A maffia angyala

2

Camila

Nem tudom mióta kuporoghattam ebben a koszos pincében, mert az időérzékem, ami egyébként tökéletesen működik, teljesen cserben hagyott. Miután teljesen magamra maradtam ebben a pokolian undorító szűkös helységben, hangos zokogás lett úrrá rajtam. Eszem ágában sem volt hozzányúlni ehhez a halott emberhez, ezért odakúsztam az egyik sarokba, hogy minél távolabb kerüljek tőle, igaz ez elég nehéz volt tekintve, hogy egy szűk pincében vagyok. A vér szagától, ami folyamatosan marta az orrom, a látványtól és a sokktól lehetett, hogy szinte megállás nélkül hánytam. Mikor már az egész gyomrom kiürült teljesen, kétségbeesetten másztam arrébb, hogy ne a saját piszkomba üljek. Összeszorított szemeimet megpróbáltam kinyitni félig sikerrel járva, majd rá pillantottam az előttem lévő kis ajtóra. – Talán ott találok egy kis vizet – gondoltam magamban, majd  óvatos, lassú mozdulattal megpróbáltam felállni. Nagyon fájtak a lábaim, ahogy felhúztam a nadrágomat, több lila folt is díszelgett rajta. Erőt véve magamon, és talán a túlélési ösztöneimnek köszönhetően, de sikerült a falba kapaszkodva két lábra tornásznom magam. Nagyon sötét volt, így óvatosan tapogatózva próbáltam közlekedni. Vettem egy mély levegőt, majd átléptem a férfi holt testét.

Az ajtó mögött csupán egy csap helyezkedett el, egy vödör és pár rongy,  amivel már kitudja hány ember vérét mosták fel. Beléptem az apró helységbe, majd megfordítottam a vödröt, hogy rá tudjak ülni, a csapot pedig azonnal megnyitottam, hogy igyak pár kortyot és lemoshassam magamról az idegen halott vérét. Ezek az apró mozdulatok is nagyon nehezen mentek, ugyanis remegtem megállás nélkül. Még kisebb koromban rengeteg krimit néztem, így tudtam, hogy a remegés a sokk miatt van amit átéltem, és a jelenlegi kilátástalan helyzetem miatt. Nem tudtam mit terveznek velem ezek az emberek, de ha szolga sorba szeretnének állítani, hogy milliomos bűnözők vágyait teljesítsem, akkor inkább a halált választom. Nem értettem mit vétettem az életben, hogy ilyen sorsot szánt nekem. Mindig szófogadó voltam, velem soha senkinek nem volt nézeteltérése, hiszen egy láthatatlan személy voltam mindig. Zokogva a kezembe temettem az arcom, majd dühösen belevertem egyet a hozzám közeli falba, amit azonnal megbántam, mert ha eddig nem is,  mostmár a kezem sem nagyon fogom tudni mozgatni. Ez a hirtelen reakcióm még engem is meglepett, hiszen soha semmilyen körülmények között nem dühöngtem, még akkor sem amikor az árvaházi nevelőnő 5 évesen úgy meg vert,  hogy egy hétig iskolába sem tudtam menni, mindezt azért,  mert véletlenül megbotlottam és kiöntöttem a tejet. Ennek a kis emlékképnek köszönhetően a gyomrom is jelezni kezdett, hogy igen csak elment már az idő, én pedig kitudja mióta nem ettem. Ismét megnyitottam a csapot majd kortyolni kezdtem a hideg vizet, hogy egy kicsit tompítsam az éhségérzetemet. Nagyon fáradt és kétségbeesett voltam, éreztem, hogy szédülök, ezért a falnak támasztottam a fejem és lehunyt szemmel próbáltam egy kicsit pihenni, ami nem volt könnyű tekintve, hogy egy hulla van tőlem kb másfél méterre. – csak lassan lélegezz Mila – mondogattam magamban – ki és be ... ki és be ....- suttogtam magam elé míg elnyomott az álom.

Nem tudom mennyi időt aludhattam, de arra ébredtem, hogy valaki az ajtó előtt csörög valamivel. Csak a reményem maradt, hogy talán egy csoda folytán valaki megment ebből a rémálomból.

- Kislány itt vagy ? – hallottam meg egy női hangot, majd egy kattanást. Valaki felnyomta a lámpát. Ha ezt tudtam volna, vagy legalább eszembe jutott volna egy villanykapcsolót keresni, most nem lepődtem volna meg a hirtelen fényáradattól.

- Jézusom te itt ülsz a sötétben? – mosolygott rám egy csinos lány, ügyet sem vetve a körülöttünk lévő vérben úszó hullára. Az én szemem azonnal a holttestre fókuszált

- Hé, kislány hallasz? – kopogtatta meg a vállam. –
-       Az én nevem Penelopé, de szólíts csak Pennynek – fordította maga felé az arcom.
-       Nyugi idővel hozzászoksz az ilyenekhez – folytatta a beszélgetést, ami csak egyirányú volt, mivel nekem azóta sem jött ki hang a torkomon.