Űrbe vágyók és hajthatatlanok

gh

Mozijegyet szorongattam a kezemben, és egy nagy adag popcornnal egyensúlyoztam, oldalamhoz szorítva a Sprite-ot. Két itt dolgozó középiskolás átengedett a kordonoszlopok között, miután átadtam a jegyet. Egy veszekedő pár mögött haladtam a terem felé; a szakállas férfi a kezén lévő gyűrűre mutogatott, a nő pedig fojtott hangon szitkozódott.
Igyekeztem mindezt kizárni, és a vörös padlószőnyegen el- elejtett néhány pattogatott kukoricaszemre fókuszálni. - Bocsi - mondtam halkan minden darabnak, mely leesett.

A 2- es terem ajtaja nyitva állt. Alighanem az összes sor minden ülőhelye foglalt volt, és az üdítő és sajtszószos nachos kerülgetésével jutottam csak el a jegyem alapján nekem ítélt székhez. A vitatkozó házaspár mellett kaptam helyet. Cseppnyi reményem maradt, hogy nem rontanak a film élvezhetőségén sugárzóan frusztrált hangulatukkal.

A szék kényelmetlen, durva szövésű anyagból készült, a pohártartó ragacsosan nyúlt volna a pohár után, de abban a pillanatban meggondoltam magam, és a film alatt a kezemben tartottam a szívószálas Sprite- ot.

A fények kialudtak és előzetesek pörögtek le a szemem előtt. Bár nem is igazán figyeltem a hamarosan debütáló akciófilmekre; a popcorn-t szedegettem fel, majd engedtem visszahullani a többi közé. Végül, mikor a film elkezdődött, egymás után dobáltam a számba a kukoricákat.

A mellettem ülő nő hangosan felhördült - legelőször csak ennyit vettem észre, majd eljutott a tudatomig, hogy az egész mozi felhördült a jelenetnél, melyben a gyerek szülei két nőt jelentett, mosolygó párt. Az iszonyat, az undor, az elutasítás és a gyűlölet létező formái hasogattak a hangok hallatán, és indulatosságot eredményeztek minden sejtemben. Ebből adódott, hogy a következő pillanatban felálltam a kényelmetlen székből.

- Basszátok már meg! - üvöltöttem túl a hangszórókból játszó hangokat. Az eddig őrizgetett Sprite a földön végezte, csakúgy mint a popcorn. - Mi van mindenkivel? - dühös könnyes szemem körbejárt a termen, majd megállapodott a mellettem ülő nő arcán. Néhányan a hátsó sorokból nyugalomra szólítottak fel, de voltam hajlandó figyelmet fordítani rájuk, egyenesen a nőre és a férfira néztem. - Szerelem két nő között. Felteszem még szerelmüket megjátszva is valóban boldogabbak, mint maguk, férj és feleségként. Nem a nemek számítanak, hanem az érzelmek! De ha ezt nem fogják fel, rohadjanak gyűlöletben - hangom éppoly kíméletlen volt, mint amit az itt ülő, meglepettségtől némán figyelők érezhettek a filmben felbukkanó szerelmespár miatt.

Kirohantam a helyiségből, amilyen gyorsan csak tudtam. A stressz könnyeket csalt elő belőlem, és a mosdóba rejtőztem, hogy mély levegővétellel csillapítsam le magam.

Gyakran a múltban ragadva éreztem magam, a ,,mi lett volna, ha" kérdést tapostam örökösen. Sokat gondolkoztam, úgy kábé mindenről - hogy mennyire háttérbe van szorítva a Hold, mert ritkábban említik a jellemét és erejét, mint a csillagoknak.
Gondolatmeneteimnek iránya egyvalakihez vezetett, akihez sosem érhetett el. Aztán ott volt az éjszaka fénye; az az egyszerű éjszakai égbolt végeláthatatlanul, a nehéz, de fellélegzett pillanat - minden gondolkodóba ejtett.

Most a testembe áramló levegő útjára próbáltam összpontosítani, de az imént történtek túl intenzíven hatottak ahhoz, hogy ennyire egyszerűen megnyugodjak. A fülke oldalához dőltem, a plafon felé fordított arccal potyogtak a könnyeim, az arckifejezésem grimaszba vált, éreztem. Hullámzott a mellkasom. A jobb csuklómhoz nyúltam, a karkötőhöz; az ujjamat rászorítva, együtt éreztem a pulzusomat vele, ettől pedig nyugalomra intettem magam.

Mire a szomszédos fülkébe belépett valaki, én már nem voltam sehol.

• • •