Ki hitte volna, nem igaz? Miattad kezdtem hinni a Túlvilágban, természetfelettiben. Büszke is vagy rám, főleg azért, amiért anyáék vérét már nem szívom evégett. Néha velük tartok vasárnapi misékre.
Téged látogatva tettem munka előtt kitérőt. Kedvenc virágodat, vörös és fehér rózsát vittem. Szokásosan végeztem monoton munkám, végül hazatértem. Lefekvés előtt rád gondoltam, ahogyan minden ébredésemkor első gondolatomként jelensz meg elmémben.
Újabb nap, újabb imádság, újabb kitérő meló előtt. Ugyanúgy vörös s fehér rózsa, el nem múló szerelmem bizonyítéka. Kollégákkal egy pár szót beszéltem. Hozzám képest ez hatalmas teljesítmény. Barátaimmal ritkán beszélek. Minden egyes nap kérdik hogylétem. Kitartóak, ahogyan te is. Szépen, lassan elkezdtem őket újra közel engedni. Ha hívnak, már felveszem és beszélgetünk. Olykor, kimozdulunk kocsmázni, mozizni. Visszarángatnak az életbe, mert szeretnek és ahogyan elvárod tőlük. Hihetetlen! Nem vagy közel, de távolság sem jelent akadályt számodra, ha a neked fontos emberekről van szó. Mindenki, ahogyan én is csodálom benned ezt a jó tulajdonságodat is!
Emlékszel? Mondd, emlékszel első, közös karácsonyunkra? Kézen fogva álltunk egymás szülei előtt, te reszkettél a félelemtől. Erősen szorítottuk egymás kezeit, majd vallottuk be szüleink előtt szerelmünk létezését. Meglepődtek, hirtelen nem tudták mit mondjanak. Nem értették, ahogyan még mi sem. Csupán érzelmeink valódiságát fedtük fel. Nem mozdultál mellőlem még akkor se, mikor apáink kérték. Félelemtől remegő tested, szilárd faként gyökerezett padlónkba, felemelted fejed s könnyes szemeiddel kijelentetted: ,,Soha nem leszek képes elengedni kezeit, mert szeretem!"
Ennél egyszerűbben nem tudtuk elmagyarázni, mit érzünk egymás iránt. Őszinte, tiszta szerelem, Égiek ajándéka. Enyhültek az indulatok, anyáink hozzánk léptek és szorosan átöleltek. Ekkor éreztem, áttörést értünk el. Végre, nem kell titkolnunk, félnünk attól, hogy elválasztanának egymástól. Innentől kezdve, mélyen vallásos szüleim lassan, de megbékéltek. Végre beköszöntött aranykorunk, új fejezetet nyitva. Ennél boldogabbak már nem is lehettünk, gondoltuk.
Neked adtam Eget, földet, szívem s lelkem minden darabját, mind hiába! Itt állok szemfedőd felett, esik. Sírnak az emberek, állatok, természet. Zokogok, mint még soha! Halállepedő, mi takart, felemeltem. Hófehér arcodra tekintettem, mely békés, lágy mosolyt vett fel még utoljára. Ennél jobban szíven képtelen darabokra szakadni. Hátrahagyott tested, lelked tisztaságát tükrözi.
Új nap, új ima, új kitérő, új rózsa csokor.
Esztendők teltével sem gyógyul vérző szívem, sebzett lelkem. Hogyan gyógyulhatna? Téged, ki életem, szerelmem vagy, föld alatt pihen tested, lelked szabadon szárnyal. Ahogyan mindig is sóvárogtál szabadságodért, most teljesen megkaptad. Mégha nem így képzeltük el, de szerelmes angyalom már Odaátról figyelsz.
Én, minden egyes nap eljövök ide, hátha újra láthatlak! Mézédes csókodat még mindig őrzik ajkaim, forró érintésedre egész lényem ugyanúgy emlékszik. Bárcsak hívhatnálak, mint mikor álmatlanság gyötört minket akkor! Óceánom, Napom, Holdam, mindenem vagy s még mindig kereslek! De már nem létezel az emberek világában.
Karácsony napján is eljöttem hozzád, ezúttal nem egyedül! Elhoztam barátainkat, kikkel egykoron együtt töltöttük időnket.
Most olyan, mint rég, egy dolgot kivéve! Te már nem vagy itt. Ereimben a pulzálás, szemeimben élő Fény, életemet bearanyozó napkelte vagy! Napjainkban,
szellemedhez beszélek, sírköved felett ejtem könnyeim, mert már nem létezel. Ma itt vagyunk, megtörve, könnyezve emlékezünk meg rólad. Ahogyan elvárod tőlünk, megyünk előre, el nem feledve mit tanítottál! Életünk rövid, múltban ragadni értelmetlen időpocséklás! Emlékezzünk, de ne csüggedjünk. Építsük a jövőt, szerezzünk élményeket, amiket elmesélhetünk odaát. Egyetlen dolgot megtartok, mégpedig neked szánt hűséges szívem! Drága, tűzben égő, szabad, fehér galambom! Hamarosan találkozunk s együtt fedezzük fel Világok titkait.
,,Itt nyugszik Dulmann Bence, Szerető barát, fiú, testvér. Szerelmed s szereteted síron túl is beragyogja Eget, földet."
