A maffia angyala

15

Domenico

A kolumbiai droghálózat vezetőjének ikertestvéreként elvárná az ember, hogy csak dirigáljon, ehelyett a drága bátyám ilyen mihaszna embereket foglalkoztat, akik nem bírnak el egy tizenöt kilós zsákot. Amennyi kokainport ebbe a három órába belélegeztem, örülhet neki az a faszfej, ha nem baszom meg még az éjszaka előtt a kis Camilajat.

- Három kamion felpakolva. - Böködi meg a hátam Antonio.

- És a negyedik is. - Dobtam fel az utolsó csomagot.

- Te menj velük, és ellenőrizd, hogy minden a helyén legyen Cartagenaban. - Mondtam, majd letöröltem a homlokomról az egyik izzadtságcseppet. - Nem bízhatjuk a véletlenre Buenaventura után.

Antonio bólintott, majd az első útnak induló kamion csomagterében helyet foglalt, és intett a többinek, hogy készüljenek az indulásra. Ilyen nagymértékű áru esetében mindenképpen számítanunk kell egy újabb kifosztásra. Mexikóváros elvesztette az összes potenciális vásárlóját, mivel ütötte az anyagot, és a földjeik sem annyira tökéletesek növény termesztésre, mint a mieink. Nem beszélve arról, ahogy az embereikkel bánnak. Mi ennél okosabbak vagyunk. Nem anyagot fogunk rabolni tőlük, mert miért is tennénk, amikor úszhatnánk a kokainban, hanem a legféltettebb kincsüket, ami által elvesztik az orosz kapcsolataikat....

Beletúrtam a hajamba, majd a hátsózsebemből elővettem egy adag amfokaint. Az egyik kémikusunk fejlesztett ki egy olyan anyagot, ami egy kicsit összekeveri a speed és a kokain hatását, így még tovább bírhatja az ember alvás nélkül, ezáltal pedig a mámorító érzés, ami ilyenkor elszabadul az emberi szervezetben, még jobban felerősödik, ahogy a test fárad. Tökéletes party drog. Ha ehhez még hozzádobnék egy kis angyalcsókot, már tutira magamévá tenném a kis angyalkánkat. Na persze ennyire azért nem vagyok faszfej, csak egy cseppnyit.

Kinyitottam a zacskót, majd a kisujjamra szórtam egy kis csíkot, amit az orromhoz emeltem, és beszívtam. Ránéztem az órámra, ami mindjárt este hatot mutatott. Azt hiszem ideje egy kicsit jobban belerángatni a világunkba, ha már a kiképzését egy kicsit elhanyagoltam az utóbbi időben. Végülis ez is a felkészítés része.

Felkaptam magamra a fekete bőrkabátom, mert így november körül eléggé lehűl a levegő este felé, majd beugrottam a Land Roverbe Lorenzo mellé.

- Menjünk hazafelé, felveszem a kis Camila formás seggét, aztán Antonio majd elvisz minket az Eclipse-be.

- Dario erről tud? - Húzta fel kérdőn a szemöldökét.

- Már miért kellene beszámolnom neki mindenről? - Fordultam felé, majd magamra húztam a biztonsági övet, ezzel jelezve, hogy indulhatunk.

- Én csak a kislány miatt mondom.- Tette fel védekezésképp a kezét az arca elé.

- Le se szarja.- Rántottam meg a vállam nemtörődöm módon.

- Ismered Dariot...- Morogta maga elé, miközben beindította a járgányt, majd gyors tempóban elindult. - És Lucia is biztosan beszélt neked a múltról...

- Az már régen volt Lorenzo. - Zártam le a témát. - Rio még gyerek volt, Ramona pedig egy 15 éves kurva.

- Jól van. Nekem tökmindegy, amíg nem gyilkoljátok meg egymást.

- Szó sincs ilyesmiről.

Az út további részében nem beszélgettünk. Tudom, miről hadovált Lorenzo. Látom a nyilvánvalót. Nem vakultam meg teljesen, de ha a bátyám ennyire makacs, a lány pedig közénk akar tartozni, amibe Dario a beleegyezését adta, igenis joga van megismerni ennek a világnak minden egyes részét. Dario is ott lesz Luciaval az Eclipse-ben ma, így látni fogja, hogy magammal hoztam Camilat. Végülis nem titok.