A maffia angyala

14

14

Camila

Az éjszaka nagyon nehezen ment el, már amennyi maradt belőle az incidens után, ugyanis folyamatosan arra koncentráltam, hogy minél több mindent halljak abból, ami lent történik. Naív kislány módjára, még néha az ajtóhoz is odamentem, és próbáltam hallgatózni, természetesen sikertelenül. Az egyetlen hang, amit hallottam az volt, ahogy Dario felbaktatott a lépcsőn, majd becsapta maga után a szobája ajtaját. Ezután egy nagy sóhaj kíséretében vissza csoszogtam az ágyamhoz, és nyakig betakarózva próbáltam meg ismét aludni. Mielőtt teljesen elragadott volna a nyugodt sötétség, éreztem, hogy egy apró könnycsepp gördül le az arcomról. ,Ne várj többet, mint amit adni tud...' suttogtam magam elé, majd összeszorítottam a szemeim, ezzel visszatartva a kikívánkozni készülő további könnyeimet. A gyengeség és a szerelem itt nem opció.

Reggel hét órakor maguktól pattantak ki a szemeim. Nem csoda, hogy szinte semennyit nem tudtam aludni, hiszen tisztán emlékszem, hogy miután elaludtam, folyamatosan a halott férfi arca jelent meg előttem, felváltva azzal az őrrel, akit Dario nyírt ki a helikopteren. Ezután pedig két szőke kislány vette át a helyüket. Egy három év körüli, és egy idősebb. Felhőtlenül játszottak, énekeltek...és boldogok voltak...

,Lehet jót tenne egy ital.' kezdtem el magammal beszélni. ,Dario és Dom kezében is szinte mindig látni egy kis whiskeyt... ' gondolkoztam hangosan, majd felkaptam magamra egy fekete egyberészes sportruhát és egy ugyanilyen színű sport cipőt. A hajamat egy bozontos kontyba rakta, majd a konyha felé vettem az irányt.

Az egyik üveg vitrin tele volt mindenféle alkoholos itallal. Kivettem hát az egyik kisebb palackos Macallan nevezetű whiskeyt, letekertem róla a kupakot, majd egy jó nagyot belekortyoltam. Soha nem ittam még semmiféle alkoholt, valószínűleg azért volt furcsa ez a kesernyés semmihez sem fogható íz. Nem kellett sok, hogy visszaköszönjön, de minden erőmmel azon voltam, hogy az üres gyomromba tartsam.  Az őrült reggeli terveim között szerepelt, hogy ezzel a kezemben fogok futni. Minden kör után egy korty ebből az undorító löttyből. Domenico úgyis valami szórakozást tervez ma este, szóval miért lenne baj, ha én már most elkezdem.

Bedugtam a kb két decis kis üveget az egyik oldalsó zsebembe, a konyha ajtót a vállammal kilöktem, a lábammal pedig be, majd először csak gyors léptekkel elkezdtem a szokásos reggeli öt óriáskörömet a birtokon. Már nem fulladok úgy ki, mint az elején. Magamnak tett ígéretemet hűen betartva, minden egyes kör után kortyoltam a barna italból. Az utolsó menet előtt már éreztem, hogy egy kicsit szédülök, pedig egy ujjnyi még biztos volt az üveg alján. Nem lenne jó itt kidőlni az udvar kellős közepén, ezért úgy döntöttem, ennyi elég volt. Egy kicsit lassítva a tempón, néha a szememet lehunyva, hogy ne forogjon velem az összes növény és őr, folytattam az utolsó körömet egészen addig, míg egy kemény valaminek nem csapódtam.

Mint egy gumi labda, úgy pattantam vissza egyenesen Dario hátáról a földre, aki összeráncolt homlokkal és egy fintorral az arcán bámult vissza rám. Az isten áldja meg, hogy még ez is jól áll neki. Egy fekete farmert viselt, egy sima fehér trikóval, ami kihangsúlyozta kreol bőrét és hihetetlen módon izmos karjait. A tetoválások amik a nyakától a kézfejéig húzódtak, csak még jobb összképet biztosított a naiv kis nőcskék számára, ami én is vagyok tekintve, hogy nyálcsorgatva bámulom az földön ülve. Fekete haja a szokásos módon volt beállítva egy kis zselével a tetején, a borostája pedig jóval hosszabb volt a megszokottnál, de neki még ez is tökéletesen állt. A puncim szinte sikítva lüktet a látványától. Biztosan az alkohol mámor hatása, hogy a testem ennyire szokatlan módon reagál. Az pedig, hogy majdnem kettőt látok belőle, miközben Domenico nincs vele, csak ront a helyzeten.