A maffia angyala

8

Camila

Nem tudom mi ütött Darioba, amikor magához húzott, de nagyon meglepett. Az illata azonnal az orromba kúszott. Mentol, cigaretta és tesztoszteron aromája áradt belőle, amit a lehető legmélyebben lélegeztem be. Lehunytam a szemem, majd izmos mellkasára hajtottam a fejem, miközben a kezeimet nem mozdítottam, akármennyire is szerettem volna megérinteni.

Most biztosan azt hiszi, hogy berezeltem, pedig erről szó sincs. A könnyeim a megaláztatás miatt kezdtek el folyni. Az elhatározás nagyobb volt bennem, mint a haláltól való félelem.

Dario óvatosan eltolt magától, majd kettőt hátra lépett, ezzel megszakítva ezt a számomra tökéletes pillanatot. A kezébe temette az arcát, majd a hosszú ingujját feltűrve, egyenesen a szemembe nézett. A mozdulatait követve feltűnt, hogy a fekete ing alól kikandikáló bőrfelületet tetoválások fedték. Mintha több viharfelhő keretezné egymást hosszan, míg el nem ér egy kártyalaphoz, ami mintha lángolna, tovább pedig már sajnálatos módon nem láthattam a ruhájától.

- Ha befejezted a nézelődést, menj aludni... 6 kor Domenico itt fog várni. – Kezdte.

- Domenico? Én azt hittem hogy...

- Mégis mit? – Csattant fel, majd ismét elém lépett, ezzel teljesen megszakítva a köztünk lévő távolságot. A derekamra tette a kezét, majd magához húzott. Éreztem, hogy egy kemény dudor nyomódik az alhasamhoz. A történtek után, az ember azt hinné, hogy soha többet nem akarja, hogy hozzá érjenek, ehelyett, nekem teljesen más gondolatok jutnak abba a buta és naív kis fejembe, például hogy ,dejó lenne ha ismét megszívogatná a nyelvem, miközben az izmos combjait a lábam közé nyomja' vagy épp , bárcsak végigsimítana a gerincemen az egyik ujjbegyével'.

- Rajta Dario.... Vedd el amire annyira vágysz.- Közöltem vele annyira halkan, hogy talán nem is hallotta. Az elhatározásom első lépése a szex volt. Nem akarom, hogy ez befolyásolja az életem.

- Érzem, hogy mennyire vágysz rám...- Súgtam a szájába miközben lábujjhegyre álltam, majd megfogtam a kezét, és a derekamra tettem.

- Ha te nem teszed meg, majd megteszi más...- Búgtam a szájába, mire hirtelen Dario hangosan nevetni kezdett. Összehúztam a szemöldököm, majd vártam, hogy végre abba hagyja. Megint a megalázottság érzés süvített végig rajtam. Éreztem, hogy melegség járja át a testem, majd az arcom hirtelen égni kezdett.

- A farkam lehet, hogy akar téged Camila...- Fogta meg az arcom, majd a számba súgta a szavakat.

- De ennél többet... - kezdte, majd beszívta az alsó ajkam. – Soha ... - nyomott egy apró puszit a számra...- De soha nem kaphatsz meg. – Suttogta, majd egy hirtelen mozdulattal megfordított, és egy apró lökéssel jelezte, hogy távozzak.

Nem ellenkeztem. Vissza sem néztem, csupán szép lassan elindultam vissza a szobámba.

Éreztem, ahogy izzik köztünk a levegő, és kizárt, hogy neki ez ne tűnne fel. A szívem ezerszer többet ver mikor a közelemben van, és éreztem, mikor a fejem a mellkasára hajtottam, hogy ez rá is igaz. Valami van köztünk, csak még azt nem tudom, hogy mi is ez pontosan. Vagyis sejtem...de ugye ez lehetetlen?...

Az ágyam melletti ébresztőóra pontosan 5:30 kor jelzett. Nem aludtam túl mélyen, amit a történteknek tudtam be, ezért kipattantam az ágyból, majd vettem egy gyors zuhanyt, és a szokásos reggeli rutin után, amióta itt lakom először kezdtem el keresgélni a szekrényben valami kényelmes sport ruházat után. Nem sok választásom volt, hiszen Valentina adott nekem pár ruhát az övéi közül, de szerencsémre pont volt köztük egy kényelmesnek tűnő leggings, illetve egy hozzá illő sport melltartó. Felkötöttem copfba a hosszú hajam, majd vettem egy nagy levegőt, és magabiztos léptekkel elindultam az edzőterem felé.

Kopogás nélkül nyitottam be, ahol feltehetően Domenico már várt. A sejtésem nem csalt, az említett már ott állt a tükör előtt, miközben a telefonján nyomkodott valamit.

- Nem gondoltam, hogy valóban itt leszel. – Közölte.

- Eltökélt vagyok...- Feleltem, egyenesen a tükörképét nézve. Elmosolyodott, majd felém fordult.

Hihetetlen a hasonlóság közte és Dario között kívülről, azonban nekem volt időm megfigyelni őket, így feltűnik azonnal, hogy éppen ki áll előttem. Domenico szemei sokkal világosabb barnák, míg Darionak inkább feketék. A hanglejtésük is teljesen különböző. Az előttem álló testvér sokkal szórakozottabb, az arcán szinte mindig látszik éppen mit érez, ahogy most is, hogy kb semmi kedve itt lenni, és engem oktatni, míg Rio arca a legtöbb esetben mindig ugyan olyan. Mintha egy érzések nélküli test lenne... legalábbis ezt próbálja mindenkivel elhitetni.  

De persze ezek csak az én észrevételeim, tévedhetek is, ami nem lenne meglepő.

- Majd meglátjuk kislány. – Kacsintott, majd tetőtől talpig végigmért, miközben közelebb jött.

- Ne szólíts így...van nevem is, amit azthiszem tudsz te is. – Mondtam, majd kikerülve őt, a futópad felé vettem az irányt. Nem vagyok nagy sport ember, így talán az első lépés ez lehetne, mivel nyilván szexelni rossz ötlet lenne a nem megfelelő személlyel...

- Dario nem közölte, hogy a kis védencének így felvágták a nyelvét. – Bökte oda, miközben bekapcsolta a futópadot vélhetően a lehető legmagasabb fokozatra.

- Nem muszáj beszélgetnünk... csak mond meg mit csináljak...

- Fuss kislány – Szakított félbe hirtelen nevetve, majd még-feljebb tekerte azt a rohadt gombot amiről azthittem, már a maxon van.  – Ezaz, mintha az életedért futnál. – Folytatta, majd kétszer megpaskolta nevetve a fenekem, ami idióta módra annyira meglepett, hogy elvesztettem az egyensúlyom, és egyenesen a futópad kilóméter jelző képernyőjét csókoltam meg a homlokommal.

- A Rohadt életbe.... – szitkozódott Domenico, majd a karomnál fogva felrántott a földről.

- Ez már meg sem kottyan a történtek után. – Nyögtem, majd kirántottam a karom a szorításából, és a homlokom kezdtem tapogatni, amin egy csunya pukli éktelenkedett. Még ez hiányzott.

A kedves edzőm, ha lehet így nevezni, nem hagyott sok időt a sajnálkozásra, mert újra megragadta a karom, majd ismét a futópadra állított.

- Ennél még nagyobb bajod is lesz a közeljövőben. Még egy óra, és hagylak nyalogatni a sebeidet, vagy esetleg kérd meg rá a bátyám. Biztos szívesen megteszi.

Nem reagáltam a tuskó megjegyzéseire, inkább csináltam amit mondott. Kóválygó fejjel futottam még kb 20 percet, majd 30 fekvőtámaszt csináltatott velem, ami sajnos siralmas volt. Ezt váltakozott az elmúlt egy órában.

- Mára ennyi.- Jelentette ki, majd minden további szó nélkül akart magamra hagyni.

- Ettől nem gondolom, hogy meg fogom tudni védeni magam...maximum elfutok valaki elől...- Kezdtem teljesen kifulladva.

- Vagy még azt sem. – Vágta rá, miközben már az ajtót nyitotta, hogy távozzon. – Valószínű, hogy egy valódi pisztolytól jobban berezelnél, mint egy segg taperolástól, annak meg nem akarok tanúja lenni.- Tette hozzá.

- Kitartó vagyok.

- Majd meglátjuk...Holnap ugyanitt. – Bólintott, majd magamra hagyott.

Sziasztok, tudom, hogy még annyira izgi részek nincsenek, de szeretném lassan felvezetni 😁. Köszönöm a több mint 200 megtekintést ❤️. Puszi