A maffia angyala

12

Dario

Felfaltam, lenyeltem és élveztem minden másodpercét. Függője lettem az ízének és a sikolyainak, amik csak nekem szóltak. A drága kis Camilanak fogalma sincs miféle helyzetbe került azáltal, hogy nekem adta első kéjes sóhajait. Bekebelezem azt a fénylő kis ártatlan szívét, majd felemésztem a lelkét, hogy összeolvadhasson az én sötétségemmel.

A farkam majd szét robban, olyan szinten vágyakozik Napsugár szűk kis pinájára.De nem dughatom meg, mert olyannyira kicsináltam, hogy jelenleg is úgy reszket a gyönyörtől amit okoztam neki, mintha áram rázta volna meg. Annyira brutálisan szép, hogy szinte fájdalmas ránézni. A hosszú szőke haja, ami eddig szorosan illeszkedett a fejetetejéhez, most kócosan terült el az egyik ülésen. Legszívesebben a csuklóm köré tekerném, és úgy nyomnám rá azt a tökéletes arcát a teljes hosszomra, hogy aztán azzal a telt ajkaival szopogathassa.

-    Uram.... – Csapódott ki hipersebességgel a helikopter ajtaja. – Ne... én...- Kezdte volna az egyik őr, de sajnos már befejezni nem tudta, mert egy szempillantás alatt az ülés alján lévő fegyveremhez nyúltam. Egy tizedmásodperc sem telhetett el a tökéletes reflexeimnek köszönhetően, mivel a golyó már egyenesen a homloka közepébe volt, mire egyáltalán feleszmélhettünk volna. Ezalatt a kis idő alatt én mindvégig Camilan feküdtem, és eszem ágában sem lett volna felkelni róla, ha nem pattant volna fel rögvest ijedtében, engem lesodorva az ülések elé.

A teste még reszketett az előbbi gigantikus orgazmustól, amit én okoztam neki, az arcán azonban az undor jelei ültek ki. Felpattantam, és magamra húztam a nadrágom, ami az egyik sarokban kötött ki, majd a tekintetem végigvezettem a rémült és meztelen Camilan, aki a gép méretének köszönhetően nem tudott messzebbre menekülni. Oké. Ez egy kicsit lehet erős volt, de nem bízhattam a véletlenre, hogy akárki tisztába legyen a gyengepontommal. Biztos sem voltam abban, hogy nevezhetem e annak egyáltalán, és hogy őszinte legyek saját magammal, a faszom se tudja miért lőttem fejbe ezt a szerencsétlent.

-    Te...te... mégis mit műveltél? - Fakadt ki hirtelen Camila, mit sem törődve azzal, hogy az ajtó tárva nyitva, ő pedig ruha nélkül, kócos hajjal és nedves puncival áll előttem.

-    Nálam szabályok vannak cicám...- Keltem fel, majd közelebb léptem hozzá, hogy ráteríthessem a pólómat, amit ő kapásból ellökött, azután tőlem elfordulva a ruhái után kezdett kutatni. - Nem hagyhattam, hogy ezt lássák Napsugár...- Folytattam halkan. Már így is halálra rémült.

-    Te fejbelőtted az egyik embered, csak mert...- Habozott.- Csak mert ránk nyitott... ez...ez...

-    Őrültség? - Vágtam a szavába. - Ez-az a világ amibe tartozni szeretnél! Ennek a világnak a vezetőjével pedig kis híján dugtál! - Mordultam rá. - Ilyenek vagyunk mi, kicsi Camila ...Őrültek....kegyetlenek... - Léptem vissza az aurájába.

Nem értheti, hiszen nem ismeri a törvényeinket. Az embereim tudták, hogy itt vagyok bent a lánnyal. Aki ránk nyitott, valószínű csak kíváncsi volt, mi folyik ide bent. Tudhatta, hogy rossz vége lesz. Vállalta a kockázatot, ezért az életéért fizetett. Így működik. Így működhetünk. Senkinek sem vagyok köteles magyarázkodni azért, amit teszek. Én írom az embereim sorsát.

-    Nekem... levegőre van szükségem. - Szólalt meg fojtott hangon, majd magára kapta a nadrágját, mivel a bugyi már időközben valahogy visszakerült rá.

-    Lövést hallottam Rio...mégis mi a fra...- Lépett be Domenico, aki helyettem Camila meztelen hátát kezdte el bámulni. - Már értem...- Nyelt egyet, a szemében pedig teljesen ismeretlen fényt véltem felfedezni...

-    Te akarod kapni a következőt? - Kérdeztem az öcsém felé közelítve.

-    Te megkattantál bátyó...- Nevetett fel idiótán. - Ajánlom mielőbb térj észhez, mert... - Rázta meg a fejét lemondóan. - Ez mindenkinek fel fog tűnni. - Mutogatott felváltva rám és Napsugárra.

-    Nem leszek messze.- Fordult felénk az említett immáron pólóban, amiből nekem hála, tökéletesen átlátszottak formás mellbimbói. - Ne gyertek utánam... - Nézett felváltva rám és Domenicora. - A látóteretekben leszek...csak...- Sóhajtott fel.- Ahogy mondtam, levegő kell...

Én nem válaszoltam, de Domenico bólintott helyettem is. Camila kikerülve minket, egy szempillantás alatt eltűnt az ajtó mögött, ahol már csak a lépteit hallottuk, ahogy elhagyja a helikoptert.

-    Angelo! - Szólítottam meg az egyik emberem.- A szemed rajta legyen végig. - Mutattam rá Camila messzi alakjára, ahogy egy fához közeledik.

-    Igenis Uram! - Bólintott.

-     A tag, akin egy gyönyörű lyukat kreáltál, már 15 éve megbízható emberünk volt.-Fütyörészett Dom.

-    Pótolható...- Morogtam.

-    Én nem pont erről beszélek...- Rázta meg a fejét. - Ne küzdj az érzéseid ellen tesó... - Fogta meg a vállam, ami meglepő volt tőle, ugyanis nem osztogatta a jó tanácsokat. Tulajdonképpen ki sem néztem belőle ezeket a megnyilvánulásokat. - Miis emberek vagyunk...érzéseid lehetnek, amit nem kötelező a világ felé mutatni, csak ne légy ilyen heves- Tárta szét a kezét, majd Camila irányába fordította a fejét. - Ha te nem teszed meg...- Rántotta meg a vállát.- Akkor majd én.... - Nevetett fel.- Elszórakoztatom a kicsikét.- Nyalta meg a száját undorítóan.

-    A kiképzése a te feladatod. A lány az enyém. – Jelentettem ki, majd elindultam Napsugár felé.

Ez egyre jobb. Már becézgetem is, mint egy puhapöcs.

-    Elég levegőt szívtál? - Szólítottam meg, mire hirtelen megpördült.

-    Nem kellett volna megölnöd azt az embert....

-    Azt ölök meg Camila, akit csak akarok és amikor csak akarom! - Szakítottam félbe. - Figyelmeztetésekkel elveszítem a tekintélyem...- Halkultam el. A türelem nem tartozik az erényeim közé mostanság.- Ha hozzánk akarsz tartozni, akkor nem kérdőjelezed meg a döntéseim! - Tettem hozzá. Meg kell tanulnia, hogyan tartozhat közénk, ahogy azt is, hogy akinek a parancsait követi az itt áll előtte.

-    Szóval ez a helyzet...- Nézett fel rám. - Igenis uram! - Bólintott, miközben hátra fordult, majd Domenico gépe felé vette volna az irányt, de a karjánál fogva magam felé rántottam, és a füléhez hajoltam.

-    Az ízed még mindig a számban érzem Napsugàr...- Leheltem közel a nyakához, pont oda, ahol az ütőere lüktetett. Az egy nagyon árulkodó pontja az emberi szervezetnek. A legnagyobb bűnözők sem tudják eltitkolni a bennük zajló félelmet, vagy izgatottságot, mivel a vékony bőrnek hála, ha nagyon figyelünk, ott pontosan ki tudjuk olvasni azt, hogy mi zajlik le bennük mélyen legbelül. – Többet akarok belőled...- Búgtam, majd a nyelvem pontosan oda érintettem, és végignyaltam egészen az állkapcsáig, amire Camila egy hangos sóhajt hallatott. – A tested elárul cicám.- Haraptam a fülébe.

-    Mert a testem és a szívem egy áruló...- Duruzsolta olyan halkan, amennyire csak lehetséges volt.

A hangja, ahogy miattam sóhajtozik, az illata, amin az enyém is érezhető volt, a tökéletes karcsú teste és bőrének selymessége teljesen kifordít önmagamból. Ölni tudnék azért, hogy ezek az élénk zöld szemek csak miattam csillogjanak ennyire intenzíven.

Sziasztok :) Véleményt és csillagot továbbra is szívesen fogadok 💟
Köszönöm, hogy itt vagytok!