Just a Christmas 🔞BL

12.A Szeretet Ereje.

Felix

- Utálom a karácsonyt.

- Ne csináld már Lix, inkább gyere és segíts. Szerinted tetszeni fog Minhonak ez? - Lógatott az orrom elé legjobb barátom egy cicás vastag pulcsit.

Megkért, hogy segítsek neki ajándékot választani karácsonyra és akár mennyire nem szeretem az ünnep körüli nyüzsgést, nem tudtam neki nemet mondani.

- Biztos odáig lesz érte. - Mosolyogtam rá.

- Te nem veszel valamit, tudod kinek? - Nézett rám sejtelmesen, amiből egyből tudtam kire gondol.

- Már elintéztem, ne aggódj.

Miután megvoltunk a vásárlással, elmentünk enni és beültünk egy hangulatos kis gyorsétterembe. Nem szoktunk sokszor ilyet fogyasztani, de azért néha jólesik, nem lehet mindig egészséges ételt fogyasztani.

- Egyébként, még nem is kérdeztem, de te miért nem szereted a karácsonyt? - Szólalt meg Han két falat között.

- Ez egy elég régi történet. - Válaszoltam kissé lehangolva.

- Na, de mégis.

- Igazából a családomnak mindig az volt a célja, hogy minél nagyobban és fényűzőbben tartsák az ünnepet. Óriási fa, rengeteg dísz, kívül-belül ragyogott a ház. Temérdek játék és ajándék, és nagy vacsorák, ahol a vendégek nagy része nem is családtag volt. Nekik sosem a családról, a szeretetről vagy az összetartozásról szólt ez. Sosem ültünk össze, mint egy igazi család, egyáltalán nem volt meghitt. Minden csak a pénzről és a csillogásról szólt. Végül azt vettem észre, hogy ezzel nem vagyunk egyedül, már nem is arról szól a karácsony, mint, amiről kellene. - Mesélés közben teljesen elmerengtem, nem is tudtam már pontosan mióta beszéltem, de mikor befejeztem, csak a csend várt.

Han hang nélkül, ledöbbenve ült mellettem, de hirtelen át ölelt és elkezdte simogatni a hátamat.

- Nem is tudtam Lix, hogy ennyire mélyen érint. - Vígasztalt tovább.

- Semmi baj Sung, már nem szoktam foglalkozni vele. Inkább menjünk és szerezzük be a maradék dolgot a vacsorához.

Mivel idén úgy hozta a sors, hogy a mi kis négyes fogatunkból senki sem tud haza menni, ünnepelni, így eldöntöttük, hogy együtt töltjük a karácsonyt. Megfogadtam, hogy nem fogom elrontani a hangulatot és jól fogom érezni magam.

Mióta elköltöztem otthonról, mindig egyedül töltöttem ezt a napot, de idén ez nem így lesz.

Hyunjin

Már alig férek a bőrömben, annyira várom, hogy végre azzal tölthessem a karácsonyt, aki a világot jelenti nekem. Már meg is vettem a tökéletes ajándékot, ami ott csücsül egy szépen díszített kis dobozkában az asztalomon. Mindent elterveztem az estére, amiben segítségemre volt Jisung is, hisz mégis ő a legjobb barátja. Amikor megkértem eme nemes célra, majd kiugrott a bőréből és készségesen segítségemre sietett. Nélküle kicsit elvesztem volna a keresgélésben, hisz elképzelésem se volt róla, hogy hogyan adjam át az ajándékot.

A konyhából finom illatok szállnak és angyali nevetések, míg én és Minho a nappaliban díszítjük a fát.

Megbeszéltünk, hogy az én lakásomban leszünk ma, hisz négyünk közül ez a legnagyobb, ráadásul innen fog a legjobban látszani a tűzijáték is.

- Kész a vacsora, Minho drágám kérlek, terítsetek meg az asztalon. - Hallottuk meg Han csilingelő hangját és azonnal neki is álltunk a feladatnak.