A maffia angyala

Bevezető

Camila

Kolumbia sosem volt a világ legbiztonságosabb országa tekintve, hogy a legtöbb kábítószer innen indul. Vicces, de már 8 évesen az iskolában is tanuljuk, hogy mennyire veszélyes országban élünk, és még arra is felhívják a figyelmünket, hogy világ szinten innen tűnik el a legtöbb lánygyermek, akiket persze vagy holtan találnak egy mocsárban, vagy sosem kerülnek elő.

Itt köztudott, hogy ki a drog kartell, ki az aki emberkereskedő, strici vagy éppen bankrabló.

A legtöbb rendvédelmi szerv korrupt, így a közbiztonság mondhatni semmit nem ér. Ha te vagy a kiszemelt, akkor bizony senki sem fog megvédeni, ugyanis százezer pesóért bármire képesek az emberek ami körülbelül 22 eurónak megfelelő összeg.

Minden este azon töröm a fejem, miközben az apró zseblámpámmal világítok, hogy miért éppen ide születettem, ahogy nézem a fehér mennyezetet mindig elképzelem, hogy Amerikában élek rendes szülőkkel, esetleg pár testvérrel, akikkel ha nem is jövünk ki jól, de legalább ott vagyunk egymásnak.

Hosszas elmélkedésemet egy nem éppen kedves hang szakította meg.

-    Camila Campos! Utoljára szóltam, hogy kapcsold ki a lámpádat!Takarodó van, és ha még egyszer be kell jönnöm Istenemre mondom a pincében alszol ismét!- Kezdte szünetet nem tartva az egyik felügyelő.

Egy halk hümmögéssel jeleztem, hogy megértettem, majd a fejemre húztam a takarót, és próbáltam elaludni.

Hihetetlen, hogy közel 20 évesen is megmondják az embernek, mit és mikor csinálhat, dehát én vállaltam ezt, amikor 18 éves korom után az árvaházban maradtam. Végtére is, jobb helyem van itt biztonságban, mint egy koszos szálláson, ugyanis a keresetemből kb arra futotta volna.

Nem sokan vagyunk, kb 5 lány velem együtt akik azon szerencsések közé tartozhatnak, akiknek a szülei pár naposan nem egy emberkereskedőnek vagy stricinek adott el egy jobb élet reményében, amit természetesen nem a gyermekének szánt, hanem egy árvaházba dugta, ahol legalább megpróbálhat normálisan élni.

Dario

Ebben az istenverte kuplerájban egy normális épkézláb nőnemű lényt sem találni, na nem mintha nem kapnék minden ujjamra akárhol, ugyanis a mai lányok ha megérzik a pénz szagát ugranak, meg persze nem minden nap találkoznak magam fajta férfival sem, én mégis jobban szeretek fizetni a szexért, ugyanis a kurvák nem kérdeznek, csak teszik amit tenniük kell, már ha képesek rá a rengeteg kábítószertől amit adnak nekik.

A világ legnagyobb droghálózatának vezetőjeként nem engedhetem meg magamnak a komolyabb partnereket , így jobban szeretek Eduardo bárjába eljönni egy kis kielégülés reményében a nehezebb napok után.

-    Na mi az Rio már egy szexre sem méltatsz? - kérdezte Cathalina miután megtörölte száját, és látta, hogy éppen menni készülök.

Felhúztam a szemöldököm, majd az ajtóból vissza pillantottam rá, de válaszra sem méltattam, csak kiléptem a szoba ajtaján, aztán elhagytam ezt a koszfészket.

Nem vagyok egy tisztességes ember, aki csupa legális dologból gazdagodott meg, de erre engem semmi pénz nem vinne rá, hogy ártatlan lányok, nők, kislányok életét keserítsem meg. Ez nem egy nekem való biznisz, de ugyan úgy virágzik, akár a drogkereskedelem, noha még az én fekete lelkem is elítéli azokat a szörnyűségeket amiket gyerekekkel tesznek, beleszólásom nincs, és talán jobb is.

Lorenzo a testőröm és egyben bizalmasom, már a kijáratnál várt. Semmiképp sem szeretnék elkésni, hiszen a legnagyobb megrendelőmnek Európába küldjük a 300 tonna kokaint, és jobban szeretem az én két szememmel ellenőrizni, hogy minden sínen legyen, a pontos grammok meglegyenek, és színtiszta kokain kerüljön az európai nagykutya kezébe amit persze ő bemocskol, de ez már nem az én problémám. A lényeg, hogy az én területemről a tökéletes anyag kerüljön ki.

-    Főnök Cartagenaban már várják a szállítmányt, ha minden jól megy, egy hét múlva már Milánóban lesz. Mindent elintéztem, a hajó útra készen.

-    Remélem bőséges jutalmat kaptak a kutyák is - céloztam ezzel a zsarukra.

Pénzel mindenki megvehető, nekem pedig abból bőven jutott. Bogotában az összes zsaru a talpnyalóm, igaz nem kevés lével vannak megkenve ezért, de nekik ez megéri, nekem pedig annál inkább.

Lorenzóban megbízom, hiszen már 20 éve a családunkat szolgálja, még apám mentette meg egy őrült gyilkos karmaiból, ezáltal örök hűséget fogadott nekünk. Én ekkor még gyerek voltam, Lorenzo pedig apám helyett apám volt...

Már éppen a BMW -m ajtaját nyitottam volna amikor Eduardo, a kupleráj tulajdonosa loholt utánam.

-    Dario ha nem haragszol, jövő-héten pénteken új lányok érkeznek , lenne egy kis bemutató tárt karokkal várlak - szólalt meg óvatosan

-    Természetesen ha időm engedi itt leszek - közöltem ügyet sem vetve rá.

Rengeteg pénzt hagyok itt a bárnak, illetve az egyetlen hely ahonnan nem tudódik ki, hogy mikor jártam itt. A tulajdonos tudja, hogy szeretem az érintetlen lányokat, akiket nem akaratuk ellenére hozat, hiszen bőven kapni olyan nőket, akik a pénzért bármire képesek.

Eduardo egy gusztustalan féreg, aki egy pesóért képes elvenni egy ember életét, de azzal tisztában van ki hozza neki a pénzt, így engem nagy becsben tart, és más ellenséges terület vezetőit nem engedi a lányai közelébe.

Köszönés nélkül rányomtam a gázra, majd elindultam.