Űrbe vágyók és hajthatatlanok

ab

- Lehet új szabadságra nyitni, az ítéletek nélküli levegőt szívni, ahogy egykor az indián törzsek tették itt. Tudták, mennyi törzs élt ebben az államban? Kansas, Wichita, Cheyenne. Csak párat soroltam azok közül, akik Seneca és az önök jövőjét alakították azzal, hogy ideköltöztek. - Genesis minden zúgást és mozgolódást, a szelet is túlharsogta. Kezében a mikrofonnal, rendíthetetlenül csak mondta. - De azok, akik bántanak, egy új folytatást írnak a történetükhöz, a gyűlőlködés hangnemében.

- Az államban külföldiek is letelepedtek. De ők fehérek! Őket nem éri az a fajta kirekesztés, azok a tekintetek, amik sokunkat. A mexikóiakat. A feketéket, az indiánokat. 

- De látunk különbséget? Nem - szajkózta Gene szavai után mindenki. - Mert nem a bőrszín fogja befolyásolni a személyiségünket. Ha egyik nap eldönti valaki, én úgy fogok viselkedni, mint egy fekete - ez a kijelentés mégis mit akar jelenteni? Vagy aki azt mondja, ezt vártuk tőle, tipikus agresszivitás, ami rájuk jellemző... Ezek a mondatok alakítják az embereket olyanná, amilyenek. Egymást befolyásoljuk az elsuttogott szavainkkal. 

- Egyenlőség? . vette át újra Seneca. A lányok olyan erőt adtak a tüntetőknek, hogy azok csillogó szemekkel emelték égbe a transzparenseiket, a neten elterjedt #aLányTörténete -hashtag, és mindenki, aki nem élőben hallgatta őket, kommentzáport hagyott egy live alatt TikTokon. - Azt akarom, hogy élhessek. Anélkül, hogy bárki megbélyegezne és első ránézés alapján ítélne. Ugyanolyan emberi vagyok, mint bárki más. Nem vagyok idegen - fejezte be Seneca, mielőtt az égbe lökte a kezét. Követtük a példáját, azt harsogtuk, NEM VAGYOK IDEGEN. NEM VAGYOK IDEGEN. És csak remélni tudtuk abban a pillanatban, hogy ezzel át is adunk valamit azoknak, akiknek hallania kéne. Akik az elfogadás legnagyobb kudarcait teszik meg másokkal.

Genesis rámosolygott a lányra, és a színpadról lelépve megölelte. 

- Elképesztő voltál, mindent átadtál! 

- Innen már a többieken múlik, hogyan alakul. Már most felállt valaki - Isabel is odalépett hozzájuk, és bátorítóan mosolygott a lányokra. Aztán mind felnéztünk, a fiatal fiúra pillantottunk, aki idegesen megfogta a mikrofont, és rmeegő hangon beszélni kezdett. És ez így folytatódott. Olyan emberek érkeztek, akik a saját történetüket, egy barátét mondták el, biztatva ezzel önmagukat és Senecát is. 

- Menj, eddig is jól csináltad - mondta Ginny Senecának. 

- Miért nem jöttök ti is? - bámult vissza ránk alighanem szó szerinti értelemben vett kiskutyaszemekkel. Nagy, barna szemei végigjártak mind a hatunkon, végül én lettem az, aki magyarázatot adott: - Csatlakozunk majd, megígérjük. Most átadjuk a háttérintézkedéseket a lelkes házaspárnak, ők indították el ezt az egészet. - az említettek irányába mutattam. 

- Majd beszéljünk - mondta, aztán már el is tűnt a transzparensek között.

- Hol van? Láttam a vörös kabátos nőt, valahol a sokaság szélén mosolygott - közölte Genesis. 

Felbukkant, majd eltűnt - ezt játszotta velünk. Idegőrlő volt várakozni, figyelni őt és keresni. Akárhányszor láttuk, és ő is minket bámult, rémisztő vigyorra húzta a száját. 

- Eliseo, hová ment? - kérdezte Keegan a sráctól, aki aztán értetlenül megvonta a vállát. 

- Miért éppen nekem kéne tudnom?

- Hát a te feladatod lett, nem? Stíröld állandóan - Likinsen volt a sor, hogy közönyösen megvonja a vállát, és elforduljon tőle. - Ekkora idiótát.

- Na, elég volt - reagálta le Gene, és magával húzta Eliseot, hogy megtalálják Camille és Isabel segítségével a nőt. Épphogy elindultak, hallottam a távolban, a menetté formálódó tüntetők között felcsendülni a Stand By Me-t. Mindenki, aki csak merte, énekelte mosolyogva a sorokat, forogtak egymás körül, kiáltoztak. És ez nekem is mosolyt csalt az arcomra, látva milyen élők.