Random- L&L folytatás

13. fejezet

,,- Beszéljük meg - néztem a szemébe én is, miközben iszonyatosan arra fókuszáltam, hogyan is tudnánk ezt úgy megoldani, hogy mindenkinek jó legyen."

Emma szemszöge:

Igazából, ha őszinte vagyok, az első pillanattól kezdve egészen a mostaniig nem találtam szimpatikusnak Levit. Senki ne értsen félre, én tényleg örülök a boldogságuknak, de nekem ő egyszerűen csak nem. Pedig esküszöm, hogy nem is vagyok az az "első találkozás alapján ítélkezős" típus. Aztán ki tudja, lehet, hogy egyébként tök kedves, de mivel számomra még idegen, nem most akartam letesztelni ezt úgy, hogy hirtelen 2 hónapig lakótársakká válunk.

Az is lehet, hogy nem is lett volna rossz ötlet, és ez lett volna a tökéletes alkalom arra, hogy én és Noel is megismerjük őt kicsit közelebbről, de úgy érzem, ennek nem így, és nem most kellett megtörténnie.

- Aahh nem tudooom - dőltem neki a mellkasának fáradtan.

- Van egy ötletem - ölelt át, majd belepuszilt a hajamba, és elengedett, hogy a szemembe tudjon nézni.

- És mi lenne az a nagy ötlet? - húztam fel kíváncsian a szemöldökömet.

- Azon gondolkodtam, hátha megoldható, hogy hamarabb beköltözzünk a házba. Nem vagyok benne biztos, de talán le tudom beszélni az eladóval, hogy a beköltözés kicsit gyorsabban történjen - magyarázta Noel - Felhívom - kapta elő a telefonját, majd a számot benyomva kihangosította a telefont. Már jó ideje csöngött, de nem vette fel.

- Holnap kéne megpróbálni.

- Jó ötlet - bólintott - De mit mondunk Tomiéknak?

- Az igazat - közöltem - Azt, hogy megpróbáljuk felgyorsítani a költözést, hogy ők itt tudjanak maradni, mert egyébként négyünknek kicsi lenne - vázoltam fel az ötletem.

- Oké - sóhajtott - Akkor vissza - ragadta meg a karom, majd elindult (velem együtt) vissza Tomiéhoz.

Tomi és Levi pontsoan ugyanúgy várakoztak ott, mint ahogy hagytuk őket. Odaérve hozzájuk mindketten kíváncsian ránk néztek, a válaszunkra várva. 

Kérdőn néztem Noelre, aki viszont ugyanígy nézett vissza rám, várva, hogy adjam elő Leviéknek az ötletünket. Csakhogy én úgy gondoltam, azt majd ő fogja...

A szememet meresztgetve néztem újra a szemébe, ő pedig valószínűleg átgondolta az esélyeit, és arra juthatott, hogy úgysem fogom feladni, ezért sóhajtva nézett rám.

- Jössz eggyel - tátogta, mire majdnem elnevettem magam, és elégedett vigyorra húztam a számat.

- Mondani is fogtok valamit? - kérdezte Tomi.

Noel szemét forgatva Tomira nézett, és csak ennyit válaszolt:

- Igen.

- Az jó. Ennél több? - kérdezte nevetve Levi, mire megböktem Noel vállát, aki vette a lapot, és folytatta (vagy inkább végre elkezdte) a monológját. Mire Noel elmagyarázta nekik az egész jelenlegi szituációt, már tényleg nagyon későre járt. 

Beljebb invitáltuk őket a lakásba, hogy elrendezkedhessenek. Levi körbenézett, tekintete egyesével haladt végig az összes ajtón.

- Merre van a háló? - érdeklődött. 

Na. Hát az van, hogy mi Noellel úgy gondoltuk, hogy majd mi alszunk a hálószobában, mivel az a mi szobánk, és nekik majd kihúzzuk a kanapét, de úgy látszik, Levi fantáziája egy kicsit elszabadult.

- Miért? - kérdezte Noel furán.

- Hogy letegyem a cuccom - közölte Levi.

- Hát mi úgy gondoltuk, hogy addig a kanapén alszotok... - léptem mellé.

- De mi vagyunk a vendégek, vagy nem? - kérdezett vissza iszonyú pofátlanul. 

- Igen - bólintott Noel - Pont ezért. Nincs vendégszobánk, maradt a kanapé - közölte.

- De.. - kezdte volna Levi, de Tomi közbeszólt.

- Jó lesz nekünk a kanapé, köszi - mosolygott.

- Akkor, mi megyünk is aludni - törte meg a kb 20 másodperce fennálló csendet Noel.

- Ha szomjasak vagytok, a hűtőben van víz. A kanapéval szemben lévő ajtó a fürdőszoba, a mellette lévő pedig a wc - szóltam én is.

- Oké, köszi - szólt Levi sürgetve, mire a szememet forgatva megfordultam, és elindultam a hálóba.

Beérve a szobába mindketten átöltöztünk, fogat mostunk a hálószobához tartozó fürdő szobában, és végre lefeküdtünk aludni. Noel hátulról átölelt, úgy zuhantunk mindketten álomba.

Másnap reggel valami motoszkálásra, valami furcsa zajra ébredtem. Ijedten kaptam fel a legközelebbi tárgyat, ami az éjjeli lámpa volt. Amúgy is ki volt húzva a vihar miatt, úgyhogy csak könnyedén felkaptam, és a vállamra helyeztem, úgy indultam meg, a...hálószobához tartozó fürdőhöz. Az ajtó előtt megálltam, vettem egy mély levegőt, és a lámpát szorongatva a kilincsre raktam a kezem, de mielőtt benyitottam volna, meghallottam a zuhany jellegzetes hangját odabentről, viszont ahhoz már késő volt, hogy visszaforduljak, mert időközben mégiscsak lenyomtam a kilincset, és megláttam Levit...

- Baszki, a függöny! - kiáltotta Levi a zuhany alól, mikor rémülten vette tudomásul, hogy ott állok az ajtóban, és amilyen gyorsan csak tudta, elhúzta maga előtt a függönyt - Miért nem kopogtál, jesszus!

- Hogy én? - kérdeztem vissza kissé idegesen - Azért mondtam tegnap, hogy kint van a fürdő, hogy azt használjátok, ne EZT.

- De Tomi éppen fürdik - közölte.

- Oké, akkor várd meg - néztem rá értetlenül.

- Jó, de mostmár itt maradok, ha nem baj - szólt vissza. 

- Hogyne, nyugodtan - erőltettem egy mosolyt az arcomra - Csak Noelt ne keltsd fel, oké? 

- Ja, persze - hagyta rám.

1 órával később már csináltam is reggelire a pirítósokat. Ekkor viszont már Noel is fent volt. Mikor már nagyjából az összessel végeztem, Noel félrehívott a hálószobába, azért, hogy elintézhessük a tegnap elhalasztott, elég fontos hívást. 

Őszintén nagyon nagyon reméltem, hogy megoldható a hamarabbi költözés. Leginkább azért, mert amit Leviről gondolok, az egyre inkább bebizonyosodik. 

Idegesen néztem fel Noelre, akinek a kezében már ki is csöngött a telefon. Az eladó elsőre nem vette fel, ezért Noel benyomta az újrahívás gombot. 

- Szép reggelt - szólalt meg végül a készülékből egy mély, férfi hang, mire az összes vér kifutott az arcomból..

-  Reméljük jól telik a szünetetek :) 

Sajnos a következő rész szerintünk csak jövőhét utánra várható, de addig is jó olvasást nektek! - a szerzők-