9. fejezet

78 2 0
                                    

,,Bence a mozdulatot végig követte a tekintetével, majd láttam, ahogyan az keze ökölbe szorul. A következő pillanatban pedig Noel felé indult meg..."

Olyan gyorsan történt minden, képtelen voltam tenni ellene. Az egyik pillanatban Bence jött felénk nagy hévvel, a másikban pedig Noel a földön fetrengett az orrát fogva. Mikor ez eljutott az agyamig, gyorsan leguggoltam mellé, majd odakiáltottam Tominak, hogy hozzon jeget, és zsepit.

- Te állat! - néztem Bencére idegesen.

- Most mi bajod? 

- Mi bajom? - röhögtem el magam idegbetegen - Én tök jól elvoltam nélküled, most meg hirtelen jössz és felrúgsz mindent! Mit keresel itt egyáltalán? - förmedtem rá - Ki vagy te, hogy ezt tedd?

- Egy kedves ismerős.

- Mi nem vagyunk ismerősök - ingattam a fejem - Én már elfelejtettelek.

- De ismersz - kötekedett.

- Oké. Még egyszer kérdezem meg, ezt most miért kellett? - emeltem fel a hangom.

- Mert hiányoztál - vette elő a megvesztegetés kártyát.

- És ezt úgy tudod legjobban igazolni, hogy orrba vered a barátom? - kérdeztem, kihangsúlyozva az utolsó szót. 

- Igen! - közölte - Nézd, én már megbántam amit tettem. Tudom, hogy mekkora egy szemét voltam, ez a gondolat kínoz a nyaralás óta. De rájöttem, hogy téged szeretlek. És erre itt ez a barom - mutatott Noelre, akinek még mindig vérzett az orra, és feszülten nézett vissza rá.

- Ha még egyszer így nevezed... - fenyegetőztem.

- Akkor mi lesz? - röhögött.

- Akkor - állt fel Noel - Akkor mi lesz? Ja igen, annak... - kezdte, majd azzal a lendülettel behúzott neki egyet úgy, hogy a földre esett - Ez a következménye.

- Baszdmeg! - ordított fel Bence, és már majdnem állt volna fel, hogy visszaüssön Noelnek, amikor visszalöktem.

- Menj már innen! - kiáltottam rá idegesen - Ki mondta, hogy adnék még esélyt? A semmiért ne verd már meg! Mert várj - gondolkodtam - Semmi értelme küzdened. Ezt a csatát már elveszítetted - közöltem.

- Én sosem vesztek csatát - lökött arrébb, hogy fel tudjon állni, majd épp akkor, amikor Tomi visszaért, újból ráugrott Noelre. Ahogy ezt meglátta, rögtön odafutott, hogy leszedje Bencét Noelről. Mikor végre sikerült, Bence szitkozódva próbált kiszabadulni Tomi szorításából, sikertelenül.

- Állj már le, nem érted, hogy nem akarom ezt?? - töröltem le idegesen egy könnycseppet.

- A lelked mélyén tudod, hogy ezt akarod, hidd el! - nézett rám Bence.

- Te nem tudod, mit akarok! - vágtam rá - Nem tudsz te semmit.

- Pedig többet, mint hiszed.

- Nem - fúrtam a tekintetem az övébe - Biztosan nem. Tudod, volt idő, amikor sírtam miattad. Mikor hiányoltalak, mikor még szerettelek. Nem jártam el nyaralni, nem mentem két napos utakra, de még svájci csokit sem ettem. Mindez csak amiatt, mert te elhagytál. Mert iszonyúan fájt amit tettél, akárhányszor erre gondoltam. A te hibádból szakítottunk, a te hibád volt minden! Igen, volt idő, amikor ezt nagyon megszenvedtem. Csakhogy aztán jött egy nyaralás, amire véletlenül nekem kellett elmennem. És véletlenül találkoztam össze Noellel is, akivel egy szobába kerültünk, és így lehetőségem nyílt jobban megismerni őt. Ő segített rájönni, hogy kár miattad siránkozni, mert helyetted sokkal jobb embereket ismerhetek meg, mint például Noelt - tekintettem felé egy pillanatra - Tudod, miért nem nyertél? És tudod miért nem is fogsz? - néztem mélyen Bence szemébe - Mert Noel olyan, aki ilyet soha nem tenne velem. Akinek elmondhatok mindent, még akkor is, ha valaki azt mondja, hogy ne... - pillantottam itt Tomira, aki mosolyogva figyelt - Nem érdekel ki mit mond, mert nekem Noel fontos, és az is fontos, hogy tudja, hogy bízhat bennem, ha már én nem bízhattam benned - folytattam - Tudod, ezzel a vallomással rohadtul elkéstél. Még talán 4 évvel ezelőtt lehet, hogy a karjaidba borultam volna, hogy úristen, oké, kezdjük újra, de már ebben sem vagyok biztos. De most. Nem, ez nem így megy. Azóta van párom, össze is költözök vele! Én az övé vagyok, és ő az enyém. Már nem vagy más, csak egy seb, ami azóta régen begyógyult úgy, hogy kicsit sem fáj már. Úgyhogy, tudod mit, Bence? Menj a francba! Nem érdekelsz, ne is keress többet - förmedtem rá.

Random- L&L folytatásOnde histórias criam vida. Descubra agora