A maffia angyala

21

21

Camilla

Alig hogy kikászálódtam a kényelmes kádból, Lucia úgy rontott be Dario szobájába, mintha otthon lenne. Ránéztem az órára, ami még a közelében sem volt a kettőnek, majd újra vissza a fekete hajú lányra. Nem tudtam hogy álljak hozzá. Noha a clubban egy kicsit megismertem, már fele annyira nem voltam bátor, mint tegnap éjszaka az alkohol és a drog mámorában.

- Megszárítom a hajam...- Kezdtem halkan, mivel a lány valószínűleg a törölközőbe csavart testem látványától leblokkolhatott.

- Segítek! - Vágta rá. - Még mindig meglep ez a hasonlóság...- Rázta meg a fejét mosolyogva. - Mintha újra őt látnám.

Vettem egy mély lélegzetet, miközben beharaptam az alsó ajkam. Sokat mesélt nekem Ramonarol. Azzal is tisztába vagyok, hogy ő volt Dario első szerelme, amit ugyan nem értettem, mert tizenkét évesen szerelembe esni számomra erős túlzásnak tűnt. Ramona egy játékos volt. Legalábbis Lucia szerint. Akit csak tudott magába bolondított, ahogy Dariot és őt is. Mikor a lány meghalt, Dario akkor ismerte meg Lucit, és vette meg attól a szörnyetegtől, aki engem is elrabolt. Hiányosak a darabkák, amiket Lucia mondott nekem, de valami nem stimmel, mert egyre többször ugrik be sok olyan emlékkép, amiről úgy hiszem, hogy én lehetek...és ezek az emlékek... nem az árvaház falain belül voltak.

- Ne gondolkozz! - Jött közelebb hozzám, majd levette a hajamról a törölközőt. - Hoztam neked pár dolgot. - Kezdett el kutatni a táskájában, majd hozzám vágott egy farmert és mellé egy apró kis fehér toppot. - Gyerünk! - Fogta meg a kezem, miközben a fürdőszoba felé vezetett. - Csipkedd magad szöszi. - Tolt be a helységbe.

Magamra csuktam az ajtót, aztán a tükör felé vettem az irányt. Felkaptam a ruhákat, ami egy kicsit merésznek és idegennek tűnt, de talán az új énemnek ez egy tökéletes választás. Kikaptam a szekrényből a hajszárítót, amit biztosan Valentina készített ide, mielőtt Rio hazahozott. Egyenesre szárítottam az amúgy hullámos hajam, majd egy magabiztos mosoly kíséretében kiléptem.

- Most egy gyönyörű angyalka vagy Camila. - Nevetett fel Lucia, közben felém közelített mindenféle apró ceruzákkal és sminkekkel.

Furcsa volt ezaz egész, de nem éreztem magamtól idegennek. Inkább olyan volt, mintha haza érkeztem volna. A lelkem nyugalomra lelt ezek mellett az emberek mellett. A szívem pedig mintha ezer felé verne a testrészeimben. Dario az én sötéten világító napsugaram.

- Így már egy szexi ördög. - Kuncogott a fekete hajú, ahogy a tükör felé vezetett.

A szemeim sötéten ragyogtak, ugyanis Lucia alul és felül is vastagon kihúzta feketével. A szempilláim szinte a szemöldököm simogatták. Az ajkaim pedig akár a fagyos cseresznye.

- Ha ezekkel szopod le Riot ...

- Jézusom Lucia! - Nevettem.

- Gyere! Induljunk már! Látom jól meg jutalmazott a főnök. - Mutatott a fotelben heverő pénzkötegre.

- Nekem nem kell... tartsd meg!

- Hát nem kell kétszer mondanod... na nem mintha nem lennék megfizetve...

- Ne magyarázkodj... csak tedd el!

Nem tudom mikor fordultak át így az események, mindenesetre nem bánom. Életem során eddig sosem voltam rossz. Ezek az emberek napi szinten gyilkolnak, droggal kereskednek, vagy éppen fogyasztják. Nem lehet véletlen, hogy ennyire közel érzem magamhoz ezt a világot. A vérem szinte pezseg a bőröm alatt, amióta itt vagyok.