Just a Christmas 🔞BL

08.Karácsonyi Angyal

Fáradtan dőlök hátra székembe, a monitoromon lévő számok és betűk teljesen elmosódnak szemem előtt.

Nyújtózkodom egyet, ezzel kiropogtatva elgémberedett tagjaimat.

Hátatfordítok asztalomnak, s az irodámban lévő hatalmas ablakon keresztül bámulom az elém táruló tájat.

Sötétedik.

Az utcai lámpák fényénél meg-meg csillan egy lehullni készülő hópehely, melyet még sok ezer hópihe követ, hogy vastag hótakaró lepje el Szöul utcáit.

December van.

Hamarosan itt a karácsony.

Az év végi zárásokat végzem a cégemnél, az új esztendőig szabadságra megyünk, szeretném minél előbb befejezni, hogy végre bezárhassam a vállalat ajtaját,s majd csak januárba kelljen kinyitnom újra.

Egy építkezési vállalat vezérigazgatója vagyok, rengeteg ember dolgozik a kezem alatt.

De így, a karácsonyhoz közeledve, újra elkap a szomorúság, és a magány érzése.

Mindenki igyekszik haza a családjához, és azt sutyorogják, mit is vegyenek a szeretet ünnepén családtagjaiknak. Csak mosolyogva figyelem őket, mert nekem, ilyeneken nem kell gondolkodnom.

Egyedül élek egy bazi nagy házban, nem vár senki haza.

Párkapcsolatom sincs, időm sem lenne rá,és az én esetemben nagyon nehéz az ismerkedés.

Volt már pár futó kaland az életemben, de az igazi nagy szerelem még nem talált rám, pedig már huszonöt éves vagyok.

Huszonöt éves, és a saját nememhez vonzódom.

Nem szégyenlem, mindenki tud róla, s nem néznek rám más szemmel ez miatt.

Gondolataimat az ajtóra mért halk kopogás szakítja félbe.

· Óhajt még valamit Mr Jeon?

· Köszönöm nem Mina, ezt még befejezem, és megyek én is.

· Ne dolgozzon túl sokat!Boldog karácsonyt Mr Jeon.

· Boldog karácsonyt Mina.

Mina a titkárnőm. Kedves nő,és nagyon érti a dolgát.

Ma volt az utolsó munkanapunk az évben, tartottunk egy kis ünnepi ebédet ahol tartottam egy kis beszédet, s mindenkinek megköszöntem az egész éves munkáját, és kiosztottam az ajándékokat.

Még gyors átfutottam az utolsó adatokat, s miután késznek találtam, tovább küldtem őket.

Kikapcsoltam a számítógépet,végignéztem mindent,és mikor úgy láttam hogy nyugodt szívvel hagyhatom ott az üres épületet,magamra kaptam kabátom,és útnak indultam hazafelé.

Az utcára kilépve hirtelen megcsapta arcomat a hideg téli levegő.

Már mindent belepett a hó,nincs is szebb látvány ettől.

Éppen ezért indultam el otthonról gyalog reggel,mert az előrejelzések alapján havazást mutatott,ami be is igazolódott.

Igaz,hogy a karácsonyt nem szeretem,de a havat annál inkább.

Imádom,ahogy a talpam alatt ropog a frissen esett hó,olyan mesebeli hangulatot varázsol.

Kezem a zsebembe dugom,s útnak indulok.

A rövidebb utat választva,a Yeouido Hangang Parkon keresztül tervezem megtenni.

Már messziről feltűnik a karácsonyi vásár fényei.