Just a Christmas 🔞BL

8K. Meglepetés Rész . Boldog Karácsonyt

Tudom az ünnepnek vége, én mégis egy újabb meglepetéssel jöttem.
Fogadjátok szeretettel kedves irónk,
(akit többen is hiányoltunk) szösszenetét.

*****

Végre eljött a karácsony, a szeretet ünnepe. És ahogy végig nézek a családomon a szívem megtelik szeretettel a, szemem pedig öröm könnyekkel.

-Apa apaaaa! - hallottam meg drága kislányom csilingelő hangját, s felé kaptam a párás szemem.

-Tessék kicsim. - guggoltam le hozzá és megsimogatta az arcát.

-Miért sírsz? - nézett rám hatalmas szemekkel.

-Nem sírok kicsim csak nagyon boldog vagyok. Ennyi az egész. - egyenesedtem fel és kézen fogva a nappali felé indultunk el, ahol már mindenki az ajándékokat vizsgálta.
Mosolyogva ültem le a kanapéra és csak figyeltem az eseményeket. Lily egy hatalmas rózsaszín dobozzal ült le a kandalló elé és próbálta kinyitni. Nagyot sóhajtottam, és azon kezdtem elmélkedni, hogyan is találtunk újra egymásra.

10 évvel korábban.

Fogcsikorgatva ültem a városi parkban egy padon és sanyarú életemen elmélkedés bámultam magam elé. Mikor is egy hangos beszélgetés ütötte meg a fülem, és egy jól ismert hang.

-De Kook ne csináld már. Karácsony van... - nyávogta egy női hang amitől a szőr is felállt a hátamon. Viszont a név hallatán a gyomrom görcsbe rándult és a szívem a torkomban
kezdett dobogni.
Fel sem mertem nézni, mert féltem meglátni életem egyetlen igaz szerelmét. Ugyanis az apja tette tönkre a családomat bár sosem voltunk gazdagok mint ők,
de szépen éltünk.
Apa a Jeon vállalatnál dolgozott mint gazdasági vezető. Viszont amikor bekerültem a gimibe ott kezdődtek a bajok.
Megismertem Jungkookot aki eleinte folyton piszkált és belém kötött. De mindez csak azért volt, hogy a figyelmemet megszerezze amit sikerült is neki. Azonban a későbbi kapcsolatunkat már nem merte felvállalni az apja és a családja előtt. Magyarán én csak egy játékszer voltam neki akivel szórakozhatott. Ami ki is derült pont karácsonykor, úgyis abban az évben a suliban ők szervezték meg ezt a nemes ünnepet.

És innentől kezdve fordult rosszra minden, meglátott minket az apja amikor csókolóztunk. Majd pár nappal később Kook elutazott Amerikába. Hiába kerestem telefonon,
sms-ben nem reagált semmire. Teljesen kétségbe voltam esve, majd januárban apát kirúgták mondván, hogy sikkasztott, és ha csendben elmegy nem jelentik fel a cégnél.

Feléltük az összes megtakarított pénzünket, nekem muszáj volt elmenni dolgozni, mivel apa nem kapott sehol munkát.
Én egy étterembe mosogattam apró pénzért ami semmire sem volt elég. Teltek múltak a hónapok és egyre kilátástalanabb lett minden. Apa depressziós lett, és sehova sem akart menni, így rám szakadt minden. A sulit ott kellett hagyjam és teljes
munkát kellett vállalják.
Ami valljuk be igen nehéz volt 17 évesen.
Majd egyik este mentem hazafelé, amikor is rengeteg emberre lettem figyelmes magam előtt.
Egyből elkapott egy rossz érzés és oda rohantam, de amit akkor láttam örökre bevésődött az elmémbe.
Apám ott feküdt csupa véresen az aszfalton és éppen akkor takarta le a mentős.
Meghalt!
Az egyetlen támaszom, a családtagom elment és egyedül maradtam.
Attól a naptól kezdve egyre nehezebb volt az életem jelzálogot kellett felvegyek a házunkra, hogy a temetés ki tudjam fizetni. Majd ezek után minden hónapban nőt a törlesztőm, amit már nem tudtam fizetni és utcára kerültem.
Rettegtem, mindentől és mindenkitől. Azon kattogtam mikor fognak megkéselni vagy átvágni a torkom. Egy ideig a munkahelyemen tudtam aludni, de egy idő után rájött a főnök és ki rúgott mondván nem hajléktalan szálót üzemeltet.
Így ez a park lett az otthonom ezzel a paddal.