál?...Hercegem - gondolkodott el egy darabig a csodás megnevezésen.

- Leraklak - fenyegetőztem.

- Nem mindegy, már úgyis tudja az egész társaság - közölte, mire megállt bennem az ütő.

- Ugye nem vagyok kihangosítva? - fohászkodtam.

A következő pillanatban az összes haverom egyszerre kezdett üvöltözni közvetlenül a mikrofonba (a dobhárytám bánta):

- Megszívtad, kisherceg - röhögött a másik barátom, Ákos.

- Jó, ezt megérdemeltem - nevettem el magam én is.