A maffia angyala

11

Camila

Sosem gondoltam volna, hogy az életem ilyen gyökeresen megváltozik. Nem voltak nagy elvárásaim, noha a hotel, ahova majdnem sikerült bekerülnöm dolgozni, megváltoztathatta volna az életszínvonalam. Talán felesleges rajta gondolkozni, hiszen a sors nem azt az utat szánta nekem, habár akárhogy is nézem Darioval az utunk mindenkeppen keresztezte volna egymást. Csupán két hónap alatt egy teljesen új embert formált belőlem az élet.

- Több eszed lehetne annál, minthogy eljössz meghalni...- Szakította félbe hosszas gondolatmenetemet egy nagyon is ismerős hang.

- Nem haltam meg. - Néztem fel egyenesen Dario szemébe, aki épp akkor csukta be maga után a gép ajtaját. Egyedül jött, amin csodálkozom, ugyanis feltűnően kerüli a társaságom a nap minden percében. - Meg amúgy is... - Nyeltem egy nagyot mielőtt folytattam. - Mit érdekel az téged?

- Tudod ...- Lépett hozzám közelebb, és helyet foglalt a mellettem lévő ülésen. Keresztbe tette a lábait úgy, hogy a bokája a térdét érintse, majd egy gonosz mosollyal az arcán folytatta. - Ezentúl nem fogom vissza magam Camila...- Markolt bele a hajamba, ezzel a fejem olyan pozícióba helyezte, hogy egy pillanatra sem tudtam elkapni a tekintetem az övéről. - Tönkre foglak tenni, fájdalmat okozni és még a szívedet is kiszakítom a helyéről...- Mondta, miközben a hajamnál fogva szép lassan húzta közelebb az arcom az övé felé. Talán félelmet akart bennem kelteni, ahogy eddig is sokszor, de ezt nagyon elcseszte. Én már nem félek. Egy esélyt akarok tőle arra, hogy megmutathassam neki azt, hogy megkövült sötét szívén még ott fénylik egy darab, amit birtokolhatok, mégha ez egy fájdalommal kikövezett út is lesz.

- Vállalom a kockázatot.- Búgtam bele a szájába, ugyanis már egy gyufaszál sem fért volna be kettőnk arca közé.

Egyikünk sem mozdult. A hajam épp annyira erősen tartotta, hogy még az ne legyen fájdalmas. Egymás szájába lélegeztünk, miközben a szívem már úgy kalimpált, hogy levegőt is alig kaptam. Az illata felkúszott az orromba, ezzel teljesen rabul ejtve az elmémet. Én voltam a gyengébb. Behunytam a szemem, majd lecsaptam az ajkaira, amik szinte egyből megnyíltak előttem. A nyelve azonnal megtalálta az enyémet, nem finomkodott, erősen beszívta, majd elengedte, mialatt vadul forgatta az övé körül. Kezét a hajamról a derekamra tette, hogy könnyedén le tudjon dönteni a mellettünk lévő két szabad ülésre, eközben megállás nélkül harapdálta az alsó és a felső ajkam, néha megszívva azokat. Éreztem, ahogy a durva harapásai felszakítják az ajkam belső felét, de mire a vérem kiserkent volna, ő leszívta a cseppeket róla, ezzel olyan kéjmámort okozott nekem, amit nem gondoltam, hogy valaha érezni fogok. A bugyim szinte teljesen elázott, a puncim pedig bizsergett az érintésére várva, de ami a legjobban aggasztott, az a hasamban összegyűlt buborékok, amit mások pillangóknak hívnak a könyvekben.

- Nedves vagy már nekem Camila...- Búgta a fülembe, majd megharapta azt, amitől egy óriási nyögés szakadt fel belőlem. Nem tudtam eldönteni, hogy ezt most kérdésnek szánta vagy kijelentésnek, de nem is érdekelt. Hogy nedves voltam-e? Az nem kifejezés.

- Szét fogom nyalni azt a nedves puncidat...- Hajolt vissza a számhoz, majd a kezét végigfutatta a hasamon, amit még mindig ruha takart.

Beakasztotta  az egyik ujját a felsőm alá, majd egy kicsit eltávolodva tőlem áthúzta a fejemen.

- Erre még szükséged lesz Napsugár...- Kezdte, miközben megállás nélkül az egyik ujját a mellkasomtól egészen a nadrágomig húzta. Fel és le. Fel és le. Ezzel még több mélyebb nyögést megidézve belőlem. - Viszont erre....- Állt meg egy pillanatra a sportmelltartómnál, majd egy hirtelen mozdulattal kettészakította. -  Már nem... - Mosolyodott el, közben villámgyorsan a száját az egyik mellemre tapasztotta.

Először csak lassan körbenyalta kívülről a bimbó felé haladva, majd ráharapott egyet amitől a hátam ívben megfeszült. A testem minden porcikája bizsergett a vágytól, hogy végre magamban érezzem, és ezzel egy újabb mérföldkőhöz vezessem az életem. Csak szívta, harapta, nyalogatta, mialatt a keze már a nadrágom belsejében foglalatoskodott. Mikor megérintette a középpontom, ami a felgyorsult pulzusommal egyszerre lüktetett, egy hangos nyögés szakadt fel belőlem. Felhúztam magamhoz, hogy elmerülhessek csodálatos ízében. Ki szeretném élvezni ezt a pillanatot, ameddig csak tehetem, mert soha nem tudhatjuk mit hoz a jövő, és Dario nem arról híres, hogy akárkivel is komolyan tervezzen akármit.

A kezeimet eddig magam mellett nyugtattam, de buja érintéseinek hála, a pólója alá mertem csúsztatni, hogy végig tudjak simítani tökéletesen kidolgozott izmain. Eufórikus érzés volt úgy hozzáérni, hogy tudtam csak miattam veszi szaporán a levegőt, és csak miattam dobog ennyire hevesen a szíve. A csókjában érezhető volt a mindent felemésztő lobogó láng, hiszen szinte falta az ajkaimat megállás nélkül, mialatt  az egyik keze a bugyim szélénél a combom simogatta, csipkedte és markolászta, a másikat pedig az arcomon nyugtatva csókolt.

Egy pillanatra eltoltam magamtól, amíg áthúztam a fején a pólót. Elég szűkös volt a hely, így nem volt túl egyszerű, de ez jelen pillanatban egyikünket sem zavarta. Ezután ismét a hátamra fektetett, majd a bugyimmal együtt húzta le rólam a nadrágom.

- V...Várj... vedd le te is...- Nyögtem a fülébe, mire egy pillanatra megemelte magát, majd lerúgta magáról a sportnadrágját. Lehet, hogy hallucináltam, mert az agyam ezt akarta láttatni velem, de szinte tüzeltek a szemei, ahogy végig nézett rajtam.

- Tökéletes vagy...- Súgta a fülembe, ismét vissza hajolva rám, immár teljesen meztelenül.

- Vedd el ami a tiéd Dario...- Búgtam a fülébe, egy nagy sóhaj kíséretében, miközben váltakozva simogattam széles vállait, tetovált nyakát, és borostás arcát. Eközben Ő egyre lejjebb haladva nyalogatta, szívta és apró puszikat lehelt minden bőrfelületemre. A hasam alja, és a köldököm között elidőzött, majd azt a kezét, ami eddig az oldalamon pihent egyre lejjebb csúsztatta egészen addig, amíg el nem ért a jelenleg legjobban lüktető testrészemhez.

- Milyen nedves vagy nekem Napsugár...- Lehelte a köldökömbe, miközben óvatosan végigsimított az elázott és lüktető puncimon, majd a szájába vette az ujjait, és lenyalta róla csúszós örömöm jeleit.

Mikor megéreztem durva, de annál finomabb ujjait a lüktető pontomon, egy óriásit kiáltottam. Az érzés semmihez sem hasonlítható, az egész testem bizsergett a vágytól, miközben eufórikus borzongás szaladt végig a bensőmben. Reszkettem, melegem volt és fáztam egyszerre.

Dario lejjebb csúszott, amennyire a helikopter belseje és ülései engedték, majd két ujja közé fogta a szeméremajkaim, szétnyitva azokat.

- Felfallak Napsugár...- Búgta egészen közel hajolva a puncimhoz. – A magamévá teszlek, és soha nem eresztelek...- Suttogta inkább magának, mint nekem.

- Ó....igen....Ahhhh..... Dario ... - Nyögdécseltem, majd dús fekete hajába túrtam, mire egy gonosz mosoly kíséretében lejjebb hajolt, és minden erejét bevetve a pokol és a menny közé repített.

Óvatosan kezdett nyalni, a hasam aljától egészen a fenekemig. Lassan. Óvatosan. Fel és le. Fel és le. Egy pillanatra sem hajolt el a puncimtól. Néha megszívogatta, aminek hatására elemi erővel robbant ki belőlem a mámoros sikoly. A hátamat megemelve próbáltam még közelebb nyomni magam a szájához.

- Milyen édes vagy... - Fújt rá egyet a puncimra, majd még szélesebbre tárva az ajkakat, a csiklómra nyomta a nyelvét, és óvatosan belém vezette az egyik ujját. - Ezaz Napsugaram... élvezz nekem... élvezz rá a számra... - Mondta, mire egy eget rázó sikoly tört ki belőlem. A bizsergés a lábujjaimból indult ki, egészen az agyamig gázolva robbant ki belőlem, és elöntötte a teljes elmém. A bőröm alatt apró pillangók kezdtek repdesni, ezzel libabőrt okozva a bensőm minden négyzetcentiméterén, majd egy pontban gyűltek össze a testem középpontjában. Megállíthatatlanul reszketni kezdtem, a szívem pedig roham tempóban csapkodta a bordáim. BUM. BUM. BUM. A szemem előtt apró fényes pöttyök jelentek meg, még magamhoz sem tudtam térni, amikor a gép ajtaja hirtelen kivágódott....