Random- L&L folytatás

4. fejezet

Kimentem, és bevágtam az ajtót magam mögött.

- Emma, várj már - jött ki az ajtón Noel, majd megállt, és a térdére támaszkodva fújta ki magát

- Ezt tényleg nem hiszem el. - telt meg könnyel a szemem.

- Hé, nyugi - emelte meg az állam, és letörölte a könnyeimet- Megbeszéljük vele.

A zuhogó esőben sétálva (ami mellesleg tökéletesen passzolt a hangulatomhoz) csak arra tudtam gondolni, hogy ez az időszak egyszerűen már nem lehet ennél is zűrösebb. Most komolyan. Ki vagyok én, hogy mindig engem talál el a balszerencse? Miért nem jöhetnek nekem is úgy ki a dolgaim, ahogyan én szeretném? Pff, nem is én lennék...

Ezekkel a gondolatokkal lépkedtem a mellettem lévő Noellel együtt, majd egyszer csak egy kéz visszarántott. Felnéztem, és megláttam, hogy egy autó hajt el előttünk gyorsan, és a sofőr lehúzta az ablakát, majd kikiabált:

- Vigyázhatnál, kislány!

A számat elhúzva néztem Noelre, aki még mindig a karomnál fogva tartott, úgy ingatta a fejét.

- Tényleg nem kéne megölnöd magad...- fürkészett aggódóan. - Itt vagy? Föld hívja Vadász Emmát. - integetett az arcom előtt, mire feleszméltem.

-Jaj bocs, gondolkodtam. - szabadkoztam.

Végül Noel háza előtt lelassítottunk, és Noel előresietett, hogy gyorsan kinyissa a kulccsal az ajtót. Mire odaértem, kitárta az ajtót, és félreált, hogy beengedjen. Elmenve mellette befutottam a házba, utánam pedig Noel is bejött, majd becsukta az ajtót, és végignézett rajtam.

- Jól eláztál. - közölte, mintha nem tudnám, mire egy "tényleg?" tekintettel ajándékoztam meg.  Eltűnt a hálószobában, és vissza jött két pólóval, amiből az egyiket felém dobta, én pedig reflexből elkaptam. Felvettem a pólót, és bementünk a nappaliba, én viszont nem sokáig tudtam ülve maradni, felpattantam és járkálni kezdtem. Csak sétáltam fel-alá a nappaliban, Noel pedig érdeklődve figyelt.

- Nem hiszem el, hogy képes volt kirakni a lakásból...- vágtam a közepébe azonnal.

- Helyben vagyunk. - röhögött fel Noel.

- Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, mi van mostanában Tomival. - magyaráztam, igazából magamnak. - Nem tudom megérteni a gondolatait. Úgy tűnik, úgy döntött, nem osztja meg velem a dolgait. - fújtattam.

- Emma.

- Igazából elegem van ebből az egészből. Hogy lehet ilyen?

- Emma... - próbálkozott.

- Nem baj, megvagyok nélküle is, végülis... - gondolkodtam.

- Emma, te jó ég - sóhajtott Noel.

- Van pénzem. Vehetek egy saját... - jutott eszembe.

- EMMA! - szólt rám most már hangosabban és idegesebben.

- Vagy akár ide is költözhetnék. - vontam meg a vállam.

- Emma...VÁRJ MI?? - nézett rám elkerekedett szemekkel.

- Miért, nem jó ötlet? - mondtam teljesen nyugodtan.

- Nézd, én nem hinném, hogy ez jó ötlet lenne. - közölte.

- Tessék? 

-  Figyelj, az még oké, hogy néha nálam alszol, vagy néhány napot nálam töltesz. Én tényleg nem szeretnélek megbántani, de nekem ez túl gyors. - mondta ki, engem pedig minden egyes szava szíven ütött.

- Ezt most komolyan gondoltad? 3...- vágtam a fejéhez - 3 kicseszett éve vagyunk együtt, 26 évesek vagyunk. Már laktunk is együtt egy lakásban, és ha jól emlékszem, nem volt vele problémád. - tettem szemrehányást.

Noel már nyitotta volna a száját, de én feltettem a kezem, jelezve, hogy még folytatnám.

- Oké, akkor magyarázd meg, hogy mi lenne a baj. - kötözködtem.

- Ha megengeded, hogy beszéljek, akkor elmondanám. - forgatta a szemét.

- Csak tessék. - tártam szét a karom. - Fogadjunk, hogy ezt most te sem tudod megmagyarázni.

- Figyelj...  - kezdte volna, de félbeszakítottam.

-Tudod mit? Ezt most nem kell megmagyaráznod. - néztem a szemébe - Nem akarom, hogy megmagyarázd.

- Látod? Ez a gond - fújtatott. - Neked semmit nem lehet megmagyarázni.

- Nem is kell. Most nem. - kaptam fel a kabátomat (ami mellesleg még mindig tiszta víz volt), és az ajtó felé indultam.

- Most komolyan megsértődsz? -kiáltott utánam.

- Nem megsértődtem, hanem haragszom. - csaptam be az ajtót, és gondolkodás nélkül megindultam az esőtől ázott utcában.

- Elnézést a sok várakoztatásért, de mostanra sikerült kiraknunk egy új részt. Nemsokára (nem biztos, hogy ezen a héten) érkezünk a 5. fejezettel. Na jó olvasást :)- a szerzők-