A maffia angyala

20

20

Dario

Semmi kedvem nem volt ma kikelni az ágyból, de mivel az a faszfej Ed két napot adott arra, hogy eldöntsem mit kezdek Camilaval, amit én már pontosan tudok, persze erről neki fogalma sincs, muszáj lesz beszélnem vele, és még több időt nyerni, mire pontosítom mindenkivel a tervem. Egy véres háború Mexikóval senkinek sem hiányzik, főleg, hogy az emberek háromnegyede a vénember mellé állna. Meg fogom ölni Eduardot, mielőtt még bármit is közölhetne Romeroval. 

Egyszer már hibáztam, igaz, az gyerekként volt, most viszont már másképp terítem ki a lapjaimat. Kezd minden szépen összeállni a fejemben.

Miután magára hagytam Camilat, lerohantam a lépcsőn, majd két presszó kávét húztam le egymás után. Írtam Lorenzonak és Angelonak, hogy tolják le a képüket a parkolóba tíz percen belül, mert találkozónk van Eduardoval. A vén kéjenc már biztosan vár azzal az undorító vigyorral az arcán, amit napokon belül egy glockal fogok letörölni neki. Nem tudja kivel húzott ujjat. Én nem az apám vagyok, aki csupán a kegyetlenségével tudott irányítani.

Lehúztam a harmadik adag kávét, majd óriásléptekkel haladtam a mélygarázs felé, ahol a két testőr már várt Domenicoval karöltve.

- Nem szóltál, hogy megbeszélés lesz. - Vigyorgott az idióta öcsém, akinek legszívesebben levágnám a pöcsét jelen pillanatban. Főleg azok után, ahogy Camilaval viselkedett a bárban.

- Ezt intézem egyedül. - Ültem be az anyósülésre, miközben Domenico elfoglalta a kormány mögötti helyet.

A két gorilla összenézett, de nem mertek megszólalni, csak beültek a hátsó ülésekre. Nem foglalkoztam a felállással, bólintottam Domnak, hogy induljon, majd szépen lassan elkezdtem felvázolni a helyzetet.

- A lényeg, hogy Camila a mexikói főnök testvére.

- És ezt az-az agyatlan Ed tervelte ki, építette fel az évek ala...

- Pontosan. - Vágtam a szavába.

- Nem néztem volna ki belőle egy ilyen összetett tervet. - Rázta a fejét Domenico, miközben a bal kezével a kormányon dobolt. Az idegesség kiült az arcára.

- Santana ezért vérontást...

- Ha megtudja!

- Ne vágj már folyton a szavamba.

- A lényeg, hogy még biztosan nem tud semmit. - Közöltem. - Akkor már tett volna ellene. Van annyira meggondolatlan.

- Nem tudhatod biztosra.

- Pont ezért kell sietnünk. Ha Eduardonak átadom Camilat pontosan november 20.-án, ő biztosan már aznap felhívja Romerot. De semmit nem fog közölni telefonon, mert túl kockázatos, így majd másnap ütik nyélbe a találkát, vagyis csak ütnék... mert Ed 20.-án kipurcan. - Csaptam össze a tenyerem. Ennek a tervnek muszáj sikerülnie.

- És miből gondolod, hogy ez működni fog?

- Camilara teszünk egy lehallgatót, Eduardo halálát pedig megrendezzük az egyik lány által. Ez is egyszerű. Beosonunk, és egyszerűen csak lepuffantjuk. - Imitáltam a mutató és a hüvelyk ujjammal a mozdulatot.

- Ezt nem engedem. Túl sok a ,ha'. Ed ki is nyírhatja Camit.

- Ez az egyetlen esélyünk, hogy ne legyünk elkönyvelve puhány árulóknak. Nem fogja megölni. Az neki nem üzlet. - Ráztam a fejem, miközben beszéltem.

- Szóval ez a nagy terved. - Nyomott rá erőteljesen a fékre.

- Nem kell a beleegyezésed. Camilahoz pedig semmi közöd. Nem fogom megöletni. Ezzel biztosan tisztába vagy. - Néztem az arcába, miközben beszéltem, majd egy szó nélkül kiszálltam.

Hát itt vagyunk. Régen az otthonomnak hittem. A Dulce Vida volt a vigaszom...azonban jelenleg a legutolsó hely, ahol lenni szeretnék.

Lorenzóval és Antonioval a hátam mögött, Domenicoval mellettem, nagy léptekben elindultunk a bejárat felé. Még nagyon korán volt, így a hely jelenleg zárva tartott. Megnyomtam a csengőt, majd miután kinyílt az ajtó, beléptem az ismerős piros és fehér színekkel pompázó helyiségbe. Mielőtt a folyosó végére értünk volna, a vén kéjenc azzal az undorító mosolyával, már az irodája előtt állt.

- Már vártalak. - Csapta össze a tenyerét, majd beinvitált a helységbe. - Ha nem haragszol, nem kínállak meg semmivel.

- Ugyan. - Legyintettem, ahogy egy apró mosolyra húztam a szám, miközben a sarokban kuporgó vörös hajú lányra tévedt a tekintetem. Tipikus Eduardo. A legújabb kislánnyal játszadozik. Nem lehet több tizennyolcnál. Ő tökéletes lesz...- Camilat átadom. - Jelentettem ki teljesen érzelemmentes hangon. - Pontosan három nap múlva, a saját kezembe fogom elhozni neked. - Meglepett arca miatt majdnem elröhögtem magam.

- Jó döntés! - Nevetett fel idegesítően hangosan, majd összehúzta a szemeit. - Most akarom!

- Ne légy türelmetlen barátom...- Ráztam a fejem jobbra és balra, miközben egy apró mosoly bujkált a szám szélén. Rámutattam a vöröskére. - Azt a lányt kérem.

- Minek neked? Élvezd a kis Santana ivadékot, amíg tudod.

- Már megtettem párszor. Add azt a lányt, vissza kapod, mikor a szőkét is.

A köpcös lomha léptekkel ballagott a kislány felé, majd durván karon ragadta, és egyenesen Angelohoz hajította a hangosan zokogó lányt.

- Vidd. Már nem szűz. - Köpte felénk.

Kiszámítható vénember, aki mindig a farkával gondolkozik, és azt hiszi, minden férfi olyan, mint ő. Könnyebb lesz, mint gondoltam. A lány zokogva borult Angelo mellkasához, aki olyan képet vágott, hogy nevetni támadt kedvem. Tudják, mit tervezek...és ez a lány fog segíteni nekünk. Utána pedig visszakapja a szabadságát, pár millió pesoval karöltve.

- Szerdán várlak Dario. - Lépett az ajtóhoz Eduardo, majd kitárta azt.

Bólintottam, majd egy széles vigyorral az arcomon távoztam.

- Ez könnyen ment Rio. - Nyitotta ki az ajtót Lorenzo, miközben a kapálózó lányt próbálta betuszkolni a Roverbe.

- Soha ne nézd le az ellenséget. Látszólag. De sosem tudhatod mi jár a fejében. - Közöltem a homlokomat masszírozva. Kezdett idegesíteni a sipítozó vörös.

- Kérlek ne... eleget...- Zokogott a lány, ami inkább hatott visítozásnak a fülembe.

- Elég! - Ordítottam rá, majd elfoglaltam a helyem az anyósülésen. - Nem fogunk bántani. - Vettem vissza a hangerőn. - Hamarosan elmehetsz. De először is...- Fordultam hátra, és egyenesen az ijedt lányra szegeztem a tekintetem. - Segíteni fogsz nekünk megölni Eduardot.

A lány csak pislogott. Valószínű sokkot kapott a történtektől, és az sem kizárt, hogy halálra van rémülve tőlünk. Az arcán és a karjain több lila folt éktelenkedett. Mikor ezt megláttam, még inkább a halálát kívántam annak a múltban ragadt vén faszfejnek. Kitudja hány szerencsétlen nőt kényszerít hasonlóra, mint ezt a vöröskét. Sosem értettem, miért jó a kényszer, mikor több ezer nő él ezzel a lehetőséggel. Habár ezt sosem fogom érteni, mert a mi családunk leginkább fegyverekkel és droggal kereskedik, ami talán csak egy fokkal jobb. De mentségemre szóljon, a legális bizniszek épp oly jól működnek, mint az illegális. Főleg az észak Bogotában lévő Atlantis pláza hotel. Vetekszik a drogból befolyó zöld hasúkkal.

- Megölni? - Kérdezett vissza a lány, ezzel teljesen megszakítva, hosszas gondolat áradatom.

Bólintottam, és a kezemmel jeleztem Domeniconak, hogy induljon. Még nem tudom, hogy fogom összehozni ezt mind három nap leforgása alatt.