A maffia angyala

10

10

Camila

- Gyerünk Baby! Üsd azt a zsákot, mintha az életed múlna rajta. – Nevetett bele a képembe Domenico, miközben ki-ki hajolgatott az említett tárgy mögül. Legszívesebben az ő mocskosan szexi arcába csapnám bele a jobb kezem. Miért született kettő ebből az elvetemültből?

- Vagy várjunk csak. – Húzta el előlem a célpontomat, mire bosszúsan lihegve ránéztem. – Rosszul fogalmaztam...- Folytatta, miközben két ujját az állára helyezve gondolkodást imitált. Összehúztam a szemöldököm, ezzel jelezve nyögje már ki amit szeretne. 

- Még mindig várok. – Tettem csípőre a kesztyűs kezeim.

- Talán jobban menne..- Kezdte komoly hangvétellel.- Ha Dario arcát képzelnéd a zsák helyére, mert gondolom bosszús vagy, hogy kb 2 hete feléd sem néz, és nem nyalja minden este fényesre a kis szűz puncidat. -

- Seggfej. – Vettem le az egyik kesztyűt, majd egyenesen az arcába hajítottam.

Már hozzászoktam Domenico szókimondó stílusához tekintve, hogy a 17.napja minden reggel két teljes órát vele töltök. Egyre elviselhetőbb a társasága, és amióta megállás nélkül letudok futni egy órát, illetve majdnem hátra esett az ütésem erejétől ölében a boxzsákkal, mintha azt érezném, hogy talán kedvel, mint embert. Persze ezt nem merném még száz százalékban kijelenteni. Majd ha a lövészi képességeim is elérik a minimumot, akkor már megtehetem.

- És amúgy sincs közöd a szűz nemiszervemhez. – Próbáltam visszavágni, mire egy elfolytott nevetés volt a válasz.

- A szókincsedet is fejleszteni kell, úgyhogy mond szépen ki artikulálva, hogy punciiiii- Húzta el az i betűt a végén.

Már éppen elő akartam venni a kis saját M9 es fegyveremet, amit akkor kaptam tőle, amikor elkezdtünk almákra lövöldözni, mert szerinte az viccesebb, mintha céltáblákat lőnénk szét, amikor megcsörrent Dom telefonja.

- Igen? ..Hogy mi? ... Mi a fasz? ...Persze ott leszek. –  Darálta le egy pillanat alatt, majd megragadta a csuklóm, és őrült tempóban kezdett maga után vonszolni. Köpni nyelni nem tudtam, olyan iramban indult el.

Kivágta az ajtót, és a mélygarázs felé vette az irányt. Beütte a kódot, lekapta az első kulcsot ami a keze ügyébe került, majd az anyós ülés felőli ajtót kinyitva belökött egy luxus Bentley anyósülésére. Ezután hipergyors iramban megkerülte a kocsit, majd bevágódott mellém. Megnyomta a kapu nyitására szolgáló távirányítót, majd mint egy Forma 1 es versenyző a kerekeket csikorgatva padlógázzal elindult.

- Ez mégis mi volt? Hova megyünk? – Fordultam felé, kérdésekkel bombázva.

- Adódott egy kis probléma az egyik Buenaventurai raktárba. Sokat én sem tudok. Remélhetőleg Lorenzo már elintézte a felszállási engedélyt.- Darálta le egy szusszal.

- Hogy mi? És én mégis mit keresek itt? – Kapcsoltam be a biztonsági övet, ugyanis Domenico vezetési stílusa nem épp volt biztonságosnak mondható.

- Éles helyzet tündérke. – Kacsintott. – Mit gondoltál?  Évkig foglak edzeni?

- Dehogyis... azt hittem hogy.... Nem is tudom mi hittem. – Dadogtam a fejemet rázva.

Érthető... hiszen nem a barátjuk vagyok... megmentették az életem, befogadtak, törődnek velem. Ez a minimum, hogy nem csinálok úgy, mint egy hisztis gyerek.

- Több tucat halottat fogsz látni Camila. Úgyhogy készítsd fel az idegrendszered. – Közölte egy pillanatra rám pillantva, majd újra az utat kezdte bámulni.