Just a Christmas 🔞BL

19. Karácsonyi napfény

Fülsiketítő hang törte meg a lakás csendjét. Azt nem mondom, hogy felébreszt, mert ma éjjel sem tudtam aludni. Ez gyakran előfordult az elmúlt két évben, hogy ébren fekszem az ágyban.

A hang, a csengetés csak nem akart megszűnni. Valaki nagyon be akar jutni, ez egyértelmű.

Nagy sóhajjal kikeltem az ágyból, magamra kaptam a köntösömet és elindultam a bejárati ajtó felé. Szinte ki sem nyitottam azt, amikor a bátyám száguldott be, nyomában hideg és hópelyhek kavarogtak.

Egy darabig csak állt és bámult, majd hirtelen átölelt.

- Leonard! - nyögte, és még erősebben szorított magához.

- Jó reggelt, Nathaniel - feleltem. - Miért jöttél?

- Én csak.... csak tudni akartam, hogy jól vagy-e - mondta, és végre elengedett. Már épp kezdett kellemetlenné válni a közelsége. Sosem viseltem jól, ha más emberek hozzám értek. Ez alól csak egyetlen ember kivétel. Illetve volt...

- Jól. Láthatod - válaszoltam. Szokásom, hogy mindig csak annyit beszélek, amennyit feltétlenül szükséges. Ez sok szempontból kényelmes. Minek beszéljek, ha úgysincs mondanivalóm? És a legtöbb ember úgysem kíváncsi egy részletes válaszra.

- Nem vagy jól, Leo. Tudom, hogy nem - sóhajtott. - Mikor aludtál utoljára délig? És miért van kikapcsolva a telefonod?

Csak megvontam a vállamat. Mit is mondhatnék? A bátyám bizonyára úgyis tudja a válaszokat a kérdéseire.

- Leo! Kérlek, gyere el hozzánk ma este. Nem akarom, hogy egyedül maradj.

Nem feleltem, csak elindultam a konyha felé. Ha már egyszer dél van, és kénytelen voltam kikelni az ágyból, akkor készítek egy teát. Talán Nathaniel is szívesen inna egy csészével.

- Hallod? Gyere át hozzánk! Ott lesz a nagynénénk is - mondta, miközben elszántan jött utánam. - James is szeretné, ha velünk lennél. Joanne is eljön, a férjével és a kisfiával együtt.

Bekapcsoltam a vízforralót, kiraktam a csészéket a konyhapultra, majd a bátyámra néztem.

- Nem - feleltem határozottan.

- Ne csináld ezt magaddal! Már két éve, hogy ... Ideje túllépned rajta. Ne zárkózz be többet és ne taszítsd el a családodat. Szerinted ő örülne, ha tudná, mit teszel magaddal? Már csak árnyéka vagy a korábbi önmagadnak. Tovább kell lépned! Talán megismernél valakit, aki ...

- Elég! - szólaltam meg, mielőtt még be tudta volna fejezni a mondatot. Azt a mondatot, amit hallani sem akarok. - Ideje menned.

Láttam rajta, hogy szívesen mondana még valamit, talán valami megbánásfélét is láttam a szemeiben, de ez érdekelt a legkevésbé. Harminc éves leszek pár hónap múlva, tehát elég idős vagyok ahhoz, hogy el tudjam dönteni, hogy mi a jó nekem.

- Leo! Szeretlek, és aggódok érted. Tudom, hogy fáj, és tudom, hogy neked ez a módszer megfelel a helyzet kezelésére. De hidd el, hogy ezt nem fogod bírni a végtelenségig. Ez nem az az élet, amit elképzeltem neked.

- Én sem így képzeltem - mondtam halkan. De még mennyire nem így! Két évvel ezelőtt még azt hittem, hogy végre megtaláltam a boldogságot. Életemben talán először. Ő tanított meg nevetni és szeretni. Ő, aki éppen ma két éve nincs velem...

A bátyám ölelése szakította félbe gondolataimat.

- Értem és sajnálom. De kérlek, gondold át a meghívást. Nagyon örülnénk, ha velünk töltenéd a karácsony estét.