A maffia angyala

9

Dario

17 nap. Ennyi idő telt el azóta, hogy Domenico el kezdte edzeni Camilat. Na, én pontosan ennyiszer vertem ki a farkam minden kibaszott reggel. De ki számolja nem igaz? Minden reggel 6:15kor lementem a terembe, hogy halljam, mit is csinálnak pontosan, amivel azt értem el, hogy a pöcsöm egyenesbe vágja magát. Habár Camila azért nyögött, mert fáradt volt, és talán fájt mindene, az én beteg agyam teljesen mást képzelt bele a helyzetbe. Na mindegy is. Legalább ennyi szórakozásom volt, hogy a zuhany alatt a jobb kezemen élvezkedjek. Szánalmas. Apám most biztosan a sírjában forog ha látja, hogy a fia éppen egy 20 éves lány után epekedik, és nem utolsó sorban a gondolatai 90 százalékát egy nőnemű teszi ki. Az undorító Benedikto, aki kiölte a fiából a szerelem érzését, most pontosan azt érzi.

- Nem voltál Isten apám...úgyhogy forogj a kibaszott sírodban...- Néztem fel az égre...

A Múlt. Dario 12 éves.

- Tudod fiam a nők arra valóak, hogy szórakozzunk velük, és utódot szüljenek. – Közölte apám, miközben az egyik fegyver raktárban vezetett körbe. Mindig hátra rakott kezekkel sétált a fejét felemelve, akár egy Isten... és az is volt. Az emberek rettegtek tőle mikor a közelükben volt. Bárkit képes volt azonnal fejbe lőni, ha akár egy kis hibát is vétett.

- Tudom apám. – Bólintottam, majd felemeltem a fejem, és néztem az embereket, akik szorgosan csomagolták a gyilkos fegyvereket a világ összes országába.

- Ez egy nap mind a tiéd lesz Dario.- Veregetette meg a vállam. – Az én elsőszámú, tökéletes fiamé. – Mosolyodott el gonoszan.

Hogy tökéletes voltam e? Koránt sem. 12 évesen már több ember életét vettem el, mint egy kisebb falu létszáma. Az emberek féltek tőlem, csak úgy emlegettek, hogy a lelketlen Bolivar. Magasabb és erősebb voltam, mint a korombeliek, hiszen apám már 5 éves koromban elkezdte a könyörtelen kiképzésem. Emlékszem, amikor 6 évesen egy pincébe zárt, pont abba, amelyikben az árulókat éheztette. Egy kést nyomott a kezembe, majd csak annyit mondott, "Használd fiam". És én megtettem. Szörnyű látvány volt, ami ott fogadott. Az emberek, akik az én szememben ijesztő zombiknak tűntek akkoriban, hiányzott néhány ujjuk, az arcukból pedig húscafatok lógtak ki. Mikor megláttak, elkezdtek felém közeledni, én pedig annyira berezeltem, hogy összevagdostam őket, miközben úgy üvöltöttem, ahogy csak bírtam.

Már 6 évesen is tisztába voltam vele, hogy egy nap enyém lesz apám birodalma, amit én nem úgy fogok vezetni, ahogy ő azt elvárná.

Miután végeztünk a fegyverek ellenőrzésével, Benedikto azaz apám, az egyik bordélyba vitt. Mi ugyan nem foglalkoztunk nőkkel, de volt aki megtette helyettünk.

- Eduardó! Kedves barátom! – Köszöntötte apám a hely tulajdonosát. – Ma férfit faragok a fiamból. – Lépett vissza hozzám, majd a vállamra tette nehéz kezeit. – Mutasd a legjobb felhozatalt. – Kezdett el be-be nézegetni a bár központi részébe.

Nem kellett gondolkoznom arról, hogy mit is szeretne pontosan. Domenico és én, már többször nézegettünk meztelen nőkről képeket, és vertük ki a farkunkat. Pár idősebb szolgáló lányt is sikerült egyszer- egyszer elcsábítanunk, és beledugni az ujjunkat a meleg puncijukba.

Izgatottság uralkodott el rajtam. Végre megdughatok egy igazi nőt.

Ed elvezetett minket egy hosszú folyosóra, ahonnan egy nagy szobába terelt minket. Leültetett bennünket egy nagy fekete kanapéra, majd egy titkos ajtó mögül beinvitált nyolc félmeztelen lányt. Nem tűntek nálam sokkal idősebbnek, talán 15 évesek lehettek. Mindegyik csábosan méregetett, kivéve egyet. Rá pillantottam.