Űrbe vágyók és hajthatatlanok

i.jm

A szoba hiánnyal kellett volna, hogy megteljen Eliseo távozása után. Ehelyett minden más ellepte az érzéseinket, amíg figyelemmel kísértük az új fejleményeket. A tv-ben a hírek azzal kezdődtek, hogy mekkorát csúszik most a Daily csatorna, minekutána a reggeli riportot szégyenben süllyedve állították le. De túl későn, és ez a hír nagy dobra lett verve.

Genesist láthatóan nem nyugtalanította, viszont sejtelmem sem lehetett arról, mi volt az első reakciója. Valószínűleg semmi bájos, ugyanis a telefonját azóta mérföldekkel kerülte.

Kikapcsoltam a tv-t, azután kinéztem a függöny mellett az ablaküvegen. Sötétedett odakint, viszont az utca tele volt emberekkel, akik az elhaladó autók fényszórójában fénylettek. Mit csinálnak idekint?

- Kértek valami ehetőt? - tettem fel a kérdést.

- Nem, köszi - érkezett a válasz és a fejingatás.

- Mindjárt jövök - mondtam, mielőtt kiléptem az ajtón. Kabát nélkül a hideg erősen szorított, de ahogy láttam a felém közeledő inges és pulóveres alakokat, már nem akartam mindenáron visszarohanni egy dzsekiért.

- Ms Handerson - kiáltották egyszerre. Vakuk villantak, melyek belevesztek a lámpák félhomályába.

- Válaszoljon a kérdésemre, kérem. Miért...? - kezdte volna, de közelebb érve rájöttek, hogy nem Ms Handerson vagyok.

- Nem. Ne csinálják ezt - kértem, mielőtt egész egyszerűen csak sarkon fordultak volna. - Értem, hogy ez a munkájukhoz tartozik. De ennek van jobb módja is, nem gondolják? Az ajtó előtt várni nem éppen az. Kérem, menjenek el innen.

- Kishölgy - szólított meg egy férfi nevetségesen lealacsonyító hangon.

- Nem. Ha így próbálkoznak, sosem ad választ egyetlen kérdésükre sem. - ellenállásom gyenge hatást ért el; ciccegő hangok, unott sóhajok.

- Az a feltételem, hogy cikkeznek a tüntetésről.

Genesis alkudozni kezdett. Mellém lépett, és minden fényképezőgép kattogni kezdett, a kérdések pedig a határozott kijelentése után is záporoztak.

- Igaz, hogy régóta nincs jó kapcsolata a szüleivel?

- Beszélt már a szüleivel az ellentétes érdekeikről?

- Mikor csatlakozik legközelebb a demonstrációhoz?

A pillantásunk találkozott, és láthattam, ahogy csillogó szemei lassan elmosolyodnak.

- Vedd fel - nyújtotta a kabátomat, amibe hálásan belebújtam.

- Bántották önt valaha a bőrszíne miatt?

Ez volt a kérdés, ami Genesisbe mart. Összerezzent, de egy szót sem szólt annak ellenére sem, hogy mozogtak az ajkai. A kezét az enyémre kulcsolta, és rohanni kezdett a szobánk ajtaja felé.

Kiabáltak utána, követtek minket, de a zárt ajtóig nem jutottak.

Camille, Keegan és Archer tágra nyílt szemekkel figyeltek minket, míg ledőltünk a kanapéra. Gene egy nagy levegővétellel ült le mellém, kezét továbbra is az enyémen pihentette.

- Nem kellett volna kimenned - suttogta.

- Ti meg mit csináltatok? - kérdezte a hozzánk lépő Camille.

Megszorítottam Gene kezét, majd egy semmi gondot formáltam a számmal, és elengedtem.

- Oké. Szóval a terv a következő - vázolta Genesis a többieknek. Mindannyian lenyűgözve fogadták az újságírók érdeklődésének ki- vagy felhasználásáról született ötletet.