A maffia angyala

3

Camila

Ijedten eszméltem fel a körülöttem lévő hangokra. Éreztem, hogy valaki cipel... A rám törő halálfélelemtől azonnal kapálózni és sikítozni kezdtem, sajgott mindenem, az egész testem égett. A szemem ugyan még csukva volt, nem tudtam mi folyik a környezetemben, de abban biztos voltam, hogy már nem a koszos alagsori pincében vagyok, ugyanis nem éreztem azt az elviselhetetlen bűzt.

- hé, hé már nincs baj, biztonságban vagy – hallottam meg egy női hangot aki próbált lefogni, ugyanis majdnem kiestem az éppen engem tartó ember kezéből.

Éreztem, hogy egy fotel szerűségben letesznek, ahol csiga lassúsággal ugyan, de végre a szemem is ki tudtam nyitni. Először egy nagydarab ember tűnt fel, aki éppen akkor hagyta el a helyiséget majd egy velem szemben álló középkorú csinos nő. Zavartan pislogtam rá. Nem tudtam mit mondjak. Túl sok minden volt a fejemben, teljesen össze voltam zavarodva, a testemnek pedig minden porcikája rettenetesen fájt. Talán azt várta, hogy egy kicsit magamhoz térjek, ugyanis ő sem szólt hozzám, csak  térdelt előttem és kedvesen nézett. Erősen szorítottam a fotel két oldalát, miközben magamat kezdtem felmérni, már amennyit tükör nélkül láttam, de az is elég volt ahhoz, hogy mostmár csendben ugyan, de patakokban follyanak a könnyeim. A lábaimat fog nyomok és lila foltok díszítették, rajtam pedig egy idegen férfi kabát és pulcsi volt, így azt nem láttam máshol milyen állapotban vagyok, de a végtagjaimból kiindulva szörnyen festhetek.

- Az én nevem Tina- szólt hozzám végül, majd kedvesen a kezei közé vette az enyémet- kérlek nyugodj meg, mostmár biztonságban vagy. Hogy hívnak?

- Camila vagyok – feleltem – mi...mi történt? Hogy kerültem ide? Kik maguk?

- Én sem tudok sokat, sőt, mondhatni semmit, de itt senki sem fog bántani – mondta kedvesen –

- Viszont szeretném, ha most velem jönnél. Hamarosan érkezik egy orvos, aki megvizsgál, de addig is segítek megfürödni, majd keresek valami neked való ruhát. –  Mondta kedvesen, majd felállt és óvatosan engem is felsegített.

Ez a ház merőben eltért azoktól amiket én eddig láttam, és ahol én életem során tartózkodtam. A szoba kb háromszor akkora volt mint amiben mi öten aludtunk az árvaházban, modern bútorokkal felszerelve, és egy órási francia ággyal. A fürdőszobába,  ahova éppen Tina vezetett engem ,egy óriás sarokkád foglalt helyet mellette, egy nagy zuhanyfülkével.

A lány megeresztette a vizet, majd tett bele pár csepp olajat és tusfürdőt.

- levendula olaj – mosolygott – segít egy kicsit ellazulni...

- Köszönöm – néztem rá komolyan. Zavarban voltam, nem tudtam hol vagyok, és mi történik körülöttem, de rettentően vágytam rá, hogy végre lemoshassam magamról a retket, és a vért.

- Ha szeretnéd magadra hagylak, de ha úgy érzed, segíthetek is. – szólt óvatosan Tina, majd szemembe nézve várta mit is reagálok.

- Meg leszek, köszönöm. – mondtam halkan, mire bólintott, majd magamra hagyott a fürdőszobában.

Egy ideig elmeredtem magamban, próbáltam át gondolni mi is történt valójában, majd óvatosan felemelve a lábam beléptem a kádba. A melegvíz égette a testem minden porcikáját, a lábamközét pedig szinte csípte a víz. Két tenyerem közé fogtam az arcom, a szemem eltakarva, visszatarthatatlanul rám tört a hangos zokogás. Tina pár másodpercre rá, bejött az ajtón, majd éreztem, hogy átölel.

- Nem tudom mi történt veled.... De ha esetleg valakivel szeretnél beszélni róla, én itt vagyok. – vette el a kezeimet a szemem elől.

- Tudom, hogy nem ismerjük egymást, de kérlek ne szégyelld magad. Jobb lesz ha kiadod magadból.