"Bementünk a házba, fel a lépcsőn, be a hálószobába, és ekkor megállt a szekrény előtt, megfogva egy random könyvet meghúzta, a szekrény elhúzódott, feltárva a maga mögött rejlő csodát..."
Nem hittem a szememnek. A szekrény mögött valami olyan rejlett eddig, amit egész életemben el nem tudtam volna képzelni. Egy iszonyatosan nagy, végtelennek tűnő havas rét, egy igazi téli álomvilág tárult szemünk elé. Hiszen ez...NARNIA!
Csak viccelek. De azért annak is nagyon örültem volna! Talán ami tényleg történt, jobb is, mint ez lehetett volna.
Amikor kinyílt előttünk a szekrény ajtaja, egy kis könyvtár tárult a szemem elé. Egy falat kivéve mindenhol könyves szekrények. Az összes könyvem ott volt a szekrényekben, mind ki volt pakolva. Illetve láttam néhány olyat is, ami biztos vagyok benne, hogy eddig nem volt fenn a polcaimon az előző lakásomban. Az üres fal előtt egy olvasó kuckó helyezkedett el egy kényelmes babzsákkal, egy kisebb kanapéval, rengeteg párnával, hangulatfénnyel, és egy hangszóróval. Tátott szájjal néztem körbe, majd a tekintetem megállapodott Noelen, és szinte kicsúszott a számból:
- Istenem, de szeretlek.
Pár órával később már elég sok mindent sikerült kipakolnunk. Elég későre jár, de mivel eddig pakoltunk, még nem is vacsoráztunk semmit. Éppen kezdtem volna el főzni, amikor Noel hátulról átölelte a derekam.
- Szerintem hagyd, már nagyon késő van - vette át óvatosan a kezemből a serpenyőt, majd letette az asztalra, mire elmosolyodtam.
- De ennünk csak kéne valamit... - haboztam.
- Van még maradék kaja a hűtőben - vágta rá gondolkodás nélkül.
- Noel.
-Hmm?
-Most költöztünk ide - közöltem - Mégis hogy lenne maradék?
- Ja, ezt mindig elfelejtem - nevetett fel - Olyan, mintha már egy éve itt laknánk. Hamar hozzá fogunk szokni - nézett a szemembe.
- Tulajdonképpen nem is vagyok olyan éhes - gondolkodtam el.
- Ez a válaszod?? - röhögte el magát Noel a fejét fogva.
- Mire? - szivattam tovább, mert milyen már, hogy legtöbbször csak ő szivat engem?
Ekkor Noel már a földön fekve röhögött, és én sem tudtam megállni, hogy el ne mosolyodjak. Én is röhögni kezdtem, és gyakorlatilag ráestem Noelre, ami miatt még jobban elkezdtünk röhögni, és már éreztem a nevetéstől a könnyeket legördülni az arcomon. Amikor végre abbahagytuk a nevetést, egymásba kapaszkodva nagy nehezen feltápászkodtunk a földről, és elindultunk a hálószoba felé, mert már nagyon késő volt, és mindketten fáradtak voltunk. Először letusoltam, aztán Noel is, és mindketten bebújtunk az ágyba.
- Jó éjt, Noel - fordultam felé a korom sötétben.
Noel kicsit közelebb húzott magához, amitől kezdtek kirajzolódni az arcvonalai. Az arcomat megsimítva megcsókolt, majd az ajkaimra suttogva így szólt:
- Jó éjt, Emma.
Másnap reggel arra keltem fel, hogy Noel nincs mellettem. Iszonyatosan hangos kiáltások és csörömpölések hallatszódtak valahonnan a közelből. Még félig alva néztem körbe, majd megindultam gyorsan lefele a lépcsőn Noelt keresve. Leérve meg is találtam, szintén a hang forrását próbálta épp beazonosítani.
- Szerintem a szomszédból jön - léptem mellé, mire a szemembe nézett, és a kezemet megfogva elindult fel, vissza a hálószobában, ahol megálltunk az ablak előtt..
- Visszatértünk egy rövidebb résszel, de mostantól majd hosszabbak fognak jönni. Mindent megpróbálunk majd megtenni azért, hogy legalább kéthetente jöjjön rész. Köszönjünk a türelmet! Nemsoká érkezik egy új rész, addig is jó olvasást! - a szerzők-
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Random- L&L folytatás
Подростковая литератураEmma és Noel élete a nyaraláson kívül is folytatódik. Vajon együtt maradnak, vagy szakítanak? És Tomi megtalálja a párját, vagy sem? Az élet nem mindig egyszerű, de a kapcsolatoknak ki kell állnia a megpróbáltatásokat. FIGYELEM! A könyvben előfordul...
