Emberiség

Szalagavató + Félénk

Azoknak, akiket már traumatizáltam: igen, ezek azok a novellák.
Azoknak, akiket még nem: képzeljétek ide a világon létező összes trigger warningot. Nagy része megtalálható az első novellában. (Igen, ez most két novella egyszerre, mert összefüggenek, és így egyszerűbb posztolni.)

Szalagavató

A gimnázium két végzős osztályának közösen tartották a szalagavatóra felkészítő táncórákat. Ez természetesen a két rivalizáló osztály összes tagját mélységesen felháborította, azonban nem volt mit tenniük, kénytelenek voltak beletörődni abba, hogy a tanári kar csúfos tréfát űz velük utolsó középiskolai évük kezdetén. Az A osztályba járó fiúk, valamint a B osztály fiúcsapata azóta rivalizáltak egymással, hogy először kerültek szembe valamilyen iskolai rendezvényen. Visszaemlékezni már egyik csoport egyik tagja sem tudott arra, milyen versenyhelyzetbe csöppentek akkoriban. Talán valamilyen sporteseményen kellett megküzdeniük egymással, talán a karácsonyi teremdíszítésen versengtek azon, ki díszíti fel szebben az adott osztálytermet, talán a közös osztálykirándulás alkalmával társasoztak egyet, és akkor kezdődött a rivalizálás. Igazándiból már nem is számított, csak azt tudta mindkét csapat, hogy akárhogyan is, de ők bizony ősellenségek.

A B osztály egyik tagja, Márk az egyik asztalon ült, lábát az előtte lévő széken pihentetve, unottan rágcsálta a körmét. Az A osztályból a kistermetű Laci egyhelyben ácsorgott, tudniillik, Márk az ő székét használta lábtartónak. Nándi, az A osztály nem hivatalos vezére végül megelégelte ezt, de mivel megígérte az osztályfőnökének, hogy figyelni fog a többiekre és egyikük sem keveredik vitába a másik osztály tagjaival, ahelyett, hogy rászólt volna Márkra, inkább felkelt a saját székéről, és intett Lacinak, hogy foglaljon rajta helyet ő. Az osztályban lévő néhány lány ezt felettébb gáláns gesztusnak vélte, és sűrű, csábosnak szánt pislogásokkal figyelték Nándit, aki mindebből akkor sem vett volna észre semmit, ha történetesen kedvelte volna az ellenkező nem képviselőit.

– Nos, tehát – csapta össze a tenyerét a tánctanárnő. – Mivel a két osztály a ti legnagyobb örömötökre kénytelen együtt készülni a szalagavatóra és együtt is színpadra lépni, nem ártana eldöntenünk, mi hogyan fog zajlani. Sokkal több fiú van az osztályokban, mint lány, és nekem ugyan nem lenne kifogásom az ellen, hogy fiúk táncoljanak fiúkkal, a vezetőség sajnos nem nézné jó szemmel, így kénytelenek lesztek beszervezni néhány lányt az alsóbb osztályokból, amennyiben keringőzni szeretnétek.

– Gondolom, lány sem táncolhat lánnyal – mormolta az egyik lány, Emma. – A barátnőm tizenegyedikes, szeretnék vele táncolni.

– Sajnos nem lehetséges, hogy vele táncolj.

– Oké, akkor Csabit szeretném. Leszel a táncpartnerem, Csabi?

– Persze. – Csabi büszkén kihúzta magát, amiért ő volt Emma első gondolata.

– Rendben, akkor ezen az órán válasszatok magatoknak párokat. Célszerű volna, ha a hölgyek választanának, a fiúk pedig, akiknek nem jutott pár, a hét további részében találjanak maguknak az alsóbb évfolyamokból. Érthető voltam?

– Igen – bólintottak a legtöbben.

– Mi van? – kérdezte Márk.

– Tudod, Márk, ha néha odafigyelnél a tanárokra, akkor esetleg tudnád, hol tartunk a megbeszélésekkel – nézett rá Emma, majd rosszallóan megcsóválta a fejét. – Ezek a B-sek!

– Téged senki nem kérdezett – mordult rá Márk. – Inkább menj és nyaljál pinát!

Az A-sok egy emberként merevedtek szoborrá. Emma egy pillanatig még farkasszemet nézett Márkkal, majd felkelt, sarkon fordult, és kivonult a teremből. Az ajtó hangosan csattant mögötte, Csabi pedig már talpon is volt, és az osztálytársaiktól összeszedett zsebkendőkkel a kezében sietett a lány után. Nándi aggódva figyelte a távozókat, és pont emiatt nem vette észre az időközben Márk elé állt Matyit.