Just a Christmas 🔞BL

26. Az ajándék

Újabb meglepetés rész.
De sajnos at utolsó.
Viszont holnap indul az
Ó Év Búcsúztató.
Tartsatok velünk!

Ködös tekintettel bámulom, ahogy elővesz egy üveg vörös bort a vitrinből, miközben halkan dúdolja a Last Christmas ikonikus dalt a tévével együtt. Amint hazaértünk már rohant is bekapcsolni a tévét, mert az egyik adón egésznap csak karácsonyi dalok szólnak, és ő majd megvesz értük, mint minden év decemberében. Elővesz két borospoharat is az üveg mellé, majd félig tölti őket a vörös nedűvel. Szórakozottan tovább lép a hűtőhöz, majd mélyen lehajolva kibányászik egy tálca mochit, nekem pedig hirtelen nagyon melegem lesz, ahogy a beállásnak hála tökéletes rálátásom nyílik a csodálatos kerek fenekére. Szerencsére alig pár másodpercig tart ez a póz, így nem kell magamon igazgatnom a farmert, csak levennem a dzsekit, hogy ne főjek meg izgalmamba.

- Yoongiah! – kiált rám hirtelen csilingelő hangján, amiért évek óta úgy odavagyok. – Igazán segíthetnél ám!

- Tudod, hogy nem az aktivitásomról vagyok híres – dünnyögöm hisztisen, de szó sincs róla, hogy nem akarnék segíteni, egyszerűen csak húzni akarom egy kicsit az agyát.

- Ilyenkor komolyan sajnálom a partnereidet – jegyzi meg gúnyosan. – Fogadok, hogy mindent nekik kell csinálniuk, amíg te csillagpózban várod a kielégülést. – Morgása abba marad abban a pillanatban, ahogy elhaladva mellettem karjára fogok, hogy egy határozott mozdulattal az arcába tudjak hajolni.

- Kipróbáljuk, Jiminiah? – suttogom mélyen a szemébe nézve, amik most meglepettségében elkerekednek, miközben teljesen megkukul. Egyből nem olyan nagy a szája már, bátorsága egy pillanat alatt tovaszáll, ahogy tekintetemet levezetem a dús ajkakra.

- Megvesztél? – kérdezi hátrább lökve, majd ciccegve a nappaliba megy a mochikkal. – Hozd a bort, és ne vigyorogj! – kiáltja mindezt úgy, hogy háttal van nekem. Nincs mit tenni, túl jól ismer már.

Még a középiskolában találkoztunk másodikban, amikor elegem lett a szüleimből, és felköltöztem Szöulba a nagybátyámhoz, ezért iskolát kellett váltanom. Az első pillanattól kezdve elvarázsolt a természetes bájával és a csodálatos személyiségével. Hamar jóba lettünk, és hiába vonzódtunk mindketten a saját nemünkhöz, Jimin kijelentette, hogy soha nem kezdhetünk ki egymással, mert nem akarja kockára tenni a barátságunkat egy talánért. Az évek során ő tartotta magát ehhez, azonban én minden egyes nap csak jobban beleszerettem, még a kis morgós törpe énje sem tudott elriasztani.

Két év múlva jött a nagy törés, külön egyetemre mentünk. Én producernek tanultam, míg ő táncra és balettszakra járt, alkalmak adtán még színházakban is fellépett, én pedig mindig az első sorban ültem. Azt hittem az egyetem majd szétszakít minket, de nem így lett. Jimin szülei Busanba költöztek az érettségi után, de béreltek neki egy lakást alig pár utcára az én otthonomtól, így talán még többet is együtt tudtunk lenni, mint középiskolás korunkban. Órák után vagy én jöttem ide, vagy Jimin rontotta nálam a levegőt, sokszor volt, hogy éjszakára is maradtunk egymásnál, persze legnagyobb bánatomra soha nem történt semmi. Az egyetem első évében jött a második nagy törés, Jimin szerelmes lett egy Jungkook nevű fiúba, aki a szaktársa volt, és egy darabig együtt is jártak. A vicc az volt, hogy bármennyire is akartam, kezdetekben nem tudtam utálni a srácot, hiszen kifejezetten szimpatikus figura volt számomra, és úgy látszott boldoggá teszi az én kis szőke angyalomat, így megpróbáltam én is elengedni őt, és más után nézelődni. Voltak szánalmas kis próbálkozásaim, pár randi, sok egyéjszakás kaland, egyik se fogott meg, még csak halványan sem éreztem azt, amit Jimin iránt, ami a legkevésbé sem gyengült meg. Inni kezdtem, persze csak mértékkel, cserébe mindennap. Jimin aggódott, de én nem mondtam neki semmit, maximum arra fogtam, hogy stresszesek a vizsgák, pedig szinte kitűnő voltam mindenben. Aztán jött a nagy nap, a kis szőke angyalom többször hívott egy délelőtti napon, és nem is értettem a dolgot, mivel tudta, hogy óráim vannak, és legjobb tudomásom szerint aznap neki is azok voltak. Mindkettőnknek meg volt a másik órarendje, hamarabb tudtam az övét kívülről, mint a sajátomat. Kimentem a teremből, ott hagytam az előadást a francba, és idegesen visszahívtam őt. Sírt, elkeseredetten szipogott, arra kért, hogy találkozzunk. Jungkook kidobta őt, beleszeretett valami Taehyungba, és minél előbb tisztázni akarta a dolgokat Jiminnel, mert nem akart a fizikális megcsalásig jutni, ha már érzelmileg megtette. Három napig együtt aludtunk, egyikünk se ment be az egyetemre, és bár szerelmem sokat sírt, nekem mégis csodálatosak voltak azok a napok. Sehova nem ment nélkülem, javarészt csak feküdtünk az ágyban szorosan összebújva, amit előtte soha nem engedett meg, és legnagyobb bánatomra azóta is tabu a számára, még egy párnát is rak közénk, ha egy ágyban alszunk. Pár hónap után végül túltette magát a hülye gyereken, és én visszakaptam a kis életvidám törpémet, aki maximum akkor morog, ha baszogatni akar valamivel. Egyszóval elég sűrűn. Azóta eltelt még két év, Jimin nem próbálkozott több kapcsolattal, csak alkalmi partnerei voltak, és én ugyanezen a szinten voltam. Én továbbra is halálosan szerelmes voltam belé, ezért nem éreztem fairnek, ha kikezdek valakivel hosszútávon, ő meg azt hiszem anno túlságosan is csalódott a szerelemben Jungkook miatt, aki amúgy azóta el is jegyezte már azt a Taehyung nevű valakit.