Random- L&L folytatás

14. fejezet

"- Szép reggelt - szólalt meg végül a készülékből egy mély, férfi hang, mire az összes vér kifutott az arcomból.."

Ez nem lehet igaz. De hát felismerem a hangját...

Hiszen ő Bárány Imre! Aki nem emlékezne rá, Bárány egy iszonyat híres, és nem mellesleg a 30-40-es éveiben járó nők körében igen közkedvelt műsorvezető. Akit én ráadásul személyesen ismerek azóta, mióta véletlenül elmentem arra a nyereményútra több mint 3 évvel ezelőtt. És milyen jól is tettem.

- Bárány - suttogtam magam elé - Bárány, maga az? - kérdezem hitetelenül mosolyogva.

- Áá Emma, hogy vagy? - hallottam vissza a telefonból. 

A boldogságtól kicsattanva fordultam Noel felé, aki egészen eddig mosolyogva nézte, ahogyan teljes összezavarodottság ül ki az arcomra. 

Tudta. Persze, hogy tudta. Bárány az eladó. Így viszont azt hiszem, majdnem hogy garantált, hogy megoldhatjuk az előbbi költözést. Bárány biztosan megérti a helyzetünket, hiszen barátok vagyunk, vagy nem..?

- Öhmm - eszméltem fel - Csodásan, köszönöm - válaszoltam őszintén.

- Ennek örülök. Megvagytok ti ketten, ugye? - kérdezte Bárány.

- Igen - mosolyodtam el, szemkontaktust tartva Noellel.

- Tudtam én. Jó kis páros vagytok - szólt a készülék másik oldaláról, mire mindketten mosolyogva fordultunk a telefon felé, bár azt Bárány nem láthatta - Szóval... Miért kerestél, Noel? A ház ügyében, ugye?

- Ami azt illeti, igen - túrt bele a hajába Noel - Történt egy kis incidens - közölte.

- Miféle incidens? 

- Hamarabbi költözésre kényszerültünk, úgymond - vettem át a szót - A viharban a barátaink háza megrongálódott, és ki kellett költözniük. A mi segítségünket kérték - magyaráztam.

- Nem férnénk el a mostani házunkban négyen, de ha mégis, az nem lenne olyan kényelmes nekik - mondta Noel - Ők nem tudnak máshová menni, mi meg úgyis költöztünk volna, szóval az tűnt a leglogikusabb opciónak, hogy megpróbáljuk áttolni a költözést hamarabbi időpontra.

- Csak néhány hétről lenne szó - szóltam reménykedve.

- Ohh hát - sóhajtott Bárány - Megnézem mit tehetek, rendben? Értesítelek titeket.

- Rendben  - vágta rá Noel.

- Majd visszahívlak, sziasztok!

- Viszlát - mondtuk egyszerre, majd Noel letette a telefont.

Sóhajtva néztünk össze. Ebből, akár valami jó is kijöhet, nem? Ha megtörténik a hamarabbi költözés, akkor nem kell együtt élnünk Tomival, és azzal a barátjával, Levivel, aminek én őszintén nagyon örülnék, mert Levi nem éppen volt a legszimpatikusabb alak eddig sem számomra, de azt hiszem, a ma reggeli kis dolog felrakta nálam a pontot az i-re. 

- Akkor én befejezem a reggelit - fordultam meg.

- Hé - kapta el Noel a csuklómat, és maga felé fordított - Tudod, hogy nem lesz gond, ugye?

- Tudom - néztem a szemébe.

- Tuti nem kell itt maradnunk, elvégre egy már teljesen üres, és kipakolt házba fogunk költözni, Emma. Talán kicsit melós, de igenis lehetséges ez, hidd el nekem.

- Neked mindenre van válaszod, ugye? - vigyorogtam.

- Nyilván - mosolyodott el, és egy csókot nyomott a számra - Csak ezt akartam mondani.