Random- L&L folytatás

15. fejezet

"- Te tényleg bunkó vagy - suttogtam mosolyogva, miközben a nyaka köré fontam a karom.

- Tagadni se tudom - húzta vigyorra a száját, a derekamnál fogva magához húzott, és a száját az enyémre tapasztotta."

Noel szemszöge:

Mindenkinek van az a meghatározó pillanat, ami annyira beleforr az emberek szívébe, hogy azt onnan lemosni többet sosem lehet. Számítasz rá, vagy nem, tök mindegy. Megtörténik, és hirtelen minden sokkal másabbnak tűnik, mint azelőtt. Ezt szokták mondani.

Valójában senki nem gondol bele, milyen felbecsülhetetlen tud lenni akár csak egy ilyen kicsi pillanat. Tényleg senki. Ha mégis megpróbálnának, biztosan nem éreznék azt, mintha akkor ott állnának, és hirtelen a levegő fullasztóvá válik, a szó pedig elakad. Én személy szerint nem hiszek a csodákban, de mégis olyan, mintha az a pár mondat, ami ott, akkor lezajlott, teljes egészében maga lenne az.

Biztos mindenki azt hiszi hogy túlreagálom, de nem. Néha egy szó tényleg el tud bűvölni, és ezt mindenki csak abban a momentumban realizálja, hogy részese.

Na de térjünk a lényegre.

A "szeretlek" minden párnak egy elég komoly, és jelentőségteljes kifejezés. Ezt addig nem is tudod, amíg ráeszmélsz, hogy akárhányszor van már a nyelved hegyén, egyszerűen nem tudod kimondani. Olyan ez, mint egy súly a szívünkön, amit egészen addig nem veszünk észre, amíg hirtelen varázsütés szerűen le nem kerül róla.

Amikor elhangzott az a mondat, idézem: "Ahhoz túlságosan szeretlek", vicces lehet ugyan, de tényleg éreztem annak a bizonyos súlynak a lehullását. A szívem pedig mintha akkorát dobbant volna, hogy menten ki akar szakadni a helyéről. Áláírom, hogy elég fura lehet ezt pont tőlem hallani, de ha egyszer így van, mit tehetnék?

Ha jobban belegondolok, akkor, abban a minutumban talán még jobban felerősödött bennem az az érzés, hogy menthetetlenül szerelmes vagyok ebbe a lányba.

Oké, ez már tényleg ijesztően költői volt. Ettől független minden szavamat komolyan gondolom. Pedig én tényleg ritkán vagyok az.

De ha róla van szó, mindig az vagyok.

Emma szemszöge:

- Ezt a dobozt vihetik - szóltam - De óvatosan, törékeny dolgok vannak benne...

- Rendben, értettem.

Az elmúlt hét elég gyorsan telt. Egész végig pakoltunk, először a kevésbé, utána pedig már a nagyon szükséges dolgokat, míg végül lett egy halom doboz, ami most átkerült az új házunkba. Gyakorlatilag már minden ott van, rajtunk kívül. A teherautó dudált, mi pedig Noellel elköszöntünk Tomiétól, és elláttuk őket néhány fontos információval még a házzal kapcsolatosan, majd elindultunk az új házunk felé. 

- Izgulsz? - bökött oldalba a kocsiúton Noel szórakozottan.

- Ez most tényleg kérdés? - néztem vissza rá nevetve.

- Oké, értem én - pillantott felém - Hülye kérdésre hülye válasz.

Noel lakása és az új közös házunk közt egy 15 perces út áll. Egész úton néztem ki az ablakon, és csodáltam az új otthonunk környékét Budán. A II. kerületben van a lakásunk, egy szép nagy kerttel körülvéve. A közelben található egy kisebb méretű Tesco, ami nagy segítség tud lenni időnként az embernek. 

Mikor megérkeztünk a ház elé, elképedve néztem Noelre, aki teljes nyugalommal kiszállt éppen a kocsiból. Ahogy mellé értem, próbáltam megszólalni, kerestem is a megfelelő szavakat, de bevallom, nehéz volt.

- Noel.

- Hmm? - fordult felém, és mikor meglátta az arckifejezésemet, azonnal nevetésben tört ki, majd védekezően a magasba emelte a karjait - Oké, tudom, hogy sokkal kisebb házra számítottál, de elárulnám, én nem csak a jelennek élek, hanem a jövővel is tervezek - közölte.

Khm khm. Azt mondta volna, hogy nagy? Á, nem is tudom. Végül is csak plusz 3 fő férne még el benne, de nem is vészes. De én még így is már most imádom. Azt is mondta, hogy a jövővel is tervez..?

- Oké, ez cuki volt - vigyorogtam rá, mire nevetve karolt át a vállam, és egy puszit nyomott a fejemre.

- Na bemegyünk, vagy szeretnél még itt álldogálni? - tette fel a kérdést.

- Naná, hogy bemegyünk.

Ahogy belépünk a házba, belépünk egy kisebb előszobába, ahol egy szekrény található, benne cipőtárolókkal, és kabát akasztókkal. Ha tovább megyünk, belépünk a nappaliba, ahol egy többférőhelyes kanapé, egy könnyen mozgatható dohányzóasztal, és egy nagyobb méretű tévé tárul a szemünk elé. A nappaliból egy tolóajtós helyiség nyílik, ami a konyha, benne konyhaszigettel, nagy pulttal, mosógéppel, és mindenféle egyéb konyhai eszközzel felszerelve, és a konyhából kivezető ajtó pedig egy tágas étkezőbe vezeti az arra tévedőt. Lent még található egy fürdőszoba, egy zuhanyzóval, és egy WC helyiség. Van egy kisebb vendégszoba, amiből egy ajtó nyílik a lenti fürdőszobába. Ha felmegyünk a lépcsőn, egy folyosó áll előttünk. Lehet menni jobbra, balra, és előre. A lépcsőtől jobbra elindulva 2 ajtó jön szembe, az egyik a fenti fürdőszobába vezet, amiben a másikkal ellentétben kád van, a másik ajtó pedig egy WC-t rejt maga mögött.  A lépcsőtől balra fordulva megint csak két ajtóval találjuk szembe magunkat, mindkét ajtó mögött egy-egy gardrób rejlik, 2-2 főre megtervezve. És végül a lépcsővel szemben található két közepes szoba, ami gondolom gyerekszobának van tervezve, a következő szoba egy hatalmas hálószobába vezet, ott pedig egy nagy szekrény található, és egy ajtó, ami egy külön fürdőszobába vezet, zuhanyzóval, és egy wc-vel. A hálószobával szemben egy dolgozószoba van, két főre tervezve. Végül közvetlen a folyosó végén, a lépcsővel szemben található egy nagy erkély, ami a ház teljes hosszán átível. A korlát fémből van, feketére festve.

- Ez tényleg baromi nagy - ugráltam örömömben. 

- És még nem is láttad a kertet- röhögött fel Noel.

A kert a ház hátuljában található. Kiérve a kertbe egy nagy terasz van, melyen egy kinti konyha található egy étkező asztallal, illetve a másik oldalt még egy pingpong asztallal. Hátrébb menve egy beépített medence helyezkedik el, körülötte néhány napággyal kiegészítve. Arrébb van egy nagyobb elkerített rész ami nem is igazán tudom, hogy mire van kialakítva. Hátulról egy kisebb füves területen keresztül előre lehet menni az előkerthez, amit fák és virágok borítanak. Elöl található még egy távirányítóval működő ajtó, ami pedig a garázsba vezet minket.

- Mutatok még valamit - szólalt meg Noel, mire kérdőn fordultam felé, de ő csak kezemnél fogva húzni kezdett be a lakásba.

Bementünk a házba, fel a lépcsőn, be a hálószobába, és ekkor megállt a szekrény előtt, megfogva egy random könyvet meghúzta, a szekrény elhúzódott, feltárva a maga mögött rejlő csodát...

- Sziasztok! Sajnáljuk, hogy ennyire megvárattunk titeket, próbáljuk minél hamarabb hozni az új részeket, de nem mindig van ihlet, illetve a nyár ellenére így is akad pár programunk. A következő fejezet várhatóan Augusztus 16. előtt fog érkezni. Reméljük ez a mai fejezet is tetszett, szívesen fogadjuk a kommenteket és a szavazatokat is! Jó olvasást - a szerzők