A maffia angyala

7

Dario

Beletúrtam a hajamba, miközben egy hirtelen mozdulattal bevágtam az ajtót a sok kiváncsi szempár előtt, így már nem láthattam milyen állapotban sietett vissza Camila a szobájába.

Pontosan ezért kerültem az elmúlt napokban. Akárhányszor a közelembe kerül, az érzelem mentes Darionak kb lőttek. Ez a nő úgy hat rám, mint függőre a heroin. Meglátom, és az összes vér az agyamból a pöcsömbe vándorol.

Megigazítottam a nadrágomat, majd az arcomat a kezembe temetve vissza mentem a kanapéhoz. Töltöttem magamnak egy újabb pohár whiskeyt, behunytam a szemem, és próbáltam az összes vért visszakoncentrálni az agyamba, habár ezek után ez elég nehézkes, tekintve, hogy egy hajszál híja választott el attól, hogy a falhoz szorítva tegyem a magamévá. , Hát igen... bárcsak érezhettem volna a szűk kis punciját a farkam körül.' – Gondoltam magamban, amivel ismét elértem, hogy a pöcsöm kőkemény legyen.

Belekortyoltam a frissen töltött 1926-os Macallan whiskymbe, majd laptopon próbáltam egy kicsit átnézni a legális üzleteim költségvetéseit, mivel a legutóbbi találkozón Eduardo, és pár fejes kikötötte, hogy a lánynak meg kell halnia, amire én természetesen minden érvelés nélkül nemet mondtam, kellett egy kis adrenalin nélküli időtöltés, mégha ez teljesen ki is esik a teendőim listájáról. Az elkövetkező időszakban több támadás is várható lesz Mexikóból, illetve az itteni kisebb kartellek vezetőitől, amit természetesen nem engedhetek meg. Brutális vérontás veszi kezdetét hamarosan. Ebben biztos vagyok.

A nap további része a szokásos dolgokkal telt, leellenőriztem Lorenzoval a kokacserjéket, miközben Domenico a már érett növényeket, több rabszállító autó segítségével, az előállító helyre vitte. Ezután egy magángéppel átrepültem Cartagenaba, mivel magam szerettem volna meggyőződni róla, hogy a 30 mázsa tiszta kokain valóban Olaszországba fog kikötni.

Amióta a Mexikói maffia megpróbálta többször is tönkretenni, illetve lenyúlni a növényeket, magasabb biztonsági intézkedéseket vezettem be. Hála isten a mai technika már annyira fejlett, hogy szinte lehetetlen áttörni az árammal vezetett kerítéseket. A kódot, amivel teljesen kikapcsolható az elektromosság, pedig csak pár ember tudja, beleértve Lorenzót és Domenicót. Szerencsére a hajón lévő áru is ugyan ilyen módon van védve. Amint Dante, az olasz Cosa Nostra feje megkapta a kokaint, küld nekem egy-egy szavas üzenetet, én pedig csak abban a pillanatban kapcsolom ki a rendszert, és csupán 30 percre, ami pont elég arra, hogy minden egyes görögdinnyét, aminek piros helyett fehér a belseje, leszedjen a hajóról. Onnan pedig már nem az én problémám.

-    Nocsak- nocsak... a madarak azt suttogták, hogy a kis Camila közénk állt. – Böködte meg a vállam Domenico.

-    Ugye csak viccelsz Dario? Még csak egy kislány, aki valószínűleg Stockholm szindrómát kapott. Az első adandó alkalommal szétlövik azt a csinos kis fejét. – Nevetett fel hisztérikusan. Ez a dolog nagyon megy neki. Mint egy rossz hisztis ribanc.

-    A lány kell nekem. Hozzám tartozik, akár tetszik, akár nem. – Közöltem, amivel nyilván már tisztában volt.

-    A kiképzését pedig te fogod vezetni kedves testvérem. – Fordultam felé, majd az arcába mosolyogtam.

-    Akkor gondolom nem bánod, ha egy kicsit megtapogatom itt... meg ott... - Lépett felém, miközben ugyan azt tette, amit az imént én. Mintha tükörbe néztem volna, és ezt néha rettenetesen gyűlöltem.

Több sem kellett, felemeltem a kezem, majd Domenicot hátrálásra kényszerítve a torkánál fogva megragadtam, és az egyik hajó oldalához taszítottam.