A maffia angyala

23

23

Camila

Pár órával korábban

- Hello Hugi. - Jött hozzám közelebb. - Örökölted a ribanc anyád szépségét. - Vicsorította az arcomba.

Csak pislogtam a szemeibe, ami pontosan olyan volt, mintha önmagammal néznék farkas szemet. Az egyetlen különbség a lélek, ami mindenki tekintetében ott bujkál. Az övé üres volt. A szemeiben nem láttam mást, mint bosszút és haragot.

Hátrébb léptem amennyire csak tudtam, de mivel elég kevés hely volt, így a csap és az idegen közé szorultam. Most kell előszednem mindazt, amit Domenicotól tanultam... csak egy esélyem van. Szedd össze magad Camila!

Vettem egy mély lélegzetet, majd felemelve a térdeimet, megpróbáltam egyenesen a lába közti testrészére célozni, de mire megmozdulhattam volna, a testét teljesen nekem nyomta, a kezeit pedig a nyakamra szorította. Nem szólt, csupán egy széles mosollyal jelezte, hogy ne is próbálkozzak.

- A nagybátyám...- Kezdte, majd még jobban rászorított a nyakamra, mire a levegőhiánytól fuldokló köhögés lett úrrá rajtam. Tudtam, hogy nem akar megölni, mert azt azonnal megtehette volna. - Marcial kémjei tudták, hogy élsz drága kishúgom. - Vicsorította egy gonosz mosoly kíséretében. A szavait inkább saját magának szánta.

Nem tudtam, miről beszél. Értetlenül, fuldokolva és kapálózva próbáltam levegőhöz jutni.

- Eressz el! - Köhögtem, mire a tenyerét még erősebben a torkomra szegezte.

- Adj át egy üzenetet Darionak. - Sziszegte az arcomba. - Három nap múlva Eduardonal várlak Camila.

Eleresztette a nyakam, majd az egyik tenyerét durván a gyomromba nyomta, ezzel teljesen a falhoz szegezve. Egy pillanatra majdnem sikerült összecsuklanom, ahogy a fejem erőteljesen a falnak koppant. Nem lehetek gyenge, egész életemben az voltam. A térdemet felemeltem, és pont abban a pillanatban, amikor a figyelme egy apró pillanatra elterelődött, egyenesen a középpontjába nyomtam. Hirtelen engedett el, én pedig kihasználva az időt, kikerültem, de amint a kilincsre ért a kezem, egy könnyed mozdulattal megragadta a hajam. Vissza húzott, majd megrántva szőke tincseimet, az arcomat teljesen az övé felé irányította.

- Rossz kislány. - Kacagott fel gonoszan. - Ne rettegj, mert nem a semmirekellő életedet akarom elvenni húgom... - Sziszegte az arcomba.

- Miért szólítasz így? - Nyögtem. Éreztem, hogy a hajam egy része elengedi a fejbőröm.

- Naív kis kurva vagy, akár a nővéred és a húgod. Visszajössz velem szépen Mexikóba, ahol téged és Helenat is az oroszokhoz kényszerítelek. - Vicsorogta az arcomba. - Dario már mindent tud, bizonyára ezt beszélte ma le Eduardoval.

Teljesen össze zavart amit mondott. Hiszen én csak egy lány vagyok az árvaházból, semmi közöm ehhez a világhoz. Legalábbis nem volt.

- Ne merészeljen akármivel is próbálkozni...- Habozott egy pillanatot. - Bizonyára ő is tisztába van azzal, hogy gyenge, szerelmes kölykök nem maradhatnak a trónon. - Megrázta a fejét, majd lehajolt hozzám, és egyenesen az arcomba beszélt. - Fele annyi esze sincs ennek a két idiótának...- Célzott ezzel az ikrekre. - Mint Benediktonak volt, aki az egész családod kiirtotta Camila. - Szinte csak úgy köpte a szavakat. A gyűlölet izzott a tekintetében.

- Nem ért...

- Hát nem érted? - Nevetett fel fájdalmasan. Most először villant fel valami más érzelem is benne, mint a gyűlölet.